BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden jel arra mutat, hogy ez a vita nagyon a végéhez közeledik. (Domokos László: Nincs több idő.) Majd kiderül.

Azzal szeretném kezdeni, hogy én nem szoktam arról beszélni a parlamentben, amit az újságokban, meg másutt gyakran lehet tapasztalni, hogy érdektelenség, meg hogy kevesen vannak. Nem szoktam erről beszélni, mert az, hogy ennyien vannak egy ülésteremben, ugyanígy van a világ minden normális parlamentjében, csak a szocialista rendszer ritkán összeülő parlamentjeiben voltak mindig tele az üléstermek. Az tehát, hogy ennyien vagyunk egy ilyen vita végén, az nem baj.

Ami baj, hogy a naptári év egyedüli jelentős gazdaságpolitikai vitája ebben a parlamentben úgy lett elhelyezve a parlament ülésezési rendjében, hogy ne legyen tévéközvetítés, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet váltson ki a nyilvánosságból, a sajtóból. Ráadásul, ha jól tudom, a vita második szakasza azon a napon van, amikor a Fidesz-frakció kétnapos frakcióülése már tart, mint ezt megtudtam a rádióból. Tehát a Fidesz-frakció annyira sem tartotta ezt a dolgot fontosnak, hogy amikor csak háromhetenként van parlament, akkor a plenáris hét pénteki napján a Fidesz-frakció nagy többsége már nyilván ott ül a frakcióülésen. Ez mutatja azt, mennyire tartja magát a parlamentet fontosnak a Fidesz. De nem nekünk, az ellenzéknek, hanem az országnak baj, ha ilyen mértékben háttérbe szorul a közfigyelemben az, hogyan használta fel a múltban, és hogyan használja fel a jövőben a kormány és a kormánytöbbség a kezébe került 4 ezer milliárd forintot, ami jelenleg az állami költségvetés főösszege.

Azt mondta itt az imént Babák képviselő úr, hogy a téma az, hogyan hajtották végre a költségvetést. Ha ez a törvény valóban csak zárszámadási törvény lenne, amit én egyébként helyeselnék, akkor valóban az lenne a téma, Babák képviselő úr, hogyan hajtották végre 2000-ben a költségvetést. De mivel önök beletettek ebbe egy csomó más dolgot, ezért a képviselők, köztük az ellenzéki képviselők, óhatatlanul azzal is foglalkoznak, hogy mit csinál a kormány idén, és mit tervez csinálni jövőre az adófizetők pénzével. Megjegyzem, hogy az utóbbiról a törvényjavaslatban nem is igazán esik szó, csak burkoltan.

Úgy látom, a mai vitában három alapvető kérdésben folyt köztünk a vita. Az első kérdés az volt, hogyan értékeljük a 2000. évet, annak a gazdasági fejleményeit. A második kérdés az volt, hogy miképpen akarják önök szeptemberben, illetve az elfogadást tekintve novemberben módosítani a jelenlegi év, a 2001. év költségvetését, és milyen lépéseket akarnak tenni az állami vagyonnal, ami jelenleg az önök kezében van. A harmadik kérdés a zárszámadás és a költségvetési gazdálkodás törvényessége volt. Mi mind a három kérdésben kifejtettük tegnap az álláspontunkat, önök szintén kifejtették az álláspontjukat. A tegnapi nap és a mai napon is lényegében erről a három kérdésről folyt a vita.

Végigkövetve a vitát - részben itt, az ülésteremben, részben a rádión hallgatva, amikor éppen, mondjuk, módosító javaslatot készítettem az irodában -, azt kell mondanom, hogy azok a tiszteletre méltó fideszes képviselők, akik erőfeszítéseket tettek annak az álláspontnak a vitatására, amit tegnap a vezérszónoklatomban ezzel kapcsolatban kifejtettem, nem jártak eredménnyel.

Nézzük az első kérdést! A gazdaság helyzete, a 2000. évi gazdasági fejlődés, természetesen beleágyazva a megelőző és a későbbi folyamatokba - mit állítottunk mi, mit állítottam én tegnap? Azt állítottam, hogy a 2000. év sikeres éve volt a magyar gazdaságnak, magas volt a növekedés - ebben a kérdésben egyetértettünk. Amiben nem értettünk egyet, az két dolog: az egyik kérdés, hogy mitől volt magas a növekedés. Valamelyikük még ma is megengedte magának azt az állítást - már nem emlékszem, hogy melyikük, mert sokan beszéltek ma erről a kérdésről -, hogy azért volt magas a növekedés, mert új gazdaságpolitikát kezdtek önök el.

Azt gondolom, hogy 1998 júniusa, amikor megalakult az új parlament, és júliusa között, amikor a miniszterelnök először mondta ki, hogy milyen stabil a magyar gazdaság, gazdaságpolitikai fordulat nem következett be. De azt is mondhatnám, hogy 1996 jelzett egy trendet a magyar gazdaság fejlődésében; '96-tól gyorsult fel Magyarországon a növekedés úgy, hogy az egyensúlyi viszonyok is kedvezően alakultak, Bokros Lajos fogalmazásával: egyensúlyőrző növekedés valósult meg; és ez a tendencia 2000-ig folytatódott. Tehát azt kell mondanom, hogy a Fidesz-kormánynak a '98-99-2000. évi gyors növekedéshez semmi köze, a világon semmi köze nincs.

Domokos képviselő úr beszélt arról a mai vitában, hogy a lakásépítkezéseknél az indítás meg az átadás között van egy kétéves időbeli késleltetés. (Domokos László: Három!) - hároméves, rendben van, egyetértek önnel. De a magyar gazdaság fejlődésében a kedvező és kedvezőtlen tendenciák, az egyensúlyjavulás és egyensúlyromlás, az ütemnövekedés és ütemcsökkenés között szintén van egy ilyen időbeli késleltetés, 2-3-4 év, attól függően, hogy milyen a folyamat. (Domokos László: Csak egy kicsit bonyolultabb!) Bonyolultabb, de hogy van ennyi időbeli késleltetés, azt talán ön sem vitatja. Hogy '95-ben olyan stabilizációra volt szükség (Domokos László: Agrárválság!), ez annak a következménye volt, amit az Antall-kormány elmulasztott megtenni '90-94 között, különösen '93-94-ben. Hogy '96 és 2000 között gyors volt a növekedés és nem romlott le az egyensúly, ez alapjában véve annak a következménye, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány, nyolc hónap késlekedéssel ugyan, de '95-ben végrehajtotta a stabilizációt, amit Bokros-csomagnak szeretünk nevezni. Én azok közé tartozom, akik büszkék vagyunk rá, ezt már '95 áprilisában elmondtam.

(15.20)

Ebből a szempontból kell arra is figyelni, hogy vajon annak, amit önök most csinálnak, 2000-ben, 2001-ben, milyen eredménye lesz 2002-ben, 2003-ban és utána. Erre is vissza fogok térni.

Még egy megjegyzés ezzel kapcsolatban: szintén Domokos képviselő úr tett egy utalást arra nézve, amikor gázárról volt szó, hogy ez a kormány, mármint az előző kormány, mindent eladott - Orbán után szabadon; illetve nem is szabadon, hanem szó szerint. Ugyanennek az Orbán Viktornak, jelenlegi miniszterelnöknek körülbelül két hónappal ezelőtt egy előadásában, amelyet nyugati üzletemberek előtt tartott itt Budapesten, amikor a magyar modellről beszélt, volt egy olyan mondata, hogy kijutottunk az adósságcsapdából, nem tudni, hogy miért. Biztos emlékszik, nyilván ismeri ezt az előadását a miniszterelnöknek. Nos, Orbán Viktoron és önökön kívül mindenki tudja, hogy miért.

Azért, mert a stabilizációs csomag megalapozta a gyors gazdasági növekedést, és az a privatizáció, amelyet önök annyit szidnak, és az a bizonyos Gaál-Keller-féle módosító javaslat, amelynek az egyik szerzője itt ül most közöttünk, amit önök is voltak szívesek, nagyon helyesen, megszavazni, lehetővé tette, hogy az adósságot a privatizációs bevételekből hatalmas mértékben csökkentsük, és ennek következtében szabadultunk ki az adósságcsapdából 1995-ben, 1996-ban. Ezzel szabadultunk ki, és ennek köszönhető az, hogy évről évre csökken a törlesztésnek a költségvetésen és a nemzeti jövedelmen vagy GDP-n belüli aránya, ami hosszú évek óta abszolút összegben ugyanannyi egy növekvő gazdaságban, tehát valójában a szerepe csökken, a terhe csökken, ezért nem vagyunk adósságcsapdában. Ezért mondjuk mi, hogy azt, hogy ilyen növekedés van 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben, annak köszönhetik, ami az előző ciklusban történt; nem nekünk, hanem a magyar társadalomnak, amely mindazt elviselte.

Itt van ez az inflációkérdés. Önök azt mondják, hogy igen, magasabb az infláció, de ennek külső okai vannak. Itt a helyzet a következő. 1999-ben önök elbüszkélkedtek azzal, hogy miközben az ellenzék azt mondta, hogy az infláció magasabb lesz, nem lesz magasabb. Valóban nem lett magasabb, mert 1999-ben alacsonyabban alakultak az olajárak, mint ahogy ezt mindenki előre jelezte, ezért valóban alacsonyabb volt az infláció az év egészében, mint ahogy ezt 1998 végén várni lehetett. Csakhogy 2000-ben, 2001-ben a dolog megfordult: az olajárak már magasabbak voltak, mint ahogy előre várni lehetett, és ezért az infláció is magasabb lett, mint ahogy tervezte bárki, mint ahogy erről beszélt Wiener képviselő úr; annál is magasabb lett, amit az ellenzék és a szakértők előrejeleztek, de annál, amit önök előrejeleztek, sokkal magasabb lett, annál 3-4 százalékponttal lett magasabb. Mert önök már akkor is lelkiismeretlenül, tudatosan alátervezték az inflációt, hogy szabadon elosztható pénzhez jussanak. De még ha azt is mondom, hogy 2000-ben ez még nem volt tudatos, 2001-2002-re már abszolút tudatos volt. Az a pénz, amelyet önök most újraelosztanak ezzel a költségvetés-módosítással, egytől egyig inflációs többletbevétel, tisztelt képviselőtársaim.

Ehhez a gázárkérdéshez, amiről már annyi szó volt, én csak egyetlen kérdést tennék fel, és az államtitkár úr mint a kormány képviselője, biztosan válaszol. Önök elmondják azt, hogy mit akar Medgyessy Péter a gázárakkal, és megpróbálják őt ezzel lejáratni. Én egy dolgot szeretnék kérdezni: a Fidesz mit akar a gázárakkal? Ötven évig fenn akarja tartani a kettős gázárat (Domokos László: Nem akarja a franciáknak eladni!), vagy valamikor fel akarja emelni a gázárat? Mikor? Ez után a választás után? A következő választás után? Vagy ötven évig fenn akarja tartani ezt a jelenlegi gázárat? Ha fenn akarja tartani a jelenlegi gázárat, és külön akarja választani a gázüzemet a MOL-tól, akkor hadd kérdezzem meg, hogy miből fogja finanszírozni azt, hogy a majdani állami, nemzeti, fideszes gázvállalat olcsóbban fogja eladni a gázt, mint amennyiért veszi. Árulja már el, államtitkár úr: ezt ki és miből fogja megfizetni?

Tehát én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a 2000 jó év volt, mert folytatta azt, ami 1996 óta tartott, és amit a nemzetközi konjunktúra 2000-ben még lehetővé tett. De ugyanakkor én arról is beszéltem, és ezt sem cáfolta senki ebben a vitában, hogy 2000-ben az egyensúly már romlott. Azt, amit Domokos képviselő úr mondott, hogy javul az egyensúly, mások is felolvasták a papírról, amit megírtak előre, de azzal az állításommal, hogy az infláció beragadt, nemcsak külső okokból, hanem belső okokból is, hogy a fizetési mérleg hiányát már nem fedezte a külföldi tőkebehozatal, tehát a külső egyensúly is romlott, a külső adósság elkezdett növekedni, ezzel nem vitatkozott egyikük sem! Tehát nem javult az egyensúly, Domokos úr, hanem romlott! Azt, hogy a visszaszorított infláció nőtt - ez nagyon fontos része az egyensúlynak, ön is tudja, hogy ez mit jelent -, ezt sem cáfolta senki, tehát az egyensúly ezen az oldalon is romlott. Tehát megkezdődött 2000-ben egy folyamat, ami 2001-ben és 2002-ben folytatódik, hogy a növekedést, ami most már alacsonyabb ütemű, csak romló egyensúly mellett lehet biztosítani, mert a hatékonyságjavító, versenyképesség-növelő reformok az egész Fidesz-kormányzás alatt elmaradtak.

Teljesen nyilvánvaló, önök ebben a vitában sorolják azt, hogy mi mindent csináltak, mi minden történt. Ha idősebbek lennének és olvastak volna költségvetési beszámolókat (Domokos László: Ne személyeskedjünk már!) például 1962-ből és 1972-ből, akkor tudnák, hogy egy költségvetési beszámoló akkor is abból állt (Domokos László: Ismerem a műveit!), hogy elsorolták azt, hogy hány kórházi ágyat adtak át, hány új iskola, hány új lakás, mennyi vasútvonal épült és mennyi utat adtak át. No de nem ez a gazdaságpolitika! A gazdaságpolitika egyrészt az, hogy a növekedés és az egyensúly hogyan alakult, és erről elfelejtettek beszélni; a másik pedig az, ha már demokráciában élünk, hogy az, ami történt, az önök eredeti, 1998-as ígéreteihez hogyan viszonyul.

Ne felejtsék el, hogy 1998-ban önök két dolgot mondtak gazdaságpolitikában: 7 százalékos növekedést, és nem tették hozzá, hogy akkor, ha jó a nemzetközi konjunktúra. Feltétel nélkül ígérték a 7 százalékos növekedést, ha a Fidesz kormányra kerül. Nyoma sincs! Az volt, amit a szocialisták és a szabad demokraták mondtak: 5 százalék, és az önök kormányzásának a harmadik évében annyi se lesz. (Domokos László: Közünk sincs hozzá, nyilván!) Ahhoz van közük, képviselő úr, hogy olyasmit ígérgettek, ami irreális - ehhez van közük. És még valamihez van közük, hogy most is azt mondják, mert én azt mondtam, hogy gazdaságpolitikában nem tettek hozzá semmit ahhoz 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben, amit folytathattak. De ez már nem igaz most!

Az az állítás, amelyet Wiener képviselő úr mondott, hogy a gazdaságpolitikában nem változtattak, most már nem igaz, mert most már azt az exportvezérelt növekedési irányzatot, amelyet abban az időszakban, amikor egy Chikán-Surányi-Járai-trojka álltmég az önök kormányzása idején a magyar gazdaságpolitika élén, akkor még követtek, a jelenlegi Matolcsy-Varga-Járai-trojka már nem követi, hanem arról áttért egy belső piac vezérelte növekedésre, ahol megpróbálják az exportpiacok szűkülését a belföldi fogyasztás és felhalmozás erőltetett növelésével kiváltani. Egy ilyen kis országban ez nem megy, ebből baj lesz.

Az egy külön kérdés, hogy a mostani helyzetromlásra - a miniszterelnök nyilatkozatai szerint - ezzel, a belföldi felhasználás erőltetett növelésével, a belföldi kereslet vezérelte növekedéssel akarnak reagálni. Nos, fideszes képviselőtársaim, ez veszedelmes, ilyet utoljára Magyarországon valamikor a hetvenes évek második felében próbáltak meg csinálni, és akkor is nagy baj lett belőle, meg amikor a nyolcvanas évek közepén próbálták, akkor is nagy baj lett belőle; akkor pártkongresszusra, most választásokra csinálják ezt a hatalmon lévők, hogy a választási hangulat érdekében erőltetik a növekedést, amikor annak a versenyképességi alapjai hiányoznak. Azt gondolom tehát, hogy amit önök most elrontanak, annak majd két-három év múlva fogjuk meginni a levét, ugyanúgy, mint annak, amit az Antall-kormány elrontott, és amit nem tettek meg ebben a négy évben a versenyképes gazdasági növekedés feltételeinek érdekében, az adóreformot, a privatizáció befejezését, az egészségbiztosítási reformot, amit megígértek, annak a levét is meg fogjuk inni, amit mind-mind elmulasztottak.

További kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az önök 2001-es költségvetés-módosítása arról szól, amiről az imént Keller László itt beszélt, hogy hogyan akarják önök a nemzeti vagyont minél inkább a saját pártcéljaiknak alárendelni.

(15.30)

Nem, Domokos képviselő úr, a kormánytöbbség nem azért kapta a hatalmát, hogy az állami vagyont a saját vagyonaként kezelje, ahogy ezt ön az imént eléggé nyíltan elmondta!

De már nincs időm arra, hogy ezt kifejtsem, mert el kell jutnom az utolsó vitakérdéshez, ami ebben a vitában köztünk végig fennállt, nevezetesen a zárszámadás törvényességének kérdéséhez.

Mit állítottam én a tegnapi vezérszónoklatban? Azt állítottam, hogy önök meghamisítják a zárszámadást, amikor 2000-ről 2001-re könyvelnek át valamit, pontosabban egy 2001-es kiadást átkönyvelnek 2000-re, és ezáltal növelik a költségvetés kimutatott hiányát. Ezt teszik önök, és én azt állítom, hogy ez a költségvetés meghamisítása. Ezek után az államtitkár úr elővett állami számvevőszéki jelentéseket és megpróbálta kimutatni, hogy a mi időnkben sem volt jobb a helyzet. Kétféle példát hozott fel az 1996-os zárszámadásból. Egy csomó példát hozott arra, amikor a Számvevőszék azt kifogásolta, hogy nem tartottuk be a határidőket. Ebben önnek igaza van, de ez a költségvetés mérlegét semmiképpen nem befolyásolja, csak kellemetlen és szabálytalan. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, de ez nem befolyásolja azt, hogy igaz vagy hamis-e a mérleg!

Forrás: parlament.hu