DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azt gondolom, nem árt, ha az ember megpróbálja a saját logikáját ráilleszteni a tárgyhoz tartozó sínekre.

Azt gondolom, persze beszélhetünk a cannabis legalizálásáról is, csak semmi köze a jelenleg előttünk lévő szabályozáshoz, hála istennek, nem változtat a kábítószerek körén. Az igazi vita egyébként, és ezt sem jó összekeverni, nem arról szól, hogy az egykori változtatás mit csinált a szenvedélybeteggel, mert nem csinált semmi különöset; az elterelés lehetőségét szüntette meg a nem szenvedélybeteg, függő esetében, ahol egyébként a leszoktatás fogalmilag értelemszerűen értelmezhetetlen fogalom volt. Azt gondolom, erről lehet értelmes vitát folytatni, hogy mi a teendő egy alkalmi fogyasztóval, aki egyébként nem szenvedélybeteg. Az biztosan nem járható út, hogy megpróbáljuk leszoktatni arról, amire nem szokott rá.

Azt gondolom, valóban igaza van Gál Zoltán úrnak, feltehetően három eset is sok, bár ez egyébként átvisz minket a büntetőpolitika általános területeire. Azt kell mondanom, hogy két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények miatt nem nagyon szoktak emberek ebben az országban letöltendő szabadságvesztést kapni, annak általában valami különös oka szokott lenni, néha csak a bíró eltérése a szokásos gyakorlattól. Bár itt az előterjesztés általános jogpolitikai része éppen azt mondja, hogy korlátoztuk a bíró szabadságát, ha a bíró itt a középmértéket veszi alapul, akkor feltehetőleg ez a három eset sem fordult volna elő önmagában. Tehát azt gondolom, a három eset pont azt mutatja, hogy időnként a törvényhozónak irányt illik mutatnia a bírói mérlegelést illetően, nem pedig azt gondolni, hogy a bíró korlátlanul szabjon ki büntetéseket.

Tehát ebből a szempontból azt gondolom, azon lehet vitatkozni, hogy mit tegyünk a nem függő drogfogyasztó esetében. Abban viszont nem tudom elfogadni Szabó Zoltán szavait, hogy a kereskedő büntetésén enyhítsünk, egyszerűen azért, mert akkor gyakorlatilag az összes súlyos bűncselekményt elkövetőnél kihúzhatnánk ezt a büntetési tételt, hiszen utána még egy terrorista is gyilkolhat a kedvére, hiszen már nincs vesztenivalója. Éppen ezért azt gondolom, mindig vannak olyan büntetési tételek, ahol a delikvensnek nem lesz vesztenivalója, éppen ezért nem gondolnám, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az összes büntetési tételt lefelé kellene húznunk, hogy legyen mit elveszteni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu