TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az igazságügy-miniszter által beterjesztett és Hende Csaba államtitkár úr által indokolt törvényjavaslat kettős célt hirdet meg: egyrészt a magyar nyelvet érő nemkívánatos idegen nyelvi hatások törvényhozási lépésekkel történő ellensúlyozását, másrészt az alkotmányban meghatározott információszabadság jogának gyakorlásához a nyelvi háttér törvényi biztosítását.

Az indítvány öt érdemi szakaszból áll, tehát nem egy vaskos törvényről van szó. Maga a törvényjavaslat bevezetése és ezen belül azok a gondolatok, amelyek az anyanyelv védelmével és ápolásával kapcsolatosak, és ezeket a követelményeket tartalmazzák, igaz gondolatok, ezeket nyilvánvalóan támogatjuk, ezekkel egyetértünk. A törvényjavaslat kidolgozását kiváltó jelenségek azok a bosszantó, elszomorító és elképesztő feliratok, tájékoztató táblák, reklámszövegek, melyek immár tolakodóan és gyakran kikerülhetetlenül részévé váltak életünknek, és amelyeket nap mint nap kénytelenek vagyunk olvasni és hallgatni, mindenféleképpen intézkedést, cselekvést, valamifajta megoldást követelnek. Elfogadjuk, hogy a felvetett társadalmi problémák kétségtelenül valóságosak és időszerűek.

A magyar nyelvet torzító feliratok, reklámok megjelenése és általánossá válása álláspontunk szerint nemcsak a gazdasági verseny élesedésével, a technikai fejlődés felgyorsulásával és a nemzetközi hatások közvetlenné válásával magyarázható, hanem ebben szerepe van egyfajta igénytelenségnek, felszínességnek és bizonyos fokig kulturálatlanságnak vagy félműveltségnek is.

(18.50)

Hosszabb ideje ható, kedvezőtlen jelenségekről van szó, nem az utóbbi évek termékéről van szó, amelyek elleni eredményes fellépés álláspontom szerint ugyanakkor hosszabb időt is igényel.

Az anyanyelvünket torzító jelenségeknek tipikus megjelenési formái vannak, ezeket mindenki ismeri. Kétségtelen, hogy ezek közül a legszembeötlőbb jelenség az, amikor idegen nyelvű feliratok öncélú vagy egyoldalú alkalmazására kerül sor, amikor second-hand shopot olvasunk használatruha-kereskedés helyett, illetve hemzsegnek a magyartalan reklámszövegek az újságokban, a televízió- és rádióadásokban is. Jellemző torzulás az is, amikor a külföldön gyártott áruk megjelennek, amelyek hazai árusításához az érvényes jogszabályok szerint egyébként magyar nyelvű ismertetőt kell mellékelni, de úgy jelennek meg, hogy ezek az ismertetők látszólag magyar nyelvűek, hiszen értelemzavaró, alapvető nyelvhelyességi hibákkal tarkítottak. Ezek a hibák sokszor olyan mértékűek, hogy egyszerűen nem lehet elolvasni a termékismertetőt. Szeretném hangsúlyozni, hogy hatályos törvények vannak erre vonatkozóan, s pont a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek kellene gondoskodnia ezeknek a helyességéről. Ebben a vonatkozásban nem sikerült áttörést elérni.

Gyakran előforduló jelenség az is, amikor idegen szavak és magyar kifejezések öncélú, esetenként ötletesnek szánt, de mindenképpen zavaró vegyítésével találkozhatunk. Ennek elrettentő példája a "kindertojás surprise", amikor német, magyar és angol kifejezés együtt jelenik meg, és az ember egyszerűen elképedve áll ezek előtt, hogy is gondolják valakik azt, hogy egy ilyen kifejezéssel egyáltalán bármit is értelmesen el lehet adni; mert ez nem a külföldinek szól, ez nem a magyarnak szól, ez egyszerűen zagyvalék.

Tehát azt kívántam jelezni, hogy számos problémával állunk szemben. Ezen problémák közül lényegében hármat vállal fel a törvényjavaslat, és ez a három szabályozási kérdéskör a javaslat szerint a fogyasztóvédelmi felügyelőség, az önkormányzati jegyző, illetve a közlekedési felügyelet ellenőrzési hatáskörébe tartozna.

A javaslattal kapcsolatban alapvetően két vitapontunk van. Az egyik vitapontunk az, hogy a kétségtelenül meglévő és irritáló jelenségek kezelésére önálló törvényt kell-e alkotni, hiszen ha végignézzük a törvény szabályozási anyagát, kiderül belőle, hogy azok a felvetések, amelyeket meg kíván oldani, a meglévő joganyagban, a meglévő törvényekben is elhelyezhetőek. Hiszen a gazdasági reklámról szóló törvényben, a gazdasági társaságokról szóló törvényben, a belkereskedelmi törvényben, és számos más - most nem akarom a felsorolással terhelni az időt - törvényben elhelyezhetőek azok a szabályok, amelyeket az előterjesztő meg kíván oldani. Úgy gondoljuk, megérne egy gondolkodást, hogy valóban az a megoldás célszerűbb-e, hogy egy vadonatúj törvényt alkotunk, vagy pedig a meglévő, hatályos jogszabályok kismértékű módosításával oldjuk meg azokat a kérdéseket, amely kérdéseket a javaslat rendezni kíván.

A másik problémánk azzal kapcsolatos - és ezt sem kívánjuk véka alá rejteni -, hogy a javasolt rendelkezések egyrészt megoldást jelentenek-e a problémákra, a végrehajtásuk hatásosan ellenőrizhető-e, illetve megakadályozható-e a szabályok kijátszása. Sajnos, az álláspontunk az - és a gyakorlat mondatja ezt velünk -, hogy mind a három kérdésre nemleges választ kell adnunk. Nem kívánok ötletet adni a különböző cégek jogászainak, de már most látható a beterjesztett javaslatok alapján, hogy azok a kiskapuk, amelyek benne vannak, hogyan tágíthatók szélessé, hogyan lehet ezt az egyébként indokoltnak látszó javaslatot ellehetetleníteni és a gyakorlati kivitelezhetőségét megakadályozni. Mi attól tartunk, hogy a jó szándék mellett ismételten sikerül egy pitbull jellegű törvényt alkotnunk, egy olyan törvényt, amely persze papíron adott, a nyilvántartásban benne van, csak egy hibája van: a gyakorlatban nem fog hatni, a gyakorlatban nem lesz végrehajtható.

Úgy gondoljuk, ha az a cél, hogy a Balaton partján a "Zimmer frei" feliratú táblák helyett ott legyen a "szoba kiadó", ez lehet persze jó cél, ennek is lehet haszna, még ezt sem vitatom, csak azt gondolom és abban kételkedem, hogy erre egy vadonatúj törvényt kell-e alkotni, ha csak ez a szabályozási tárgyanyag. Hiszen a gazdasági reklámok újságokban való megjelenésével kapcsolatban ott a kiskapu, mindenki pontosan tudja, hogy a lapszerkesztők, ha az az érdekük, mit fognak tenni. És azt is tudjuk, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyeknek az érdekükben áll e törvény kijátszása, meg fogják találni a megoldást.

Mi ezért a javaslat kezelési módját illetően azt javasoljuk, hogy üljünk le és nézzük meg, hogy a javasolt törvény helyett van-e mód a problémák más megközelítéssel való rendezésére. Azt gondoljuk, össze kellene szedni azokat a gondokat, problémákat, amelyeket a magyar nyelv védelmével kapcsolatban rendeznünk kell, s ezeket három kosárba kellene helyezni. Az első kosárba azokat a kérdéseket helyezném, amelyek célja, hogy valóban törvényi szabályozás útján, eszközével valamilyen joghiányt oldjunk meg. Biztos vannak ilyenek, egy-kettő a beterjesztettek között is van. Továbbra is hangsúlyozom: szerintem ezt a meglévő joganyag módosításával lehetne megoldani.

A második kosárba helyezném azokat a kérdéseket, amelyek - és fájlalom, hogy az eddigi vitában ez nem került szóba - a megfelelő szakmai testületek - reklámszövetség, kamarák, és nem folytatom a sort - önszabályozó tevékenysége, öntevékeny közreműködése révén oldhatók meg, ahol nem a törvényt kell szabályozni, hanem az ott lévő testületeket, az ott lévő szakmai köröket kell megkérni, egyezségre kell jutni velük, együtt kell velük működni a dolgok rendezésében.

A harmadik kosárba helyezném az ügyek legnagyobb részét, mert szerintem a legnagyobb részük oda tartozik, amelyek bizony hosszú távúak, nem oldhatóak meg törvényi szabályozással, amelyek a civil szervezetek, a népművelő körök, más állampolgári kezdeményezések összehangolt tevékenysége révén rendezhetőek, amelyek a nyilvánosság ereje és hatása következtében válnak majd az évek során rendezetté. Mert nem lehet azt törvényben kimondani, hogy a műveletlenséget vagy a félműveltséget meg akarjuk oldani - ki lehet ilyet mondani, de tudjuk, hogy ennek nem lesz hatása.

Összességében mi azt javasoljuk és azt ajánljuk a minisztériumnak, a kormány képviselőjének, gondolja meg a törvényjavaslat ebben a formában történő visszavonását. Azt javasoljuk és azt kezdeményezzük, hogy egy értelmes egyeztetés révén olyan javaslat alakuljon ki, amely valódi megoldást jelent a kétségtelenül meglévő problémákra.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu