KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselők! Tisztelt Történeti Hivatal Elnökhelyettese! A rendszerváltozás után hivatalba lépett kormányok tagjainak állambiztonsági múltját vizsgáló parlamenti bizottságnak nemcsak a hozzájárulásomat adtam a velem kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalához, hanem meg is küldtem a Történeti Hivatalból kikért dokumentumokat, amelyek tanúsága szerint már 14 éves korom óta - lehet hogy még azt megelőzően is - szigorú titkosrendőri megfigyelés alatt álltam, amely nemcsak állandó megfigyelésemet jelentette, hanem magam és későbbi családom folyamatos üldözését, köztörvényes bűnözőként való kezelését is.

(13.10)

Ennyi adalékul a puha diktatúrát vallók cáfolataként: a diktatúra kiskorúakat zaklatott és tartott a politikai rendőrség megfigyelése alatt. A dokumentumok kézhezvétele után a sokat próbált és sokat vállalt bizottsági elnök, Mécs Imre úr felhívott telefonon, és hozzájárulásomat kérte a számára is megdöbbentő dokumentumok lemásolásához.

Nekem, mint tizennégy éves korom óta a kommunista titkosrendőrség által megfigyelt és megbélyegzett személynek, erkölcsi jogom van a múlt feltárásának és a múlt lezárásának kérdéséhez hozzászólni. Erkölcsi jogom, de erkölcsi kötelességem is, hogy a titkosrendőrök és különféle tisztek magamentő önsajnálkozása és egyidejű heroizálása után végre az áldozatok irányából közelítsük meg a kérdést, az áldozatokra irányítsuk a figyelmet. Csak az áldozatok jogaiból lehet levezetni a rendszerváltó folyamatot.

A rendszerváltást és a demokráciát minősíti, hogy a diktatúrát titkosrendőrökként kiszolgáló tisztek az ország leggazdagabb embereivé és a legfőbb címek bitorlóivá avanzsálódtak. Tizenkét évi, rendszerváltásnak nevezett folyamat után a nép nem tudhatta, hogy végül is kire szavaz; a köztársasági elnök úr ugyancsak nem tudhatta, kit bíz meg kormányalakítással.

Mindemellett ne feledjük, ezen tiszt uraknál magasabb rangúak is ülnek itt a parlamentben és a kormányban: KB-tag, pártállami kormánytag, ellenzéket figyelő rendkívüli pártbizottság tagja és a többi. Máig nem adták át a helyüket Magyarországon, és ezért következett be szükségszerűen az EU-tagságunkat is és mindennemű nemzetközi kapcsolatainkat veszélyeztető válság. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az a titkosrendőrség, amelynek a tisztjei köztünk ülnek, nagy támogatója volt a nemzetközi terrorizmusnak; gondoljunk csak Carlosra. Nos, ezek azok a bűnök, amelyek sosem évülnek el.

Itt keletkezett az a mély árok, amelyet a legnagyobb pozícióba jutott titkosrendőr is fel szokott emlegetni: a diktatúrát és a nemzetközi terrorizmust kiszolgáló titkosrendőrség gépezete és az általuk üldözöttek közötti mély árok. Hogy ez milyen távolságot jelent, azt én, mint tizennégy éves korom óta üldözött, szavahihetően tanúsíthatom.

A diktatúra ma is hatalomban ülő emberei ezt az árkot nemhogy betemetik, de tovább mélyítik, amikor az áldozatokat összemossák az elnyomóikkal, amikor a saját érintettjeiket nem engedik átvilágítani, amikor az utolsó kommunista kormány ügynököket, fedett állományú tiszteket és pártaktivistákat épített be az így csak de jure megalakulni tudó demokratikus pártokba és az új demokratikus kormányba. Ezekkel a tendenciózusan, sőt mondhatjuk, tudományos szisztematikussággal beépített pártállami automatizmusokkal szinte természetesnek mondható a most végképp beálló válság.

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot leverő és megtorló titkosrendőrök visszatértével nemcsak a rendszerváltozásról illuzórikus többé beszélni, hanem egyben mind a forradalom áldozatainak, mind a fél évszázados diktatúra áldozatainak emlékét alázzuk meg ismét. Igen, Dzsersinszkij óta minden és mindennek az ellenkezője megkonstruálható - egyedül a mai magyar válságot nem lehet meg nem történtté tenni. Mára bebizonyosodott: a diktatórikus pártállamot a valóságban lebontó törvényekre van szükség.

Igen szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az EU is szembesült ezzel a problémával az NDK kapcsán. Az ő tizenkét évük igazolja: az EU jól abszolválta a pártállam lebontásának feladatát. Mi, akik ebbe a feladatba belebuktunk, most, az EU-csatlakozás küszöbén ültessük át az annyi más EU-jogharmonizáció mellett az illetékes EU-tagállam erre vonatkozó törvényeit is! Az adaptálandó törvények három lényeges elemének átvétele a rendszerváltás elengedhetetlen feltétele: a közéletet a volt szigorúan titkos állományú tisztektől meg kell tisztítani; mindenki számára elérhetővé kell tenni a pártállami aktákat; a megfigyelteknek kártérítést kell fizetni.

Ezeknél az ugyancsak EU-konformitást igénylő törvényeknél kell kezdenünk a kétharmados támogatottság biztosítását. Ezek megléte nélkül nem mehetünk az EU-ba, hisz az EU-val szembeni jogos tisztelet és önmagunk megbecsülése is azt kívánja, ne volt titkosrendőrökkel jelentkezzünk bebocsátásra.

Ki vonja kétségbe, hogy elégtétel jár a megfigyelteknek az állandó zaklatásért, a tanulási lehetőségek megakadályozásáért, az emberhez méltatlan munka- és kereseti körülményekért, a zaklatás miatt szétesett családokért, a meg nem született gyermekekért, az öngyilkosságba kergetésért, az idegrendszeri zavarokért, vagyis a teljes alkotmányos jogfosztottságért?

Tudom, a kárpótlás szóra több honfitársunknak görcsbe rándul a gyomra. Őket is szeretném megnyugtatni: ezt a kárpótlást nem az adófizetők pénzéből, nem a költségvetésből kell kifizetni, hisz a költségvetés egyszer már kifizette ezeket az összegeket; kifizette a költségvetés mint szt-tiszti kiemelt fizetéseket, mint az ügyosztályoknak biztosított ellátmányokat, mint a pártállami hűbéreseknek átadott állami vagyont. A demokrácia elve és az igazságosság elve is azt követeli, hogy a diktatúra szolgálatáért kapott júdásvagyont az áldozatokhoz kell juttatni kárpótlás gyanánt. A titkosrendőri, titkosügyosztályi diktatúragépezet fizessen kárpótlást az általuk megfigyelteknek! Ne aggodalmaskodjunk, bőven van miből fizetniük! Hisz a diktatúra számukra nemcsak mai napig tartó karriert jelentett, hanem kifizetődő üzletnek is bizonyult. Soha ne feledjünk azonban: ami az árok onnansó partján busás üzlet volt, abba az árok innenső partján belerokkantak és belehaltak az emberek. Kezdődjön a tudományos kutatómunka: ki mennyit kapott szolgálataiért, ki mennyi ideig szenvedte el a megfigyelést? Ez legyen egyszerű kutatói munka, ebbe nem szabad politikát keverni.

Mint tizennégy éves korom óta megfigyelés alatt állótól, kérem, fogadják el a rendszerváltás elkezdéséhez nélkülözhetetlen törvények meghozatalára tett javaslatomat. Számomra elég kárpótlást jelent a négy évtizedes üldözöttségemből fakadó magyar belpolitikai ismeret. Az ember egy életre megtanulja a leckét, ha a vizsga tétje: lenni vagy nem lenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu