KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Szijjártó Képviselő Úr! Egyszer, ha rengeteg időm lesz, akkor összegyűjtöm önnek azokat a kérdéseket és azokat a válaszokat, amelyeket a Széchenyi-tervvel kapcsolatban az elmúlt évben feltettem az akkori gazdasági miniszternek, és ha lesz elég ideje és végigolvassa, akkor rá fog jönni, hogy mennyire igazam van.

(17.30)

A Széchenyi-terven keresztül finanszírozott előirányzatok vagy feladatok nem újszerűek. Aki a korábbi években hosszú időn keresztül részt vett a parlamentben a költségvetési vitákon, tudja, hogy azok az előirányzatok léteztek: lakásépítési előirányzat volt, autópálya-építés volt, kis- és középvállalkozások támogatása volt, nem sorolom, turisztika volt a korábbi években is.

A nemzeti fejlesztési terv az a terv, amely meggyőződésem szerint tulajdonképpen hosszú távon képes megalapozni egy fejlődést, és képes elhelyezni azokat a feladatokat egy csokorba, amelyeket az elkövetkezendő években meg kell nekünk valósítani. A Széchenyi-terv nem ilyen volt. A Széchenyi-terv egyharmad része, azt lehet mondani, autópálya-építés volt, nem a költségvetésből, hanem a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül hitelből; egyharmad része, azt lehet mondani, lakásépítésre fordítódott, mert ott tüntették fel az összeget; a harmadik része - 100 milliárd forint - szolgálta volna a vállalkozások támogatását. Ebből 5 milliárd forint került folyósításra.

De nézzük meg, hogy egyébként mennyi került nem fejlesztésre, hanem működésre! Balsay képviselő úr biztosan tudja azt, hogy ennek a 100 milliárdnak legalább egyharmada működésre ment el, méghozzá olyan működésre, amely a Gazdasági Minisztérium által létrehozott intézmények működését szolgálta. Ezt nem lehet a kis- és középvállalkozások támogatásának betudni, képviselő úr!

Forrás: parlament.hu