DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Asszony! A cím, amit említett, természetesen kérdőjellel értendő. Katasztrófahelyzet nemcsak akkor van, ha árvíz jön vagy tűzvész. Sajnos, akkor is benne találhatjuk magunkat a zűrzavarban, ha a választási ígéretek előre megfontolt teljesítése meghaladni látszik a költségvetés erejét, s ezért a pénzügyi vezetés újabb adóemeléseken töri a fejét. Természetesen azt az ellenzék is tudja, hogy elosztani csak a begyűlt pénzből lehet, én azonban mégis arra szeretném fölhívni - és bízom benne, hogy nem hiábavalóan - a kormány figyelmét, hogy mindig, még a legrosszabb anyagi viszonyok mellett is vannak bizonyos megtámadhatatlan területek. Ilyen érinthetetlen, ne nyúlj hozzám területnek kellene lennie a nemzeti kultúra, a magyar irodalom, jelesül a magyar könyvkiadás ügyének is.

(10.00)

Ráadásul azt is tudjuk, hogy nem állunk rosszul. Sőt, egyáltalában nem állunk rosszul - mondja a kormány -, csak hát szükség van a takarékosságra. Igen, ez így van, de takarékoskodni elhatározottan a könnyed pocsékolások és a kellemes túlfizetések, a szokásos és sajnos kicsit minden kormányt mindig jellemző átgondolatlanságok terén, az ezernyi költségvetési lazaság, a hagyományos kedvezmények és a ráhagyott, mert úgymond, annyiba kerül, amennyibe kerül típusú megoldások okos kiküszöbölésében kell. Itt kell takarékoskodni. Mindezt persze tudjuk, mégis gyülekeznek a fölösleges viharfelhők, ezeket pedig együtt kellene elhárítanunk, támogatva a kultusztárcát, és nemcsak egyetértésünkkel, hanem szavazatainkkal is, ha kell.

Mindezt azért mondtam el, tisztelt Ház, mert jó hónapja nagy port vert fel annak a híre, hogy a Pénzügyminisztériumnak, minden seregek urának új adótörvény-javaslata a mostani 12 százalékos áruforgalmi adó helyett 25 százalékos áfával kívánná megterhelni a könyvek, zeneművek kiadását. Igaz, hogy a kulturális bizottság által tárgyalásra alkalmasnak ítélt javaslat nem tartalmazza a 25 százalékos áfát, mégis a hírek nyomán elterjedt bizonytalanság és a zavar, az aggodalom és az értetlenség mára sajnos teljes.

Igaz, hogy csak lappangó és nyomasztó, kimondatlan ez a bizonytalanság, nem pedig valami véres és drámai, nincs a lapok címoldalán, mint a sok-sok múló botrány, pedig igazán itt, a szellemi életben, és nem az oktondi nyilvános kukkolásban kellene az a szlogen igaz legyen, hogy "itt a lét a tét". Mert tisztelt képviselőtársaim, képzeljenek el egy európai és mára már biztos EU-tagságvárományos országot, amely éppen véletlenül minekünk a hazánk, amelynek egyik íróját, és ennek a hazának az ezeréves történelmében először, Nobel-díjjal tüntetnek ki; aztán pedig képzeljék el azt, hogy ugyanennek az országnak a kormánya azt tervezi, hogy tönkretesszük a nemzeti könyvkiadást. Ugyanakkor hogyan merülhetett fel annak a rémálma egyáltalán, a magyar könyvek agyonadóztatásának akkor, amikor a magyar Nobel-díj az egész világ figyelmét ráirányítja a magyarok íróira és a magyarok könyveire?!

Nos, azért fordulok, tisztelt Ház, önökhöz, mert önökkel együtt én is fontosnak tartom a magyarok könyveit, és azért is, mert ezek nemcsak a mi könyveink. Azért, mert fontosnak tartom, hogy erről a még mindig a levegőben lebegő katasztrófaveszélyről a parlament színe előtt őszintén beszéljünk, és hacsak lehet, erről most utoljára. Hiszen amit kérek, az nem valami különleges és nem is valami rettenetes ellenzéki követelés. Azért szólok, tisztelt Országgyűlés, tisztelt államtitkár úr, hogy a kormány garanciáját kérjem arra, hogy valóban az Európai Unióba tartunk, ahol a könyvkiadás áfaterhe nem 25 százalék, hanem 5, azaz ötszázalékos.

A pénzügyi vezetésnek a kulturális területet megnyomorító adóemelési ötletét pedig semmiféle EU-csatlakozási követelmény nem írja elő. Ez is csak egy trükk, amellyel méltatlan a próbálkozás. Nem lehet tehát, és ebben sem lehet a csatlakozás kényszerével takarózni. Ellenkezőleg: az EU ajánlásában nagy hangsúllyal az szerepel, hogy a könyveket a lehető legkisebb adókulccsal kell adóztatni.

A kormányzat természetesen mindezt tudja. Ismeri a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének javaslatait is, amit én csak megerősíteni szeretnék. Ezért is kérem Görgey miniszter úr és Kocsi államtitkár úr közbenjárását, és ha kell, akkor közbelépését annak érdekében, hogy a magyar könyvkiadást ma terhelő 12 százalékos áfakulcs minimálisan 6 százalékra csökkenhessen. Miért? Azért, mert Angliában, Írországban, Luxemburgban, Spanyolországban, Németországban, Finnországban általában 0, illetve 6-8 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez az áfakulcs.

Ezért tehát végezetül, tisztelt Ház, tisztelt elnök asszony, azt kérem, hárítsuk el együtt a magyar nemzeti könyvkiadásra leselkedő fölösleges önveszélyt. Kérem, hogy az Európai Unió normáit magunkra is alkalmazzuk, tekintve, hogy ez érdekünkben áll.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu