GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így, lassan a vita végéhez közeledve néhány dolgot szeretnék elmondani, van közte olyan, ami új, van olyan, amit elmondhattam volna kétperces reagálásokban, de nem tettem, mert úgy éreztem, hogy igazán nincs nagy értelme.

Valahol onnan kezdeném, amit Tóth István képviselő úr mondott, de ugyanezt tette Tállai képviselő úr és mások is, akik feltehetően foglalkoztak a költségvetéssel, vagy legalábbis behatóan foglalkoztak az Állami Számvevőszék jelentésével, és aggódnak a 2003. évi költségvetés bevételi oldala iránt.

Ehhez engedjék meg, egy kicsit pikírt, de hadd mondjam: én azt gondolom, majd a következő választási kampányban mi azt tudjuk igazolni, hogy önök tényleg nem tettek adónövelő kezdeményezéseket akkor, amikor ellenzékben voltak, de annál inkább akkor, amikor kormányzati pozícióban ültek. Nos, a bevételek adottak, és a kiadásokról kellett beszélnünk. Érdekes, úgy, ahogy tegnap este mondta a pénzügyminiszter úr, mindenki többletforrást keres, mindenki többletforrást szeretne elkölteni, csak arra nem ad senki választ, hogy honnan vegyük el és hova tegyük. A költségvetésben még szerencse, hogy a Házszabályban előírt az a rendszer, hogy meg kell azt is jelölni, honnan akarunk elvenni és hova akarunk forrást tenni.

Mindezek után érdekes módon volt olyan képviselő, aki azt vetette föl, hogy miért nem növeljük a hiányt, miközben ugyanaz a képviselő megjegyezte azt is, hogy de bizony az infláció és a jó hírnevünk fontos. Azt hiszem, egy szájból nem nem lehet egyszerre hideget és meleget fújni. Ha tudomásul vesszük azt, márpedig nemcsak tudomásul vesszük, hanem akarjuk, hogy az uniós csatlakozáshoz és majd a közös pénzhez való csatlakozáshoz a megfelelő feltételeket meg akarjuk teremteni, akkor az odavezető úton a követelményeknek meg kell felelni. Ennek egyik része a hiány - hozzá az infláció. Mi vállaljuk továbbra is, hogy ez 5 százalék, és erre mi jó feltételeket is látunk.

A gazdasági növekedés, ami összefügg a bevételi oldallal: igen, ehhez hozzátartozik az, hogy mi optimistán ítéljük meg a helyzetet, és azt gondoljuk, ha egyszer már sikerült ennél sokkal rosszabb körülmények között a gazdaságot mozgásba hozni és a növekedési ütemet növelni, akkor ez most is sikerülhet. Ehhez jók a külső feltételek. De ennek kapcsán szóba jön, mi van a személyi jövedelemadóval.

(22.10)

Hadd mondjam, amit Tóth képviselő úr mondott, azt mondta, hogy becsülhetetlen. Nem ez a gond, csupán az, hogy számba vettük, hogy azok a kedvezmények, amelyeket adtunk, és a keresetnövekedés miatti esetleges többlet-adóbevétel, a kettő kioltja egymást, de ez nem jelenti azt, hogy nem becsülhető.

Azt gondolom, hogy kell beszélni néhány szót arról, hogy privatizáció és Fejlesztési Bank. Délután, amikor Rogán képviselő úr erről tartósan beszélt, nagyon ügyesen hallgatott arról, hogy a MOL nem most, e törvény kapcsán lesz eladható, hanem a már hatályos privatizációs törvény szerint is. Továbbra is tartom, amit már elmondott délután a képviselőtársam, hogy mi itt versenyt akarunk, tőzsdén keresztüli értékesítést, átlátható értékesítést, nem pedig Fejlesztési Bankon keresztüli tőkekimenekítést.

Önkormányzati kérdésekről; a vezérszónoklatomban is elmondtam, és elmondták a szocialista képviselőtársaim, hogy tudjuk, gond van az önkormányzati finanszírozás körül, miközben... - és mi nem várjuk azt, hogy megdicsérjenek bennünket, mert tudjuk magunktól is, hogy tényleg az egy évi növekedés több, mint az előző négy évben együtt. Csak azok a jövedelemintézkedések, amelyekkel hitem szerint mindannyian egyetértünk, mert elég sokat beszélünk róla évek óta, hogy azok, akik a köz szolgálatára vállalkoznak... - és ha most a volt egészségügyi miniszterünkre nézek, akkor azt mondom, az egészségügytől egészen a pedagógusokig mindenkit fel lehet sorolni, hivatalnokok, köztisztviselők; tehát ezt évek óta meg kellett lépni.

Sőt megint, ha összekötöm, a Fidesz egyik fő követelése az alkotmánymódosítás kapcsán vagy az európai uniós csatlakozás kapcsán, hogy javuljanak a jövedelempozíciók, az életszínvonal-pozíciók. De ha megtettük a lépést, ennek ára van. Azt hiszem, amit Varga László elmondott, hogy itt arról vitatkozhattunk volna, hogy elő tudjuk-e állítani azt a helyzetet 2002 őszén, hogy 2003-ban fedezetet teremtünk ezekre a jövedelmekre, és itt, most egy kicsit más területeken visszafogottságot, tehát nem a korábbi ütemben való növekedést, fejlesztést lehet megvalósítani. Tehát nem olyan áldozatról van szó, amely ne lenne vállalható.

Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a szocialista képviselőtársaim jelenleg is azon dolgoznak, hogy ezt a problémát megoldják, hogy azok az önkormányzatok, akiknek az ügyét nem lehet normatívával kezelni, mert egy budapesti település és egy három- vagy ötszáz lelkes kis zalai falu problémáját ugyanazzal a normatívával nem lehet megoldani, tehát erre valamilyen megoldást kell találni, és ezt mi módosító indítványként be fogjuk nyújtani.

Kell hogy beszéljek a vállalkozásokról. A vállalkozásoknál a fő jelszavunk, hogy a versenyképességet, a versenyhelyzetet akarjuk biztosítani a vállalkozások számára, és ebben a nagy hangsúlyt két dologra tenném most. Az egyik, hogy az adótörvényeken keresztül próbáljuk ösztönözni és segíteni a befektetési ösztönzést, a másik, hogy megint csak a bérfelzárkóztatásra hivatkozva, próbálunk átvállalni terheket, hogy a versenyképességi pozícióját ne rontsuk a vállalkozásoknak azáltal, hogy a munkavállalók indokolt bérkövetelésekkel lépnek föl.

Talán emlékeznek rá ellenzéki képviselőtársaim, hogy mi az előző időszakban sem voltunk soha a minimálbér ellen, hanem az ellen, hogy a kormány nem vállalt sorsközösséget a vállalkozókkal, munkaadókkal, hanem ezeket a terheket egyértelműen velük akarta megfizettetni.

A nyugdíjasok kérdéséről hadd emeljem ki azt az apró dolgot, amin délután polémia alakult ki, hogy nincs jogintézmény. Aki ismerős a magyar jogban, az tudja, hogy jogalap nélkül a nyugdíj területén - de máshol sem - fizetni nem lehet. Nincs titok, tehát nem rejtettük el. A törvényben benne van, megnéztem, hogy igen, ez most egy hétről szól, de az egyheti kifizetéshez is ezt a lehetőséget, ezt a jogintézményt létre kell hozni. És azért jelezzük, hogy itt igenis nekünk három lépcső, tehát a bevezetéstől még két lépcső kell ahhoz, hogy ez teljes havi nyugdíj legyen. Ez is egyfajta jövedelemkiáramlás. Tudom én, megértem, hogy senki nem mondta azt, hogy például ezt kellene megszüntetni, és helyette valahova, akár a turisztikához vagy bármilyen más területre forrásokat átcsoportosítani.

Még a nyugdíjnövelés mértéke: ha egyszer elfogadjuk azt, hogy a keresetkiáramlás 11,8 százalék körül alakul, és ehhez egy 5 százalékos inflációs célkitűzést veszünk figyelembe, akkor ez bizony 8,4, ezt mi vállaljuk, a törvényben ez van. Szeretném azt elmondani, hogy meggyőződésem, hogy ebben az inflációs tervezetben nincs 3 százalékos bizonytalanság, legfeljebb néhány tized. Tehát nincs olyan mértékű átverés, mint volt több éven keresztül.

Nagyon sok dologról kellene még beszélnem. Varga László képviselőtársam beszélt az aprófalvak kérdéséről, én az önkormányzati ügyek kapcsán beszéltem erről. Tehát azt gondolom, hogy ezt meg tudjuk oldani, de nem elfogadható az, amikor azt mondják, ahogy tette ezt Pokorni képviselő úr, hogy az IBM-et rögtön megpróbálta a mi nyakunkba varrni. Ez nyilván egy folyamat vége, most telt be a pohár; és erre azt mondani, hogy azért, mert mi nem költünk kellő összeget a kutatás-fejlesztésre... - holott, ha a számokat megnézi, tényleg lényeges növekedés van.

Összességében hadd mondjam azt, hogy nekem az a gondom, hogy igen, önök látták azt, hogy ez egy gondosan összeállított költségvetés, tényleg patikamérlegen próbáltunk egyensúlyozni az egyes fejezetek között, még olyan áron is, hogy például az általános tartalékot a törvényben előírt lehetőség minimumára vittük: mindössze 27 milliárd azzal a 168 milliárddal szemben, ami volt az örökség. Azért itt hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy a zárszámadási vitában erről beszéltünk, hogy 2001 végén, decemberben hogy módosult több mint 50 milliárd forinttal az utolsó pillanatban az általános tartalék.

Azt gondolom, és előre elnézést kérek Gógl miniszter úrtól, az előző kormány lassan... - és bízom benne, hogy a holnapi napon még azok is szólnak, akik eddig esetleg nem kaptak szót az ellenzéki frakcióban; de nem tudok mást, nekem az jut eszembe, hogy korábban olvastam gróf Apponyi Albertnek még a századforduló idején, költségvetési vitában való hozzászólását, s ami teljesen meglepő, ő a következőt mondta: "Kedves Elvtársaim! Ha önök, amikor kormányon voltak, olyan okosak, olyan bátrak és olyan elszántak lettek volna, mint amilyenek ellenzékben, akkor kis hazánk már valahol egészen magas pozícióban lehetne." Köszönöm szépen a figyelmüket, tudom, hogy vannak még más hozzászólók is.

Forrás: parlament.hu