KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében az előttünk fekvő T/108. számú törvényjavaslattal kapcsolatos véleményünket szeretném megosztani önökkel, és természetesen a televízió- és rádióközvetítést esetleg még nyomon követő honpolgárainkkal.

A törvényjavaslat a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításával igyekszik teljesíteni a kormányprogramban megismert közoktatási elképzeléseket, nevezetesen: "A kormány - úgymond - biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopolhelyzetét és kötelező jellegét." Azaz úgy is értelmezhetjük ezt a mondatot, hogy a kerettantervek és az erre épülő helyi tantervek kötelező volta miatt volna ma bizonytalanság, és kiszámíthatatlanság a közoktatás világában.

Állítja ezt annak ellenére, hogy az iskolák száz százalékában a pedagógiai program részeként, pontosan definiált módon, az első osztálytól a tizenkettedikig minden tantárgy a helyén van, évfolyamonkénti követelményrendszerével biztosítja az átjárhatóságot, magyarán, az iskolaváltást, és az egyes tantárgyakat, hála istennek, nem tantárgyi blokkokban tanítjuk, megkönnyítve ezzel a szülők eligazodását is a tantárgyak rendszerében.

Az előbbiekből tehát nyilvánvalóan következik, hogy a mostani törvénymódosítást nem a biztonság és a kiszámíthatóság hiánya indukálja, hanem az a liberális oktatásirányítási modell, amely a kerettantervek és a helyi tantervek tekintetében egyetlen fix pontot jelöl csak meg: a közös kimeneti követelményeket. A javaslatból ezért is nem derül ki egyértelműen, hogy az iskolai tanulmányok befejezéséig mindvégig teljesíteni kell-e az évfolyamokra lebontható aktuális követelményeket, vagy elég csak a tanulmányok végére, azaz az alapvizsgára, illetve az érettségi vizsgára teljesíteni.

(18.40)

Ennek a szabályozási modellnek súlyos következményei lehetnek, így először is: az iskolák átjárhatósága soha nem látott mértékben csökkenhet. Ezt pedig úgy értjük, hogy ma, amikor a gyereklétszám fogy az iskolákban, az iskolák a diákok megtartása, illetve becsábítása érdekében olyan specializációkat, sokszor különlegességeket kínálnak a szülőknek és a diákoknak, ami azután adott esetben lehetetlenné teszi a más intézményekbe való átlépést. Így tehát ez a törvényjavaslat a deklarált biztonság és kiszámíthatóság helyett tovább erősíti az iskolák szegregációját, következésképpen kizárólag az elit érdekek kiszolgálására törekszik.

Az elmondottak alátámasztására szeretném önöket megismertetni a 2001. november 9-ei "Országos kompetenciamérés" elnevezésű vizsgálat leglényegesebb eredményeivel. E mérés keretében az olvasás, szövegértési képesség és a matematikai műveltség egy meghatározott szeletének felmérésére került sor. A felmérés értékelése során külön értékelték a budapesti, a megyeszékhelyi, a városi iskolák és a községi iskolák eredményeit.

Matematikából az alábbi pontértékek adódtak: a budapesti átlageredmény 525 pont, a megyeszékhelyek átlageredménye 514 pont, a városi iskolák átlageredménye 497 pont, és a községi iskolák átlageredménye 449 pont. Ha jól számolom, a két széle között a különbség 76 pont. Nagyjából azonos pontszámok adódtak az olvasás, szövegértési képesség felmérése esetében is. Azaz világosnak kellene mindenki számára lennie, főleg az oktatásirányítók számára, hogy ma az elsődleges teendő éppen nem az elit iskolák további szárnyalásának ösztönzésében, hanem a kisvárosi, községi, kistelepülési iskolák felzárkóztatásának segítésében rejlik.

A Magyar Demokrata Fórum ezért utasítja el a tervezett módosítást, és megrökönyödve látjuk, hogy a szociáldemokrata értékekre hivatkozó szocialisták teljesen átengedték a terepet a liberális oktatásirányítás számára. Csak reménykedni tudunk abban, hogy az iskolák döntő többsége, amelyek a korábbi évek felmérése alapján erőteljesen támogatták a kerettantervek és az erre épülő helyi tantervek bevezetését, nem él a szabad választás felkínált lehetőségével, és továbbra is fontos értéknek tekinti az elmúlt években rengeteg munkával kialakított helyi tantervi rendszerét.

A szorgalmi idő időtartamának újraszabályozásával találkozhattunk a módosítási javaslat 5. §-ában. Ebben a javaslatban vannak számunkra szimpatikus elemek, és van olyan is, amellyel nem tudunk egyetérteni. Így üdvözöljük, hogy az iskolakezdés szeptember első munkanapjára essen. Magam is egyetértek Szabados képviselőtársammal, aki az iskolakezdést ünnepnapnak nyilvánította és érezte. Ez számomra is így van, aki már több évtizede - sajnos vagy szerencsémre - az iskolát kezdi. Ez egyrészt megfelel a magyar hagyományoknak is, másrészt tervezhetőbbé teszi mind a szülők, mind a pedagógusok számára is a nyári szabadságok eltöltését. Ugyanakkor a júniusi tanévzárás lehetséges időpontjai tanévenként akár öt tanítási nap eltérést is eredményezhetnek, ezért az a nagy kérdés, hogy ezt a lehetséges mínusz öt napot milyen módon lehet behozni. A hatnapos tanítási hetek beiktatásával? Vagy a napi óraszám esetenkénti növelésével? Netán az évközi szünetek megkurtításával?

Egy biztos: a 185 tanítási nap épp azért annyi, mert úgy véljük, a jelenlegi tantervek lelkiismeretes elvégzéséhez ennyi tanítási nap mindenképpen szükséges. Ezért feltétlenül megfontolandó, hogy a júniusi utolsó tanítási napot - hasonlóan a szeptember 1-jéhez - mindig a konkrét naptári év ismeretében a miniszter döntse el. Ennek érdekében a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatásával módosító indítványt terjesztettünk elő.

Végezetül a pedagógusok kötelező óraszámának csökkentéséhez szeretnék hozzászólni. Vitathatatlan: ki ne örülne annak, ha a bére meghagyása mellett csökkentik a kötelező óraszámát? Csakhogy az a kétórás csökkentés most sem a konkrét tanórai csökkentésre vonatkozik, hanem az az időkeret fogy, amelyet eddig a pedagógusok a nevelésre fordíthattak és fordítottak is. Bár a pedagógusok ezt a munkát nyilván ezután is elvégzik, az előterjesztők most mintha mégis abban bíznának, hogy ez az intézkedés kedvezően befolyásolja majd a kollégák hangulatát - egészen pontosan az október 3-i hangulatát -, amikor a kollégák először szembesülnek a választási kampányban beígért 50 százalékos illetménynövekedés számaival, és sokan fogják azt tapasztalni, hogy éppen ők nem érték el az 50 százalékos átlagot. De ez a kérdés a holnapi ülésünk tárgya, amiről majd holnap fogok szólni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu