DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az adatvédelmi biztos 2001. évi írásos beszámolójának szóbeli kiegészítését megelőzően egy jubileumi eseményre szeretnék egy-két gondolat erejéig emlékezni.

Az idén múlt 10 éve, hogy az Országgyűlés elfogadta a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt. Úgy gondolom, hogy erre a törvényre méltán lehet a magyar jogalkotó büszke, hiszen egy meglehetősen új személyiségi jogról, illetőleg két alkotmányos alapjogról van szó, amely 1989-ben lett alkotmányos alapjog: ez pedig a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alapjog. Ennek a két alkotmányos alapjognak a tartalmát tulajdonképpen 1992-re az Alkotmánybíróság gyakorlata meghatározta. Az Alkotmánybíróság határozataiban a személyes adatok védelméhez fűződő jogot nem passzív jogként, hanem annak az aktív oldalát hangsúlyozva, információs önrendelkezési jogként határozta meg, ami azt jelenti, hogy a személyes adatával elsősorban mindenki maga rendelkezik, tehát a személyes adatok kezelése vagy az érintett hozzájárulása alapján, vagy pedig törvényi, vagy törvényi felhatalmazáson alapuló önkormányzati rendelet alapján lehetséges.

Ennek a jogszabálynak, ennek az adatvédelmi törvénynek a hatására kialakult a szektorális adatkezelések gyakorlata, amiket szektorális törvényekben rendeztek. Mindezek hatására, és nem utolsósorban az első adatvédelmi biztos, Majtényi László tevékenységének a hatására azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen 2000-ben Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, hiszen a Bizottság határozata azt mondta ki, hogy a magyarországi adatvédelem szintje megfelel az Unió szintjének, ami azt jelenti, hogy a belső piacon történő adatáramlás vonatkozásában Magyarországot az Unió részének lehetett tekinteni. Ez, úgy gondolom, nagyon nagy vívmánya a magyar adatvédelemnek. Személyesen tapasztalom ezt a külföldi konferenciákon, a nemzetközi fórumokon - erről szólni fogok még a későbbiekben -, hiszen Magyarország állandó meghívást kapott az adatvédelmi biztosok munkaértekezletére, munkacsoportjába. Tehát tapasztalom ennek a presztízsét, ennek a maximális elismertségét. Ez a törvény korszerű törvény. Azért időztem a bevezető során ennyi gondolat erejéig ennél a jubileumi eseménynél, mert azt kell mondjam, az adatvédelmi törvény viszont az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján meghatározott pontokon módosításra szorul. Egyrészt a 10 év tapasztalatai indokolják ezt, másrészt az adatvédelmi törvénynek vannak olyan rendelkezései, amelyeket a csatlakozás pillanatáig mindenképpen módosítani szükséges.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. §-a alapján az országgyűlési biztos a tevékenységéről, tevékenysége tapasztalatairól évente beszámol a parlamentnek. Ez egy elég különleges és egyedi eset, hogy a 2001. évi adatvédelmi biztosi tevékenységről az az adatvédelmi biztos számol be, aki abban az évben mindössze 2 hetet töltött a hivatalában. Erre a naptári évre tulajdonképpen három biztos tevékenysége esik: az első adatvédelmi biztos mandátuma a félév utolsó napjával megszűnt, engem pedig december 11-én választott meg a parlament adatvédelmi biztossá. A két időpont közötti időtartam alatt, korlátozott jogkörben, az általános ombudsman fejtette ki az adatvédelmi biztos tevékenységét.

A megválasztásomkor, a parlamenti meghallgatások során ígéretet tettem a teljes kontinuitásra a hivatali elődöm tevékenységével kapcsolatban. Ez a beszámoló kapcsán megállapítható, mindössze egy eltérés van, ami az előző, objektív körülménynek tudható be. Kronológiai sorrendben, persze, ahol lehet, ennek megfelelően tartalmazza a beszámoló a három biztos tevékenységét.

Más szempontból sem átlagos az előző év. Erre a naptári évre három biztos tevékenysége esett, és ebből a szempontból kiemelkedő az a tény, hogy a hivatalban lévő adatvédelmi biztos tevékenységének megszűnését követően nem került megválasztásra az új adatvédelmi biztos, rányomta a bélyegét az adatvédelmi biztos hivatalának, irodájának az ügyforgalmára is. A 2001. évben az előző évekhez viszonyítva körülbelül 10 százalékkal csökkent a beérkező ügyiratok száma. Ez a csökkenés két ponton ragadható meg igazán: az egyik, hogy sajnálatos módon az eddig is alacsony százalékhoz képest is tovább csökkent a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos beadványok száma, valamint csökkent a jogszabály-véleményezések száma is. Ezek a csökkenések természetesen tetten érhetők a második félévben.

Ugyanakkor nem csökkent az adatvédelmi nyilvántartásba történő bejelentkezések száma. Jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy ebben az évben visszaállt az eredeti - úgymond - rend, vagyis ez a bizonyos 10 százalékos csökkenés már eltűnt az eddigi ügyfélforgalmunkból, és lényegesen emelkedett a véleményezésre megküldött jogszabályok száma is. Természetesen ezen a ponton nem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen a jogszabálykészítők, -előterjesztők időnként még mindig elfelejtik az adatvédelmi biztosnak megküldeni a jogszabályokat. Én a személyes tapasztalatom alapján azonban azt mondhatom, hogy érzem azt a presztízst, amit az adatvédelem kivívott, és a parlamenti vita során az adatvédelmi biztos véleményét figyelembe veszik.

A megválasztásomkor, illetve a beszámolónak a parlamenti bizottságokban történő megvitatásakor is jeleztem, hogy folyamatosan fogom áttekinteni a jogszabály-véleményezésre meg nem küldött jogszabályokat. Ez jelenleg is folyamatban van, és ennek eredményeként elképzelhető jogszabály-módosítási indítvány is.

A 2001. év nem volt átlagos abból a szempontból sem, hogy ez volt az első olyan év, amikor a népszámlálás az adatvédelmi biztos közreműködésével, úgymond az adatvédelmi biztos felügyelete mellett folyt. Viszont ennek a lezáró aktusaként azt a megállapítást, hogy az adatvédelmi biztos közreműködése kapcsán a népszámlálás teljes rendben zajlott le, megtehettem már a hivatali időm alatt, és egy ilyen tartalmú levélben jeleztem ezt a Statisztikai Hivatal vezetésének is.

Nem volt átlagos az előző év abból a szempontból sem, hogy míg az adatvédelmi biztos tevékenységének 6 éve alatt elértük, hogy a panaszbeadványok inkább a magánszektorra vonatkoztak, ez az előző évben tulajdonképpen megfordult.

(13.20)

Két konkrét dologhoz köthető ez, egyrészt a népszámláláshoz, másrészt a Millenniumi Országjáróval kapcsolatos postázási gyakorlathoz, ami megnövelte a panaszbeadványok számát, ami az előző évben ismét az állami szektor javára billentette a mérleget.

Az ombudsman szakmai tevékenységének objektív mérlege is lehet a vonatkozó bírói gyakorlat ismerete, annak áttekintése. Az elmúlt évvel kapcsolatos ügyekhez viszonyítva egy pró és egy kontra bírósági döntés volt: a Millenniumi Országjáróval kapcsolatban az adatvédelmi biztos álláspontját erősítette meg a bíróság jogerős döntésében; ugyanakkor a parkolótársaságok adatkezelési gyakorlatával kapcsolatban nem állapította meg a joggal való visszaélést a többlépcsős adatkérést illetően, tehát nem az adatvédelmi biztos álláspontját fogadta el a bíróság.

Parlamenti bizottsági meghallgatásaim során felvetődött az az igény, hogy a plenáris ülés keretében egypár gondolat erejéig térjünk vissza arra a jogszabály-módosítási szükségességre, amely az adatvédelmi törvény előtt áll. Ebben az évben az Európai Unió Bizottsága Műszaki Támogatási és Információcsere Hivatalának szakértői Magyarországra látogattak, hogy megvizsgálják, megnézzék, a magyarországi adatvédelmi adminisztratív infrastruktúra be tudja-e fogadni az Európai Unió adatvédelmi jogalkotását, annak meghonosítását. A szakértői látogatás eredményei egy összesítő jelentésben láttak napvilágot, ennek részletei beépültek az országjelentésbe is, amelynek az volt a lényege, hogy az adatvédelmi biztos hivatala, illetőleg az adatvédelmi jogalkotás alkalmas arra, hogy az európai adatvédelmi jogalkotást befogadja. Ez a jelentés is megállapította, hogy semmiféle olyan dolog nem történt, amely megkérdőjelezné Magyarországnak az adekvát védelmet nyújtó minősítését.

Ugyanakkor bizonyos kritikai észrevételeket is tartalmazott ez a jelentés. Megállapította, hogy az adatvédelmi törvény a csatlakozás pillanatára módosításra szorul, legalább abban a vonatkozásban, hogy a határon átlépő adattovábbítás az Unió területére abban a formában történjen meg, amit az erre vonatkozó irányelv megkíván. A jelentés kritikákat fogalmazott meg abban a vonatkozásban is, hogy az adatvédelmi biztos infrastruktúráját nem találta megfelelőnek, és megállapította, hogy az adatvédelmi biztos költségvetése - persze nehéz ilyen összehasonlításokat tenni - az azonos lélekszámú országok adatvédelmi joghatóságainak a költségvetéséhez képest is még igen szerény. Ezért erről a helyről is szeretném megköszönni a frakcióknak és minden képviselőnek, aki ezt a többletforrásigényünket megszavazta, ami lehetőséget nyújt arra, hogy - ha szerény mértékben is - a hivatal úgy bővüljön, hogy megfeleljen az Európai Bizottság elvárásainak.

Mint említettem, az adatvédelmi törvény módosításra szorul. Azonban az adatvédelmi törvény módosítása nem jelentheti azt, hogy az alkotmányos alapelvnek megfelelő, magas színvonalú, nemzetközi elismerést kiváltó jogi szabályozási konstrukció megváltozzon és az adatvédelem szintje csökkenjen.

Az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló 46/1995. számú irányelv 29. cikkelye egy munkacsoportot hozott létre az adatvédelem szintjével kapcsolatos kérdések megtárgyalására. Ez egy tanácsadó bizottság, amelynek meghívott tagja az összes tagjelölt ország képviselője, hiszen a világ globalizációjával az adatvédelmi kihívások minden országban egyformán, egyaránt jelentkeznek. Ez tulajdonképpen egy olyan rendszeres nemzetközi fórum, ahol egyfajta kontrollt jelenthet a magyarországi adatvédelem szintjére az uniós szabályozás, a megoldások kidolgozására pedig közös lehetőség nyílik.

Ahogy azt Lenkovics Barnabás ombudsman kollégám elmondta, természetesen az adatvédelemre is kihívással van a tavaly szeptemberi egyesült államokbeli sajnálatos terrortámadás, és még inkább az információs önrendelkezési jog melletti kiállásra van szükség, azért, mert ez olyan alkotmányos alapjog, amely csak egy másik alkotmányos alapjog érvényesülése érdekében és csak a szükséges mértékig korlátozható. Ebben látom a legújabb alkotmányossági aggályokat, amelyek időről időre megkérdőjelezik az adatvédelem kialakult szintjét, illetve az adatvédelem jelenleg hatályos szabályozását kérdőjelezik meg.

Végezetül azzal szeretném zárni a beszámolómat, hogy a technika fejlődése is nagy kihívás az adatvédelem vonatkozásában. A parlament segítségét szeretném kérni azokhoz a törvényalkotásokhoz, illetve törvénymódosításokhoz, amelyek - s itt a másik alkotmányos alapjogra gondolok - a közérdekű adatokhoz való hozzáférést könnyíthetik meg. Úgy gondolom, hogy a huszonegyedik század elején az internet mindenképpen olyan fórum lehet, amely elősegítheti a közérdekű adatok nyilvánosságát. Ebben a vonatkozásban célszerű lenne végiggondolni, hogy a közérdekű adatokat az állami szervek vagy állami feladatot ellátó szervek önmaguktól is folyamatosan és rendszeresen közzétegyék.

Az adatvédelmi törvény és egyéb jogszabályok módosítása során természetesen mind a parlamenti bizottságok, mind pedig a plenáris ülés keretében készséggel állok az Országgyűlés rendelkezésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu