DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Azt hiszem, Nagy Gábor képviselőtársam nagyon lényeges kérdésről szólt, magyarul arról, hogy a műemlékek közelébe a különböző reklámok odavalók vagy nem oda valók.

Sasvári Szilárd képviselőtársammal, még az előző ciklusban, végigszenvedtük a reklámról szóló törvény különböző mellékutcáit. Megmondom őszintén, bűnbánóan - én is, meg azt hiszem, még nagyon sok képviselőtársam is mondhatja ezt, akik részt vettünk a reklámról szóló törvény kínjaiban -, hogy valóban a reklámról szóló törvénynél kellett volna erről az egész kérdésről intézkedni. A reklámról szóló törvény például kimondja azt, hogy az iskoláktól 200 méterre ilyen meg olyan reklám kitétele tilos. S legalább ennyire fontos lenne - azt hiszem, ezzel Sasvári Szilárd képviselőtársam is egyetért - a műemlékek és a különböző műkincsek körüli reklámkérdés tisztázása. Csak nem tudom, hogy ezt nekünk ebben a törvényben kellene-e szabályoznunk, és a Műemlékvédelmi Hivatalra rátaksálni olyan kérdéseket, amelyek a reklámszakemberek területére vonatkoznak, vagy pedig a reklámról szóló törvényt kellene módosítani.

Nagy Gábor képviselőtársammal teljesen egyetértek abban, hogy egy műemlék elcsúfítása, az értékeinek a rondítása különböző, nem odavaló reklámokkal, ennek a szankcionálása, enyhén szólva, nagyon fontos kérdés lenne. Meg kellene gondolnunk azt, hogy esetleg a reklámról szóló törvényben kellene erre kitérni, mert az a törvény kimond bizonyos tiltó rendelkezéseket, de nem a kulturális értékek témájában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kellene itt ítélkeznünk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu