VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! Először egy viszontkérdéssel hadd kezdjem: mi a botrányrésze a dolognak? Hogy a miniszterelnök úr dedikált, vagy hogy Nádas Péter megnyitotta a könyvhetet? (Derültség a Fidesz-frakció soraiban.) Mert ezt nem fejtette ki a válaszában. (Dr. Eörsi Mátyás: Hogy rászervezett! - Közbeszólások az SZDSZ-frakció soraiból.) Azt hadd tegyem hozzá... (Dr. Eörsi Mátyás: Rászervezett!) Tessen megnyugodni, képviselő úr, lehetősége lesz hozzászólni. (Közbeszólások az SZDSZ-frakció soraiból.)

(13.50)

Szóval a kultúra autonómiáját önök valóban komolyan vették, olyannyira, hogy mondjuk, az említett közalapítvány fő kuratóriumába Vásárhelyi Miklóst, Vince Mátyást, ellenőrző testületébe Lengyel Lászlót delegálták, illetve nevezték ki - hadd használjam ezt a kifejezést -, akik közismerten nem a szociálliberális kormányhoz közel álló értelmiségiek, sőt ráadásul kiváló filmesek is, mert nagyon sok produkcióban vagy dramaturgként, vagy rendezőként, esetleg színészként már közreműködtek. (Közbeszólások és derültség a Fidesz-frakció soraiban.)

Az autonómiát úgy is lehet értelmezni, ahogy önök tették, hogy arra kényszerítették a művészeket, hogy templom egereként vitatkozzanak egy nem létező morzsán, mert egyetlen morzsát sem adtak nekik ahhoz, hogy alkotásaikat megcsinálják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most azért támadnak bennünket önök, mert mi hajlandók vagyunk az alkotóknak lehetőséget biztosítani az alkotásra, amire születtek és amit tanultak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Bravó! - Így van! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu