IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csodálkozom, hogy Körömi Attila képviselőtársam azt mondja, hogy különbözőképpen értelmezzük a 61/2000. határozatot. Azért csodálkozom, mert annyira egyértelmű a szöveg, hogy hogyan lehet azt másképpen értelmezni. Persze lehet nyilván mindent.

Nekem meggyőződésem, hogy azért készült az a hármas szakaszolás, mert világossá vált az egyeztetéseken, hogy mi a teherbíró képesség, milyen szükségletek vannak, milyen helyzetben van a hadsereg, s ennek megfelelően lett szakaszolva. Az első szakaszban - teljesen világosan - elsősorban az életkörülmények javítására került a hangsúly, nem véletlen, hogy itt van a törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk; lakások fognak épülni, laktanya-korszerűsítés lesz, tehát az életkörülmények javítása az elsődleges. A második szakaszban még mindig döntően a meglévő eszközök bázisán zajlik minden, de már megkezdődhet bizonyos beszerzés; és a korszerűsítés, a komolyabb korszerűsítés csak a harmadik szakaszra tevődik. Akkor így látszott, és ennek volt megfelelő a határozat.

Az, hogy mi most a határozat módosítását indítványozzuk, nem azt jelenti, hogy eleve megkérdőjelezzük a repülőgép-beszerzés szükségességét. A parlamenti képviselőnek azzal az elemi jogával élünk, hogy tájékoztatást kérünk, meggyőzést várunk, a közvélemény tájékoztatását várjuk a kormánytól, és ha ez megvan, és beláttuk, hogy ez valóban így van és valóban megváltoztak a feltételek, akkor esetleg örömmel hozzájárulhatunk. De megtagadják tőlünk azt az örömöt, hogy ehhez hozzájárulhassunk, hiszen elzárják előlünk az információkat, úgy tesznek, mintha nem értenék az érvelésünket, hogy mi ahhoz akarjuk önöket hozzásegíteni, hogy ez a lépésük a törvényességnek, a jogszerűségnek és a demokráciának minden vonatkozásban megfeleljen.

Forrás: parlament.hu