DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kizárólag azért jelentkeztem ismét normál felszólalásra, mert Demeter Ervin képviselőtársam komoly alkotmányossági problémákat feszegetett szintén a második felszólalásában. Sajnálom, hogy a képviselő úr, egykori miniszter úr már nem tartózkodik a teremben, mert lényegében ezzel az egyébként rövid normál felszólalással az ő mondandójára kívánnék reagálni.

(16.50)

Arról beszél, képviselő úr, hogy szükséges lenne túllépni az 1989-90-es megállapodásokon, és az annak alapján kialakított alkotmányos renden. Amikor én arról beszéltem, hogy a háromoldalú tárgyalásokon megegyezés született arról, hogy a hatalom megosztásáról és nem elragadásáról van szó, akkor nem egyfajta rózsadombi paktumra vagy más hasonlóra gondoltam, hanem a Magyar Köztársaság ma is érvényes alkotmányára, amelyet egyébként 1991 júniusában ismét módosítottak. És amikor módosították, még elvi lehetőség nyílt volna arra, hogy a háromoldalú tárgyalásokon meghatározott kereteket megváltoztassák.

Jelenleg azonban egy megszilárdult alkotmányos berendezkedés működik Magyarországon, s mindaz, amit Demeter Ervin képviselőtársam fejtegetett, ennek az alkotmányos rendnek a gyökeres átalakítását jelentené. Mécs Imre képviselő úr már hivatkozott arra, hogy a választók jogát korlátozná mindaz, amit Demeter Ervin úr, illetőleg a Fidesz módosító indítványként ehhez a két törvényjavaslathoz be kíván nyújtani, illetőleg amit egy korábbi törvényjavaslatban már felvetettek. A korábbi felszólalásomban arra utaltam, hogy a passzív választójogot, a választhatóságot nem lehet korlátozni.

Milyen következményei lennének annak, amit Demeter úr mond? Az lenne az alapvető következménye, hogy a kialakult demokratikus alkotmányos rend egy újabb rendszerváltáson menne keresztül, igaz, ez nem társadalmi rendszerváltás, csak politikai rendszerváltás lenne, a korábban kijelölt keretek helyébe valami más lépne, és ez a más már szemben állna az általában vett demokratikus népszuverenitás elvén alapuló jogállami berendezkedéssel.

Abban az esetben természetesen, ha egy politikai erő eléri az alkotmányozó többséget, akkor ilyen változtatást végre tud hajtani. Abban az esetben, ha Demeter úr és pártja, valamint szövetségesei egy következő választáson abszolút kétharmados többséghez jutnak, és ezáltal lehetőségük nyílik arra, hogy gyökeresen új alkotmányt alkossanak, mert mint jeleztem, nem elegendő néhány paragrafus megváltoztatása, akkor természetesen letérhetnek a mostani alkotmányos berendezkedés talajáról, s meghatározhatnak egy olyan alaptörvényt, amely egészen más elveket követ, például megpróbálja a jogfolytonosság elvét érvényesíteni, a ma hatályos, alkotmányos berendezkedéssel szemben.

Amikor ennek a veszélyére mi felhívjuk a figyelmet, akkor jobboldali politikustársaink azzal vádolnak minket, hogy mi a demokratikus rendszer lerombolásának vádját fogalmazzuk meg a másik oldallal szemben. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mi fogalmazzuk meg ezeket, hanem ezek a megnyilvánulások, amelyeket hallottunk az előbb is, meg hallhattunk korábban is, azok a megnyilvánulások, amelyek a politikai életből adminisztratív eszközökkel kívánnak meghatározott személyeket, netán csoportokat, irányzatokat kirekeszteni.

Ha egy párt, pártszövetség vagy koalíciós politikai erő arra készül, hogy ilyen nagy horderejű változtatást vigyen véghez, mint amire Demeter úr is utalt, akkor ezt a programjában meg kell hirdetnie, egy választásnál erre kell felkészülnie. Abban az esetben, ha nem ezt teszi, még ha meg is van a kétharmados alkotmányozó többsége, akkor sem igazán jogállami az a lépése, hogy ilyen alkotmánymódosítást javasol, netán új alkotmányt akar alkotni, mert nem erre kapott a választóktól felhatalmazást.

Nem tudunk átlépni ezeken a kereteken, de nem is akarunk. Nézzen szét, Demeter úr és más fideszes képviselők is, a térségben, állapítsák meg, hogy mi a helyzet az egyes államokban! Világosan látni fogják, hogy valamennyi térségbeli országban a rendszerváltásnak ez a fajtája ment végbe, még ott is, ahol fegyveres vagy más megmozdulásra került sor, mint például Romániában.

Hiába érvelnek azzal, hogy Németországban a helyzet gyökeresen eltérő; ott volt korábban egy német állam, amely magába olvasztotta a másik német államot, kiterjesztette arra a jogrendjét. De még ebben a német államban sem mondták ki azt, hogy aki az előző rendszerben politikai funkciót töltött be, az ki van zárva a közszereplésből. Hans Modrow, az NDK utolsó előtti miniszterelnöke 1989-90 között, jelenleg az Európai Parlament baloldali és északi zöld frakciójának tagja, és mint közismert, ezt a parlamentet még nemzeti keretek között választják, noha európai parlament.

Senkinek nem jut eszébe, hogy az ő választhatóságát korlátozzák, vagy megfosszák őt a választhatóságtól azért, mert az NDK utolsó előtti miniszterelnöke volt, amúgy az összeomlás szélén, 1989 decembere és 1990 márciusa között.

De ha a cseh példát hozzuk elő, akkor sem feledkezhetünk meg arról, hogy országgyűlési képviselőnek ott is meg lehetett választani olyan személyt, aki korábban a CSKP tagja vagy funkcionáriusa volt. Más közszereplői tevékenységekből kizárták, de onnan is csak öt évre. Az a kizárási elképzelés, ami a Fidesznél most megjelent, végérvényesen taszítana ki személyeket, netán csoportokat a politikai életből, és gyökeresen szakítana ezáltal a népszuverenitás elvével: kizárná azt a politikai kínálatot, azt a szabad kínálatot, amire egyébként Mécs Imre képviselőtársam is hivatkozott.

Az alapvető probléma nem velünk van, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, nem a mi lelkiismeretünkkel vannak gondok, hanem önök képtelenek azt megemészteni, önök képtelenek azt elfogadni, hogy tizenkét évvel a rendszerváltás után a magyar baloldal - de a térség más országaiban is hasonló a helyzet - erős, kormányzóképes, kormányra került; természetesen váltógazdaság van, előfordulhat az, hogy elveszíti a hatalmat, de utána ismét lehetősége nyílik egy meghatározott periódusra történő megszerzésére.

A rendszerváltás erről szólt, és nem véletlenül. Nem Magyarországon dőlt el a rendszerváltás, tisztelt képviselőtársaim; a rendszerváltás nagy nemzetközi folyamatok következménye volt, és azt is világosan látni kell, hogy a rendszerváltás mögött álló, meghatározó nagyhatalmi erők a békés átmenetben, a konszenzusban voltak érdekeltek. Mert mi lett volna akkor, ha a leszámolás irányába mozdulnak el a magyarországi, vagy, mondjuk, a lengyelországi események? Hogyan alakította volna ez Gorbacsov helyzetét? Mi történt volna az utolsó éveit élő Szovjetunióval? Maga az Egyesült Államok vezetése is abban volt érdekelt, hogy minél gördülékenyebben, minél harmonikusabban, és hozzá kell tennem egyébként: minél gyorsabban menjen végbe ez a folyamat, mert ha itt az történt volna, amire igény mutatkozik az önök oldaláról, akkor ez az egész folyamat megállt volna.

Önök egyébként azt is figyelmen kívül hagyják, hogy ebben a rendszerváltásban az MSZMP meghatározó csoportjai, nem mindegyik csoportja természetesen, igen tevékeny szerepet vállalt. Nyilván nem azért vállalt ebben tevékeny szerepet, hogy utána félreállítsák. Önöknek, ha az elképzeléseiket érvényesíteni akarják, akkor politikai eszközök a rendelkezésükre állnak. Nyerjék meg önök a választásokat, vagy érjék el azt az alkotmányozó kétharmadot azzal a programmal, amit az előbb említettem!

Azt azonban nem lehet megtenni, hogy egy legitim Országgyűlés és egy legitim kormány működését kétségbe vonják, megpróbálják a legalitását és a legitimitását megrendíteni. Természetesen arra is lehetőség nyílik, hogy most ne baloldali filozófusokat, szociológusokat, jogászokat említsek, hanem egy konzervatív, liberális alkotmányjogászt, és egy konzervatív jogbölcselőt, Balogh Artúrt és Moór Gyulát, az önök számára ők talán elfogadhatóak tekintélyként - egy baloldali gondolkodóval szemben nyilván erős ellenérzéseik lennének -, ők is azt mondták - ebben nem volt különbség jobboldali és baloldali, szocialista, liberális és konzervatív között -, hogy a semmiből is lehet egy új jogrendet teremteni, a Max Weber-i értelemben vett forradalmi jogbitorlással vagy restaurációs, vagy ellenforradalmi jogbitorlással, kinek melyik megfogalmazás tetszik jobban. De arra nincs lehetőség, hogy egy működő jogrend keretei között megváltoztassuk, különféle megoldási kísérletekkel, trükkökkel például egy parlament összetételét, például egy meghatározott kormánytöbbséget.

Látunk itt egy folyamatot, ami megkezdődött azzal, hogy át kell minősíteni a töredékszavazat fogalmát, újra kell számolni a töredékszavazatokat, újra kell számolni a szavazatokat, mondjon le a kormány, mert az élén egy szt-tiszt áll. Most pedig eljutottunk oda, hogy összeférhetetlenség címén utólag megváltoztassuk a parlament összetételét.

Ez nonszensz, ez lehetetlen! Én kénytelen vagyok ennek a folyamatnak az egyik mozzanataként értékelni azt, amit fideszes képviselőtársaim, így többek között Demeter Ervin is, felvetnek: erre jogállami keretek között, az alkotmányos rend talaján az égvilágon semmilyen lehetőség nem nyílik.

(17.00)

A két törvényjavaslatnak pontosan az a célja, hogy megszilárdítsa ezt az alkotmányos rendet, teljesítse azokat a funkciókat, amelyekről más képviselőtársaim is - szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim természetesen - és én is beszéltem. Az önök által felvetett elképzelések pedig a semmiből akarnak egy új világot teremteni vagy egy nagyon is régi, 1945 előtti világot visszahozni. (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszólása.) Véleményem szerint akkor volt divat szintén az, hogy az összeférhetetlenséget politikai ismérvek alapján is kimondják; nem véletlenül hivatkoztam az 1925. évi XXVI. törvénycikk 180. §-ára, ahol törvényben először jelenik meg Magyarországon a politikai összeférhetetlenség. Amit én jogi összeférhetetlenségnek neveztem, az pontosabban fogalmazva hivatali összeférhetetlenség, hogy aki alkotmánybíró, az nem lehet képviselő, hogy aki bíró, az nem lehet képviselő, hogy aki köztársasági elnök, az nem lehet képviselő, és így tovább.

Nem más, mint Antall József nyilatkozott úgy a Kerekasztal-tárgyalások során, hogy ezt a fajta összeférhetetlenséget tudja csak elismerni, a politikai jellegű összeférhetetlenséget semmiképpen nem. Ebben a kérdésben - ha másban nem is - osztom a néhai miniszterelnök álláspontját.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu