DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt hiszem, azon ritka pillanatok tanúi vagyunk, amikor az ajánlás 5. pontjával kapcsolatban nyugodtan kijelenthetem, hogy kormánypárti, illetve ellenzéki oldalról is érzékeljük, a törvénymódosításnak a magyar nyelv ismeretével kapcsolatos része mindenféleképpen valamilyen módosításra szorul.

Az alapvető gondot az jelenti, hogy az Európai Közösségek Tanácsának a 85/433. számú irányelve, amely lényegében szükségessé tette e törvényjavaslat benyújtását, kimondja, hogy a diplomákat - és a mellékletben részletezi, hogy mely intézmények által kiállított diplomákat - egyenrangúként el kell ismerni, ami maga után vonja azt, hogy semmiféle szakmai jellegű vizsgáztatást nem lehet ebben a körben a fogadó államnak végezni. Az okozza a zavart, hogy az előterjesztő az eredeti javaslatával azt javasolja, hogy ha külön jogszabályban meghatározott ismereteket és az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges magyar nyelvi ismereteit bizonyította. Magának az irányelvnek is ellentmond azonban, hogy egy sorral feljebb azt mondja, hogy ha megfelelő szakképesítést igazoló hazai oklevél kiadására egyébként jogosult oktatási intézmény által erre a célra szervezett bizottság előtt eredményes szakmai vizsgát tett. Ez a része is sántít, de majd egy kapcsolódó módosítóval ezt korrigáljuk.

Abban is egyetértés van közöttünk, hogy nagyon tág az a fogalom, hogy az általában szükséges magyar nyelvi ismeret alatt mit értünk. Mindannyian tudjuk, mert a szakmában dolgozunk, hogy az egészségügy nyelvezete speciális nyelvezet, a betegekkel való kommunikáció mindenféleképpen igen magas szintű anyanyelvi ismeretet feltételez.

Tulajdonképpen a polémia közöttünk abban van, milyen módon lehet érvényt szerezni annak, hogy a jelölt, aki itt akar dolgozni és az európai irányelvben meghatározott szakmai feltételeknek megfelel, milyen módon tudja bizonyítani azt, hogy valóban birtokában van a magyar nyelv ismeretének olyan szinten, hogy a betegellátás veszélyeztetése nélkül folytathasson tevékenységet. Nyilvánvalóan ez nem feltétlenül minden szakterületre vonatkozik.

Ezért javasoljuk azt az 5. ajánlási pontban, hogy az adott egészségügyi tevékenység gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismeretét bizonyítsa, hisz ekkor lehetünk biztosak abban, hogy valóban megfelelő tevékenységet tud az egészségügyön belül folytatni, habár ezt még majd kapcsolódó módosítóval picit finomítani fogjuk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu