TÓTH IMRE (Fidesz): Wiener képviselőtársam jelezte, hogy eltérő módon emlékezünk a gázközművagyon ügyében - szerintem nem. A legkisebb közös többszörös talán az alkotmánybírósági döntés ön által is citált '98-as fordulatához köthető, amely világosan rendet tett ebben a kérdésben, és éppen arra mutatott rá, az ön állításával szemben, hogy nem 1, nem 20, nem 30 százalék jár ebből a vagyonból az azt létrehozó önkormányzatoknak és a mögöttük lévő, azt megépítő lakosságnak, hanem annak teljes egésze. És pont. Itt kellene a történet végére pontot tennünk.

Egyébként az érintett vagyonrészt éppen önök, 1994 és '98 között adták el, külföldi érdekeltségeknek, soha vissza nem vásárolható és tapsolható módon, például francia érdekeltségekbe egy jó részét. A franciák pedig - éppen egy MDF-es képviselőtársam utalt rá a minap - nagyon is ügyelnek arra, hogy egy kézben, állami kézben tartsák ezeket az érdekeltségeket, csak mi nem figyelünk erre a fontos kérdésre.

Egyébként önök ezt rosszhiszeműen tették ebben az időintervallumban, mert akkor már bizonyos bírósági folyamatok elindultak, vagyis az önkormányzatok egy igen jelentős része perelte ezt a lehetetlen helyzetet, tehát perben voltak önökkel vagy a rosszul döntőkkel, ha még haragban nem is. Éppen ezért kellene, és azt javasolnám, ha majd elérünk ahhoz a másik törvénytervezethez - de érinti a költségvetést, mert önök élénken utalnak erre a 11 milliárdra, ami szerintem egyébként több mint 20 milliárd, ha jól megnézzük -, majd annál a törvényhelynél erre visszatérni.

A lényeg az, hogy készpénzben és egy összegben kellene az önkormányzatoknak, nem további három év múltával, hanem most és rögtön a jussukat odaadni. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu