KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A karcagi kórház kapcsán nem nagyon akartam már szólni, de miután Surján képviselő úr megszólalt, most már nem tudom megállni, hogy ne beszéljünk arról, Varga Mihály képviselő úr milyen előirányzatról is beszélt. Ő nem a címzett támogatásról beszélt. Jellemző, hogy már elfelejtette, hogy pénzügyminiszter volt; mert ugyan címzett támogatásról szólt, de az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből hozta az előirányzatokat.

Tekintettel arra, hogy az Egészségügyi Minisztérium beruházási előirányzatáról beszélt Varga Mihály képviselő úr, önnek, Surján képviselő úr, tudnia kell, elég sajátságos az, ha egy minisztérium fejezetébe egy város egészségügyi intézményének a beruházása kerül be. Ön pedig végképp tudja azt, hogy például Sopron város egészségügyi intézményére mekkora ráfordítást eszközölt a központi költségvetés. Azon is el kell gondolkodni, vajon értelmes dolog volt-e az, hogy az elmúlt négy évben még tovább finanszírozták a soproni egészségügyi intézmény fejlesztését. Nem mintha arra nem lett volna szükség, de a többi várost megelőzve, kiemelten az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből biztosítottak forrásokat a beruházásra.

Vajon értelmes dolog volt-e ez, Surján képviselő úr? Vajon értelmes dolog volt-e az, hogy miután már több mint 10 milliárd forintot a város egészségügyi intézményére ráfordítottak, az elmúlt négy évben folyamatosan az Egészségügyi Minisztérium fejezetében szerepelt a városi kórház beruházása, miközben mások százmilliárdos nagyságrendben várakoztak arra, hogy a címzett támogatásból fejlesztési forráshoz jussanak? Azt hiszem, erre a válasz az, hogy nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Éppen ezért... (Dr. Surján László: Rosszul hiszi!) Jó, képviselő úr, lejárt az idő, most nem tudjuk ezt megbeszélni. Majd újat kérek.

Forrás: parlament.hu