MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés parlamenti vitája alkalmat nyújt arra, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások tükrében megvizsgáljuk egy adott terület, történetesen a honvédelem, és ezen belül is a Magyar Honvédség helyzetét, valamint a jövő évi alakításának célszerű útját és módját, a költségvetési támogatás hatékony és célszerű felhasználását.

A honvédség, a Honvédelmi Minisztérium tekintetében nem végezhetjük el ezt a munkát anélkül, hogy ne szembesüljünk a védelem, a teljes intézményrendszer mára kialakult helyzetével, ennek okaival, és ne vonjunk le a jövőre vonatkozó következtetéseket. A Magyar Honvédség az előző kormány, ezen belül is a kisgazda vezetésű Honvédelmi Minisztérium - idézőjelben - "áldásos" és a kormányfő időnkénti kézi vezérlésű tevékenységének eredményeként eddigi történetének legkritikusabb időszakát élte, éli át, és a képesség-, illetve értékmutatókat tekintve a mélypontra került.

Amiről az előző vezetés nem akart tudomást venni, az mára mindnyájunk számára világossá vált, hogy a Magyar Honvédség csak azért nem az utolsó a NATO szövetségeseinek sorában, mert ez a hely Izlandé, amelynek tudvalevően nincs hadereje. Szembesülnünk kellett azzal a sajnálatos ténnyel, hogy az elmúlt években rendre csökkentett NATO-felajánlásainkat gyakorlatilag nem teljesítettük, a harckiképzés még a honvéd vezérkar főnökének megítélése szerint sem érte el a követelményeket; a harci technika hadrafoghatósága, például a légierőnél, ahol hat-nyolc darab repülőgép, illetve harci helikopter üzemképes mindössze - mindez alig értékelhető.

A nagy garral beharangozott laktanya-rekonstrukció sok helyen csak átfestést jelentett, mint például Győrött, ahol a szerződéses legénységi állomány elhelyezése továbbra is 12-16 fős termekben történik, noha 2-4 fős lenne a kívánatos.

Az új szolgálati törvény alapján elrendelt jelentős, 50 százalékos illetményemelés elismerésre méltó és örvendetes tény volt, egyetlen apró szépséghibával: hogy tudniillik a HM 2002-es költségvetése ezt nem tartalmazta, a kormány pedig elmulasztotta ehhez a pótlólagos forrásokat biztosítani. Most, amikor a költségvetést tárgyaljuk, joggal kell feltennünk azt a kérdést, hogy ez vajon miért nem következett be: vajon azért-e, mert 2001-2002-ben csökkent a HM költségvetési támogatása, hogy emelkedett a személyi állomány létszáma és a hadrendi elemek mennyisége? A válasz az, hogy nem. Ugyanis a létszám, az Országgyűlés határozata alapján, 60 ezer főről 45 ezerre csökkent, közel 90 szervezet szűnt meg, és az alakulatokat kevesebb számú és nagyobb helyőrségekbe vonták össze. A 2001-es költségvetési lehetőségek, eddig páratlan módon, 24 százalékkal, sőt az év közbeni módosítások eredményeként több mint 30 százalékkal nőttek: 189 milliárdról 266 milliárdra.

Sajnos a 2001. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésből sem derült ki, hogy a jelentősen megnőtt költségvetés a csökkentett létszámú és szervezetű honvédség kiképzettségében és hadrafoghatóságában miért nem jutott kifejezésre.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A tisztánlátás, az okok és az összefüggések feltárása, a Magyar Honvédség reális helyzetének a meghatározása, a képességek, a hiányosságok, a lemaradások pontos számbavétele érdekében az új HM-nek haladéktalanul egy alapos és sokoldalú védelmi felülvizsgálatot kellett elrendelnie, melynek előzetes megállapításait nemcsak a NATO-felajánlások normalizálásához, teljesíthetőségéhez, hanem a jövő évi költségvetés összeállításához szükségszerűen fel kellett, illetve fel kell használni.

A HM 2003. évi költségvetése 314,5 milliárd forint kiadást tesz lehetővé, amely 53 milliárddal haladja meg az ez évi tervezetet. A 314,5 milliárdos összeg a GDP 1,65 százalékának felel meg. Ha a NATO-ban is elfogadott, összes védelmi kiadást vesszük figyelembe, akkor ezek a GDP 1,85 százalékát teszik ki. Amennyiben ez a növekedési trend megmarad, az arányok 2006-ra 1,81, illetve 2,1 százalékot fognak kitenni, ami már eléri a NATO-tagállamok kiadásainak jelenlegi átlagát.

A tervezett kiadásokon belül, figyelembe véve az ez évi 50 százalékos illetményemelést, a személyi kiadások emelkednek a legnagyobb mértékben, több mint 40 százalékkal, ami önmagában is örvendetes tény, mivel nemcsak elismeri a katonai hivatás és szolgálat speciális jellegét, hanem tovább növelheti a honvédelem és a Magyar Honvédség presztízsét egyaránt.

Ezen túlmenő és messze előremutató jelentőségét abban látom, hogy ez egyértelműen az önkéntes, hivatásos haderőre történő áttérés egyik meghatározó pillére, feltétele. A szerződéses katonák jelentősen megemelt illetménye - más tényezők mellett - vonzóbbá teszi az önkéntes katonai szolgálatot, amelynek eredményei már az ez évi toborzó munka során is tapasztalhatók. Ha ehhez hozzávesszük a laktanya-korszerűsítés 6,5 milliárdos programját, a több milliárdos lakásépítési és -támogatási lehetőségeket, a növekvő összegű és minőségű laktanyai szolgáltatásokat, akkor megállapíthatjuk, hogy 2003-ban érzékelhető előrelépést fogunk tapasztalni a haderőreform ez irányú gyorsítása tekintetében.

Az SZDSZ már tíz éve szorgalmazza az önkéntes, hivatásos haderőre történő áttérést, vállalva a nem mindig hálás úttörő szerepet, amelynek megvalósulása 2005-re már elérhető és reális közelségbe kerül. De szeretném a véleményemet elmondani, miszerint a legolcsóbb és a leghatékonyabb megoldás a határozott és gyors áttérés lenne, mert jelenleg két hadsereget kell finanszírozni, és az egyik sereget alig tudjuk használni, az arra fordított összegek egyértelműen veszteséget jelentenek. Emellett a honvédség 2003-as állományarányai: közel 9 ezer szerződéses katona, 11 300-ról 7150-re csökken a sorállomány, a katonaállomány 75 százaléka - 34 764-ből 25 884 - önkéntes hivatásos, vagyis ezek ténybeli cáfolatát adják egyes ellenzéki véleményeknek, különösen a honvédelmi bizottság ülésén elhangzottaknak, amely szerint "semmi sem fog történni az önkéntes haderő érdekében 2003-ban." Hát ez nem így van, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim!

Amit viszont feltétlenül kívánatosnak tartunk, az az, hogy a működési kiadásokon belül prioritást kell adni a harckiképzés növekvő támogatásának, mivel a kiképzettség még a haditechnikánál is meghatározóbb eleme a katonai képességeknek, amelyek nélkül nem tudunk felzárkózni a NATO-szövetségesek színvonalához, és nem tudjuk teljesíteni a reálisan vállalt felajánlásainkat és kötelezettségeinket sem. Arról nem is szólva, hogy maguk a szerződéses katonák is kemény, ugyanakkor értelmes, hatékony és színvonalas kiképzést igényelnek. Hogy mire képes már ma is a kiképzett magyar katona, azt a békefenntartó külföldi szolgálat mellett olyan nagyszerű gyakorlatok is hűen mutatják, mint például a közelmúltban a Szablya 2002 volt.

(17.10)

Teljes mértékben egyetértek a haderőnemek, a szárazföldi csapatok és a légierő költségvetési támogatása 25, illetve 51 százalékos növekményével, mely a hadrafoghatóságban realizálódhat, amire különösen a légierő pilótáinak van égető szüksége. Az évek óta tapasztalt rendkívül alacsony óraszám - maximum 60 óra, de 10 óra sem ritka - nemcsak a repülési képességeket devalválja, hanem előbb-utóbb életveszélyes helyzeteket és szerencsétlenséget is teremthet. A repülési óraszámok reális növekedését messzemenően támogatni tudnánk, melyhez a haderőnemi költségkereteken túlmenően a centralizált dologi kiadásokból is elképzelhetőnek tartok a pénzügyi fedezetből átcsoportosítást.

A Honvédelmi Minisztérium háttérintézményeinek növekvő kiadásait akár bírálni is lehetne, mivel a növekményt a csapatok közvetlen támogatásához is el tudnánk képzelni. Mivel e növekmény a személyi állomány élet- és szolgálati viszonyait javító laktanya-rekonstrukciókban az elhelyezési szolgáltatások mennyiségi és minőségi bővítésében fog realizálódni, és reméljük, hogy ez nem átfestést, hanem érdemleges tevékenységet jelent, az előirányzattal egyetértek.

Sajnálatosan a 18 százalékos növekmény sem tette lehetővé, hogy a fejlesztési célokat szolgáló felhalmozási kiadások és a fejezeti kezelésű előirányzatok, valamint a 10 milliárdot kitevő központi beruházások összegezett aránya elérje a kívánatosnak tartott 30 százalékot. Ezért a tervezett 15 milliárdos haderőfejlesztést, a 4,5 milliárdos gépjárműprogramot, a repülők és más gépek 5,5 milliárdos felújítási programját, a 10 milliárdos haditechnika-javítási feladatokat maximális költséghatékonysággal, tervszerűen és célirányosan kell megvalósítani oly módon, hogy a priorizált alakulatok technikai eszközei közelítsék az előírt hadrafoghatóságot. Erre jó példa a rendkívül jó eredménnyel és gazdaságos módon végrehajtott MiG-29-es orosz-magyar technikai felújítás; a többieknél pedig biztosítani, hogy tovább ne romoljon a technikai átlag.

Mindezek alapján a benyújtott 2003. évi költségvetést, különös tekintettel annak XIII. HM-fejezetére vonatkozóan, elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javasolom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu