DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézzük az előttünk lévő javaslatot, és szögezzünk le azért egy fix pontot: van törvény, létezik törvény, jelenleg hatályos törvény, ami ezt a két kérdéskört szabályozza, egy törvényben szabályozza az állambiztonsági múlt feltárását, ahogy önök mondják, illetve ellenőrzését, ahogy mi mondjuk, és foglalkozik az információs önrendelkezési jog érvényesítésével is. Tekintettel arra, hogy van hatályos törvény a kérdések szabályozására, így a kormány javaslata nemcsak az ellenzék kritikáján vagy mérlegén mérettetik meg, hanem a jelenlegi hatályos szabályozásén is.

Nézzük az információs önrendelkezési jogra vonatkozó részeket! 1996-ban készült ez a része a törvénynek, Kuncze Gábor akkori belügyminiszter terjesztette a Ház elé. Ez még a Horn-kormány idejében kiegészült egy idetartozó törvényjavaslattal, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénnyel, ami azért lényeges és fontos, mert előírta ezen iratok minősítésének, tehát a titkosságuknak a felülvizsgálatát - ahol ez nem történik meg, ott elvész ez a minősítés -, előírta a háromévente szükséges felülvizsgálatot a minősített iratokra, és rendelkezett arról, hogy a Történeti Hivatalnak át kell adni azokat az iratokat, amik a demokratikus nemzetbiztonsági szolgálatok működéséhez, törvényben meghatározott feladataik ellátásához nem szükségesek.

Ennek első lépését még a Horn-kormánynak kellett megtenni az 1980 előtt keletkezett iratok esetében; a második rész feladata ránk várt, és ezt teljesítettük is: az 1980 és ’90 között keletkezett iratokat átadtuk a Történeti Hivatalnak, illetve még felülvizsgáltuk a ’80 előtt keletkezetteket, és számos olyat találtunk, ami nem szükséges a törvényes feladatokhoz, azt is átadtuk a Történeti Hivatalnak 2000. február 28-án. Szóval, van egy ilyen szervezet, működik.

Nézzük, hogy mi történt tulajdonképpen, ami ennek a szervezetnek a működését javította. 2001-ben történt a törvénynek a módosítása, ami pontosította az érintetteknek az iratbetekintési jogát; kiszélesítette az áldozatok iratmegismerési lehetőségeit, és szabályozta az elhunyt érintettek hozzátartozóinak a betekintési jogát; tágította az iratok tudományos kutathatóságát, ugyanakkor az áldozatok magánéletének fokozottabb védelmet biztosított; bővítette az érintettek jogainak érvényesítésével kapcsolatos előírások körét, amelyekben a hivatal adatot szolgáltat más hatóságoknak; szabályozta továbbá a törvény az áldozatoktól elvett személyes iratok sorsát, és elrendelte az irategyesítést - ez egy nagyon fontos lépés -, a saját tulajdonú vagy jogszabály alapján birtokolt iratok kivételével minden természetes és jogi személy köteles átadni az állambiztonsági iratokat - egy hatályos törvényről beszélek - a Történeti Hivatalnak.

A szaklevéltárrá változás - mert ezzel a törvénnyel szaklevéltárrá alakult át a Történeti Hivatal - egyik következménye az, hogy az állambiztonsági iratok is a hivatalhoz kerülnek, azok, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok számára a törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából a hivatal létrehozásakor, azaz 1996-ban esetleg még szükségesek voltak.

Nos, ez a jelenlegi szabályozás megoldja mind az áldozatok megismerési jogát, információs önrendelkezési jogát, mind a kutatásnak megfelelő jogszabályi hátteret biztosítja.

Úgy értékelem, hogy ezt erősíti meg az Országgyűlés határozata is, a 16/2000-es, tudniillik a Történeti Hivatal beszámol az Országgyűlésnek. Amikor 2000-ben az Országgyűlés meghallgatta a Történeti Hivatal 1997. és ’98. évi tevékenységéről szóló beszámolót, azt a határozatot hozta, hogy - idézem -: “Az Országgyűlés megállapítja, hogy a Történeti Hivatal a törvényekben meghatározott feladatainak eleget tesz, elősegítve ezzel közéletünk tisztaságának megőrzését, továbbá történeti közelmúltunk megismerésének lehetővé tételét.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ezek után meg kell hogy mondjam, hogy érthetetlennek, elfogadhatatlannak, értelmetlennek és indokolatlannak tartom a T/541. számú javaslatot. Amiben egyetértünk a kormányoldalon felszólalókkal szemben, hogy mi váltotta ki a nagy törvényalkotási lázat, az nem más, mint hogy kiderült, hogy Medgyessy Péter az egykori politikai rendőrség tisztje volt. Tessék mondani, ezért kell új levéltárat létrehozni, mert Medgyessy Péter a politikai rendőrség tagja volt? Önök ezt komolyan gondolják?

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a törvénynek a másik részét, és vegyük ki azokat a fő csomópontokat az idő rövidsége miatt, amit érdemes górcső alá vennünk.

Az egyik az elítélendő tevékenységek köre, tehát mi az a tevékenység, amit nemkívánatosnak minősít a törvény. Eddig egyetértés volt abban a kérdéskörben - erre ma már többen utaltak -, hogy ez a III/III-as csoportfőnökségre terjed ki. A törvényjavaslat ebben a kérdésben változtat az eddigi, majdnem azt tudom mondani, közmegegyezéses állásponton, kiterjeszti a teljes III-as főcsoportfőnökségre - a magunk részéről egyetértünk. Nyilván ennek is az az oka, hogy bekerült a törvénybe, hogy Medgyessy Péterről kiderült.

De nézzük meg azt is, hogy miben szűkíti a kormány javaslata a jelenlegi törvényt. Érthetetlen, bocsánat, be nem vallott ok miatt - érthető, de be nem vallott ok miatt - kiveszi az elítélendő tevékenységből az ’56-57-ben karhatalmi tevékenységet végzetteket. Az előző felszólalásomban igyekeztem meggyőzni önöket, illetve bemutatni azt, hogy a karhatalmi tevékenység mennyire és hogyan tartozott az állambiztonsági tevékenységhez. Kiveszi érthető, de titkolt szándéka miatt azokat, akik ennek az egész működési rendszernek a haszonélvezői, a termék, a jelentések olvasói voltak, nyilván azért, mert nagyon sok embert érint a Szocialista Párt soraiban. Így természetesen ezeknek a kivétele elfogadhatatlan számunkra.

Nézzük, mit mond a Fidesz javaslata, amit módosító javaslat formájában benyújtottunk. Mi azt mondjuk, hogy állítsuk a feje tetejéről a talpára a piramist, a felelősök piramisát, tehát nézzük meg, hogy működött a rendszer - erről volt alkalmunk néhány szót mondani -, és az átvilágítás terjedjen ki azokra a felelősökre, akik ma fontos közbizalmi és közvéleményt formáló tisztséget töltenek be, felelősségük arányában, tehát az egész rendszer irányítói, közreműködői, fentről haladjunk lefelé. Az ennek megfelelő módosító javaslatot a vita megkezdésekor benyújtottuk a Háznak.

A másik fontos kérdéskör az érintettségnek a megállapítása. Itt két kérdéskör van: maga az átvilágító testület és az eljárási rend, hogy ez hogyan történik. A testület jelenleg független, megítélésem és meggyőződésem szerint hozzáértő bírákból áll, ők végzik a tevékenységet. Ezzel szemben a kormány javaslata, ami írásban itt fekszik, pártfrakcióknak tesz javaslatot - önök egy hasonló helyzetben bizonyára azt mondanák, hogy pártkatonákat küld -, valamint többek között kormánytagok által delegál személyeket.

(16.20)

Úgy teszik ezt a javaslatot, hogy érdemben megmondanák, hogy miért szükséges a jelenlegi rendszer változtatása. Az expozékor az igazságügy-miniszter tett egy utalást arra, hogy ezt másképp kívánják szabályozni, de ennek érdemi részével, tartalmával, módosító javaslattal a vita megkezdéséig nem találkoztam. A vita megkezdése előtt néztem végig a beadott módosító javaslatokat, egyetlen kormánypárti sem szerepel közöttük.

Nézzük az érintettség megállapításának a kérdéskörét! A jelenleg hatályos törvények szerint az Alkotmánybíróság iránymutatásai alapján történik az érintettség megállapítása. Erre azért van szükség, mert vannak rossz példák előttünk az egyik kormánypárti nevével elhíresült vizsgálóbizottságnál, hogy embereket bemaszatolnak, és tekintettel arra, hogy a jó hírnévhez való jog egy alkotmányos jog, az Alkotmánybíróság pontosan lefekteti, milyen esetekben lehet megállapítani, hogy valaki együttműködött ezekkel a szolgálatokkal.

A kormány ezt az eljárási rendet meg kívánja változtatni. Hogy hogyan? Úgy, ahogy a Mécs-bizottság dolgozik, ugyanazt a szabályozást próbálja törvényesíteni. Ebből nekünk az a tapasztalatunk, hogy ez a bizottság az irattárban való szereplés, tehát adatszereplés mellett politikai érdekek alapján, a saját politikai érdekei alapján szelektál. Ez teljesen egyértelmű volt számunkra. Ezt az eljárást kívánják önök most ebben az előterjesztésben törvényesíteni. Tisztelettel előre jelezzük, hogy ez nem fog sikerülni önöknek, hiszen ez a javaslat, ez az eljárási rend nem fogja kiállni az Alkotmánybíróság normáját. Nem nehéz kitalálni, hiszen pontos iránymutatás rendelkezik arról, hogy ezt hogyan kell tenni.

Mi a Fidesz javaslata ezzel szemben? Mi egyszerűen azt mondjuk, hogy ha a jelenlegi szabályozási rendnél nem tudnak jobbat, akkor maradjon a jelenlegi. Nem is kell elismerniük, hogy nem tudnak jobbat, maradjon a jelenlegi, mert az legalább törvényes és alkotmányos. (Tóth András közbeszól.) Az eljárási rendről beszélek, képviselő úr. Biztos vagyok benne, hogy alkotmányellenes, de remélem, nem mérettetődik meg az önök javaslata, mert nem fog odáig eljutni.

Nézzük a következmények tekintetében a javaslatokat! A jelenlegi szabályozás szerint arra irányul a jogalkotó szándéka, hogy távozzon, hangsúlyozni kívánom, arra irányul az egykori jogalkotó szándéka, hogy távozzon a közéletből, aki a törvényben meghatározott tevékenységet végezte, azaz együttműködött a politikai rendőrséggel. Hogyan próbálja ezt elérni? Két módon; az egyik próbál biztosítani egy egérutat a delikvensnek. Az mondja, hogy ha lemond - tehát a szándék érvényesül -, akkor eltekint a vizsgálat további folytatásától, és ebből adódóan a nyilvánosságra hozásától. Ha ezt nem teszi, akkor az átvilágító bizottság lemondásra szólítja fel. (Dr. Wiener György: Nem köteles.) Lemondásra szólítja fel, szeretném aláhúzni. Tehát az a szándék, hogy távozzon. Az egy másik kérdés, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor ez a lemondás nem kényszeríthető ki.

Ezzel szemben alapvetően más a jelenlegi kormányjavaslat. Az még kísérletet sem tesz erre a szándékra. Ebben alapvetően megváltozott az eddig közmegegyezéses javaslat. Ezzel szemben a Fidesz javaslata következményeket fűz ahhoz, ha valaki együttműködött az állambiztonsági szolgálatokkal, és a demokratikus közélettel összeférhetetlennek mondja ki, ha Wiener képviselő úr terminológiáját akarom használni, vagy az általa igényelt kategóriát, akkor jogi összeférhetetlenséget mond ki. Szeretném önt tájékoztatni arról - bár gondolom, nem mondok vele újdonságot -, hogy ezek a szolgálatok és ezeknek a szolgálatoknak az irányítói számtalan esetben törvényen kívüli eszközökkel éltek, működtek, dolgoztak, magyarul: törvénytelenül dolgoztak.

Említette a képviselő úr - és ezzel okosabb lettem, bár felelősség talán azért nem visel -, hogy jó, jó, de ez a megoldás, amit mi javasolunk, nem fér bele a rendszerváltozáskor kialakított hárompárti megállapodásba; de, képviselő úr, köszönöm önnek ezt az egyenes beszédet, mert akkor itt van a kutya elásva, ezért nem történt meg mindeddig az, hogy a politikai rendőrség egykori embereit a közéletből kiszorítottuk. De engedje meg, hogy egy zárójeles, de felkiáltójelekkel jelzett mondatot tegyek a végére: itt az ideje akkor ennek a megállapodásnak a felülvizsgálatára! (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Itt az ideje ennek a megállapodásnak a felülvizsgálatára.

Összegezve: a Fidesz az elmarasztalást az elmúlt és elnyomó rendszer működésében vállalt szereppel arányosan javasolja. Az érintettség megállapítását törvényes és alkotmányos keretek között javasolja, és az érintettséghez a mi javaslatunk következményeket fűz, mondjuk ki, hogy összeférhetetlen a demokratikus közélettel, ha valaki részt vett az állambiztonsági elnyomó rendszerben.

Tisztelt Ház! Éppen ezért meg tudom erősíteni, hogy ez a javaslat ebben a formájában alkalmatlan a vitára. Úgy vitatunk most egy, illetve két törvényt, hogy a kormány szándékát sok lényeges kérdésben nem ismerjük. Tisztelettel kérem a jelen lévő államtitkár urat, hogy ismertesse a kormány álláspontját és azokat a kérdéseket, amit a beterjesztett javaslattól eltérően kívánnak megoldani.

Röviden egy végső megjegyzést hadd tegyek! Az igazságügy-miniszter úr elmondta az expozéját, meghallgatta a legnagyobb kormánypárti képviselő felszólalását, majd eltávozott. Én ezt udvariatlanságnak ítélem tőle. Csak azért bátorkodom ezt megjegyezni, mert tudom, hogy olyan családban nevelkedett, ahol volt lehetőség az udvarias magatartás megtanulására. Sajnálom, hogy nem volt itt ebben a vitában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu