HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap nagy érdeklődéssel vettem kezembe a kormányprogramot, és nyilván sejtik, a családpolitikai elemeket kerestem benne. Hosszas keresgélés után rá is akadtam, hiszen a 110 oldalból egy egész oldal foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azokat az aggodalmakat próbáltam magamban eloszlatni, amelyek megfogalmazódtak a családpolitika leendő helyét és szerepét illetően, és ami a tárca megszüntetésekor erősödött fel bennem. Most, hogy egy sovány oldalt találtam ebben a programban, ez újabb baljós jelnek tűnt számomra.

De mielőtt a lényegi kérdésekről szólnék, talán engedjék meg, hogy műfaji problémát vessek fel a művel kapcsolatban. Egyetértek Lendvai képviselőtársam véleményével, aki azt mondta, hogy három rétegből áll ez az írás. Én persze a törésvonalakat máshol véltem felfedezni. Az első réteg egyfajta költői szövegrész, valóban, néha egészen emelkedett, de ezek nem többek szép általánosságoknál. A második rétegben már némi konkrétumok találhatók, bár messze van ez a Medgyessy Péter-féle vállalások mennyiségétől. De ami, azt hiszem, csupán említést érdemel, de vitatkozni nem érdemes vele, az a kampányszöveg. Nem sikerült befejezni a kampányt a mű alkotóinak, nem elegáns ez a szövegegyüttes, rendkívül agresszív, mint ahogy a kampány volt... (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Mosolyogjanak, barátaim, nem csak agresszív; az agresszivitás elviselhető időnként - az ízléstelenség már nehezebben. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Tehát ez után az általános megjegyzés után, azt hiszem, a családpolitikának néhány fontos feltételét kell megemlítenünk.

(15.20)

Talán az okokról egy-két gondolatot. Sajnáltam, hogy nem találkoztam a szövegben azzal, ami a családpolitikát megindokolja, a demográfiai helyzettel, és annak a nemzeti sorskérdésként való felfogásával. Hiszen - az adatok ismerősek számunkra - Magyarországon körülbelül 95 ezer gyermek születik évente, és meghal 130-140 ezer ember. Tehát durván 40 ezerrel vagyunk kevesebben évente - ez egy kisváros lakossága. Én elhiszem a demográfusoknak, hogy ha ez így folytatódik, a trendet nem tudjuk megváltoztatni, akkor 2050-ben nyolcmillióan leszünk, nem szeretném, ha a legpesszimistább jóslatok válnának be, és 6,5 millióan lennénk. Ez olyan kérdés, ami mellett nem lehet elmenni, és én nagyon remélem, hogy ennek a kérdésnek a kifelejtése nem azt a választ sugallja, hogy "na és".

Van egy másik megoldás, amit sokan felvetnek: meg lehet ezt a kérdést oldani bevándorlással. Engedjék meg, hogy én az egyetlen számomra elfogadható megoldás mellett törjek lándzsát, és ez a gyermekvállalási kedv növelése, a nevelés feltételeinek a javítása. Ez a családpolitika egyik legfontosabb célja. És ha még egy okot kell említenem a családpolitika kiemelt volta mellett, akkor a gyermeknevelés biztonságának a megteremtését említeném. De amikor az okokat elemezzük, nem feledkezhetünk el a családpolitika eszmei hátteréről sem.

Amikor emberről beszélünk, akkor kétféleképpen tehetjük meg: vagy mint individuumról szólunk, vagy pedig mint közösségi lényről, akinek kapcsolatai is vannak. Természetesen az ember individuum is, de része a közösségnek is. Mi az emberről elsősorban úgy gondolkodunk, mint a család tagjáról, úgy gondolkodunk, mint ha hívő ember az egyház tagjáról, és mindenképpen a nemzet tagjáról. Talán többen olvasták, nagyon szép címe van a Thomas Merton-féle könyvnek: Senki sem sziget. De nemcsak eszmei háttere van a családpolitikának, hanem társadalompolitikai célok is vezérlik. Ebből hármat említenék.

Az egyik az, hogy mindenkinek legalább egy esélyt kell adni az életben. Ez az oktatás területén, a munkalehetőségek biztosításával is megadható. A másik, hogy közösségekre és elsősorban családokra épülő társadalmat szeretnénk erősíteni. És végül, egy nagyon fontos szempont, ami már előkerült ma, hogy ne növeljük a munka nélkül élni kívánó rétegnek a számát, erejét. Ez nem azt jelenti, hogy a segítségre szoruló emberen ne segítsünk, ez azt jelenti, hogy keltsük fel a munka szándékát mindenkiben, álljunk oda azok mellé, akik gyermeket nevelnek és dolgoznak is.

Elég gyakran ért minket az a vád, hogy a gazdagokat támogattuk. Aki ilyet mondott, annak fogalma sincs arról, hogy milyen intézkedések történtek a polgári kormány idején. Mi nem a gazdagokat támogattuk, hanem a dolgozni kívánó embereket támogattuk, és természetesen a szegényeket is, azokat a szegényeket, akiknek - ha csak két példát említek - a minimálbér jelentős emelésével és a kiegészítő családi pótlék megerősítésével komoly támogatásokat adtunk.

Egy másik vád az volt, hogy csupán az egészséges, többgyermekes családmodellt erőltettük, és ezt akartuk a társadalom egészére ráerőltetni. Nem erről van szó. Aki segítségre szorul, mert nehéz körülmények között van, mert egyedül neveli a gyermekét, az természetesen nagyobb segítséget kell hogy kapjon. De nem mondtunk le arról az eszményről, és a fiataloknak erre különösen szükségük van, hogy az egészséges családot állítsuk eléjük példaképnek.

A polgári kormány családtámogatási rendszere több elemre épült, ezekből kettőt szeretnék kiemelni, ami számomra rendkívül fontos. Az egyik az adókedvezmény. Az adókedvezmény, ahogy említettem, azt jelenti, hogy a családoknál hagyjuk a megtermelt jövedelmet, hogy odaállunk a dolgozó és gyermeket nevelő családok mellé. Egy másik elem a családi pótlék, amelynek van egy állandó eleme, és van egy változó, ez a kiegészítő családi pótlék. Itt szeretném megemlíteni, hogy az az elképzelés, ami szerepel a kormányprogramban, amit természetesen örömmel fogadunk, hogy tizenharmadik vagy tizennegyedik havi támogatást is kapjanak a családok, nem egy előzmény nélküli gondolat, hiszen a kiegészítő családi pótlék már megjelent, és évek óta létező gyakorlat a polgári kormány családpolitikájában, ennek a tizenharmadik havi fizetése. A másik ilyen elem, ami fontos számunkra, a gyed. Ennek további kiterjesztését három évre terveztük, és reméljük, hogy a következő kormánynak lesz ideje ezt megvalósítani.

Hölgyeim és Uraim! Hadd reagáljak néhány megjegyzésére a miniszterelnök-jelölt úrnak. Az előbb említettem, hogy a családi pótlék tizenharmadik, tizennegyedik havi folyósításának örülünk, és ennek megvan az előzménye, de szólnom kell a nyugdíjkérdésről is. 52 milliárd forintot említett ő is újból, említenek gyakran. Újból felhívom a figyelmet arra - egyszer már levélben is közöltem vele -, hogy tévedésről van szó. Ezt nem én mondom, ezt a köztisztviselők mondják. Nincs mínusz 52 milliárd forint, ez mese, ez nem igaz. Van plusz 76 milliárd forint, azt is érdemes megemlíteni. Ez azt jelenti, hogy 1999-ben a tervezettnél valóban 32,8 milliárddal kevesebb került kifizetésre, nem 52-vel, de ezt messzemenően pótoltuk, sőt túlteljesítettük az évek során, egészen 76 milliárdos kötelezettség feletti nyugdíjjuttatásig. Tehát egyszerűen - mondjuk azt jóindulattal - tévedés, de most már nyissák ki a fülüket, és hallják meg végre, hogy ténylegesen nem igaz, nincs mínusz 52 milliárd; plusz 76 milliárd van. Ez a kampányban elment még, de most már túl vagyunk ezen.

Egy másik gondolat, idézem a miniszterelnök-jelölt urat: egészségügyi és más közalkalmazottak 50 százalékos béremelése. Ez szintén nem előzmény nélküli, bár üdvözöljük ezt a gondolatot. Ugyanis, csak egyetlen évnek a béremelésére utalnék néhány mondattal, ami a szociális ágazatban történt az elmúlt években, abban az évben volt egy tizennegyedik havi egyszeri juttatás, ami másfél havi bérnek felelt meg. Ugyanabban az évben, egy év alatt, a minimálbér-emelés radikális megvalósítása történt, ez sajnos ebben az ágazatban sokakat érint. Volt egy normál közalkalmazotti béremelés 8 százalék felett, egy 20 százalékos béremelés a felsőfokúaknál, és egy pótlékemelés az ágy mellett dolgozóknál. Ez mind egy év alatt történt, nem vertük a mellünket, több volt, mint 50 százalékos alapbéremelés, ez nyilvánvaló.

Még egy megjegyzésre hadd reagáljak, bár nem szociálpolitikai kérdés, de a társadalompolitikának egy lényeges eleme. Féligazságot fejez ki; egészítsük ki. Azt mondta a miniszterelnök-jelölt úr, hogy a hit magánügy. Valóban, magánügy is, de közügy is. Az egyházak és az állam szétválasztásáról is beszélt, ez egy megvalósult igény. (Kuncze Gábor: Az idén megvalósult!) Ma inkább az a kérdés, hogyan lehet a nemzet érdekében dolgozni együtt az egyháznak és az államnak.

(15.30)

Még egyszer ismétlem, hogy figyelni tudjon a képviselő úr is. Hogyan lehet a nemzet érdekében együtt dolgozni egyháznak és államnak? Ez a kérdés ma. Nincs mit szétválasztani. Ez megtörtént. A társadalmat ne válasszuk szét az egyházaktól.

Hölgyeim és Uraim! Négy év eredményes családpolitikája kijelölte azt az utat, amit a következő években meg kell valósítani. Ezen az úton kell továbbmenni, és nem zsákutcákban kell bóklászni. A tervezett intézkedések jelentős részének örülünk, de úgy gondoljuk, hogy bár ez is valami, de kevés. Hiányzik néhány határozott intézkedés, mint például az adókedvezmény erőteljes emelése.

Én nagyon örülök, hogy ennek a kormányprogramnak van néhány eleme, amit őszinte szívvel tudunk támogatni. Örülünk annak is, hogy négy év polgári kormányzás után ma már nem lehet ott folytatni, mint '98-ban lehetett volna. Azt kívánom, hogy ezek a pozitív, bár továbbfejlesztésre igényt tartó elemek megvalósuljanak, és minden olyan kezdeményezést, ami a magyar családoknak, a nyugdíjasoknak, a szociális szempontból rászorulóknak valamit juttat, az mi meg fogjuk szavazni, támogatni fogjuk.

Természetesen mindent szóvá fogunk tenni, ami arról a jól bevált, a társadalom többsége által támogatott útról való letérést jelenti, amit a négy év kormányzása kijelölt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu