BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ughy Képviselő Úr! Azt hiszem, megint félreértés van. Úgy mellesleg említem meg, hogy a Rákosi-korszakban fel sem merült az értelmiség kétnyelvűsége. A sztálinizmus idejében, aki idegen nyelvet tudott, az gyanús volt; Szolzsenyicint érdemes ebből a szempontból tanulmányozni. (Dr. Fazekas Sándor: Ez tévedés!)

De az igazi kérdés az értelmiség kétnyelvűségéhez... Én ifjabb koromban a tudományos munka mellett nagyon sokat foglalkoztam fordítással, és négy nyelvből fordítottam magyarra. Sokat dolgoztam azon, hogy megtaláljam a tudományos kifejezések magyar megfelelőjét; magyar egyetemen ugyan nem taníthattam soha, de a német egyetemen meg amikor néha a moszkvai egyetemen tanítok, akkor mindig azt magyarázom a német és az orosz diákoknak, hogy higgyék el, minden angol szónak van német megfelelője meg orosz megfelelője is, mert mind a két közgazdasági nyelvben rettenetesen terjednek az angol szavak és fordulatok. A magyarral is így van, ezzel én egyetértek. Azzal, amit Glatz Ferenc mondott, szintén egyetértek.

Csak azzal nem, hogy egy magyar értelmiséginek nem kell ugyanolyan szinten kommunikálnia néhány éven belül a maga szakmájában legalább angolul és németül, mint magyarul. Erre fel kell tudni készülni, és ilyen értelemben ugyanúgy, mint a dánoknak, norvégoknak, svédeknek, hollandoknak, belgáknak, görögöknek, portugáloknak, sőt spanyoloknak is, a magyar értelmiséginek igenis kétnyelvűnek kell lennie, ha az előttünk álló világban meg akar élni. És ennek terjedni kell, mert egy nyugati cég azt mondja, hogy ő csak oda fektet be, ahol a művezető is folyékonyan beszél angolul. Ezzel nem lehet szembefordulni. És ebből a szempontból nevezem ezt a törvényjavaslatot csacsiságnak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu