DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Minden társadalom annyi elismerést és dicséretet érdemel - legalább a büntetőjogászok részéről -, amennyit a patronázsügy felkarolásával és a patronázstevékenység gyakorlásával teljesít - mindezt Finkey Ferenc, a kiváló magyar büntetőjogász mondta a pártfogó felügyeletről.

Finkey Ferencnek teljesen igaza volt, hiszen a pártfogó felügyelő - akkori szóhasználattal patronázs - tevékenysége átfogja az egész büntetőeljárást, véleményével már az ítéletmeghozatal előtt segíti a bíró döntését, a büntetés kiszabása után felügyeli a közérdekű munka végrehajtását, a szabadulást követően pedig hatalmas szerepet játszik vagy játszhat az elítélt társadalmi visszailleszkedésében. A hivatásos pártfogó tevékenysége tehát egyrészt büntetés-végrehajtás, hiszen ő intézi a közérdekű munka büntetés és a pártfogó felügyeleti intézkedés végrehajtását, másrészt a társadalom védelme, a bűnismétlés megakadályozása és a terhelt társadalomba való visszailleszkedése, reszocializációja érdekében végzett szociális jellegű tevékenység.

A szép szavak mögött azonban a valóság ennél sokkal szomorúbb, tisztelt Országgyűlés. A pártfogói felügyelet jelenleg nem képes betölteni az említett feladatokat, még csak elégséges szinten sem. Nem képes betölteni, egyrészt különféle szervezeti, működési hiányosságok miatt, másrészt pedig azért, mert a bíróságok, pontosan az említett hiányosságok miatt, vonakodnak kiszabni azokat a büntetéseket, vonakodnak alkalmazni azokat a büntetőjogi intézkedéseket, amelyek végrehajtásában a pártfogó felügyelők szerephez juthatnának. Melyek ezek a hiányosságok, amelyekről az imént említést tettem?

Egyrészt hiányzik a pártfogói felügyelői szolgálat egységes büntetőpolitikai irányítását biztosító szakmai felügyelet. A büntetőeljárásban túl későn jön létre a kapcsolat a pártfogó és a pártfogolt között. A feladatok ellátásához nincs elegendő pártfogó, a tevékenységüket segítő személyzet teljességgel hiányzik, és a működésükhöz szükséges anyagi feltételek nem elégségesek, nem megfelelőek. Hiányzik továbbá a feladatok ellátásához szükséges speciális szakképzés és a világos szakmai követelményeknek megfelelő, rendszeres továbbképzés. A létszámhiány és a nagy munkateher mellett a pártfogónak nincs lehetősége arra, hogy megfelelő gyakorisággal találkozzon a pártfogoltjával, megismerhesse a lakókörnyezetét, és így arra sincs módja, hogy valóban figyelemmel kísérje a pártfogolt magatartását, arra pedig még kevésbé, hogy abban bármilyen változtatást érdemben elérhessen. Mindennek az a következménye, hogy a büntetés végrehajtása utáni, illetve a büntetés kiszabása helyett megállapított magatartási szabályok végrehajtásával kapcsolatos bírósági, hatósági gyakorlat ebben a tekintetben zsákutcába jutott. Az ügyész, a bíróság, a büntetés-végrehajtási bíró azért nem ír elő külön magatartási szabályokat, mert tisztában van azzal, hogy a pártfogó szolgálat képtelen ezeknek az ellenőrzésére, képtelen a végrehajtására. Éppen ezért a törvényjavaslat célja az, hogy átalakítsa a pártfogás jelenlegi szervezetét és működését.

A hatályos szabályozás szerint szervezetileg elkülönülten működik a pártfogói rendszer a felnőtt korú és a fiatalkorú elkövetők tekintetében. A felnőtt korúak hivatásos pártfogója a megyei bíróságon működő igazságügyi alkalmazott, a fiatalkorúak hivatásos pártfogója pedig a megyei gyámhivatal köztisztviselője. A törvénymódosítás célja, hogy a jelenlegi széttagolt pártfogói szervezetekből országosan azonos színvonalú tevékenységet végző, egységes szakmai követelmények alapján működő, központi irányítású pártfogó felügyelői szolgálat jöjjön létre.

A javaslat egységes szerkezetbe foglalja a felnőtt és a fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatos igazságügyi feladatok teljesítését, egyben lehetőséget ad az életkori sajátosságoknak megfelelő szabályok és gyakorlat megőrzésére. Megtartja és általánossá kívánja tenni a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtási szabályaiból a ma is korszerűnek mondható elemeket, így a pártfogolási tervet, a környezettanulmányt és a más szervek részére a pártfogó által adandó tanácsokat és javaslatokat mint intézményt. A törvényjavaslat szerint a pártfogó felügyelői szolgálatot a jövőben az igazságügy-miniszter irányítja és ellenőrzi, ő gondoskodik majd annak működési feltételeiről.

Joggal merülhet fel bárkiben az a kérdés, hogy mi a célja, mi a jelentősége ennek a módosításnak. Nos, a javaslatunk nem egy elszigetelt elképzelés megvalósítását célozza, hanem a büntetőeljárás reformjának szerves része. A megújult pártfogó felügyelői szolgálat feladata lesz az alternatív büntetések, alternatív szankciók végrehajtása - a büntetőeljárási törvény ezzel kapcsolatos módosítása hamarosan hatályba lép, miután az Országgyűlés támogatta azt -, a kormány ugyanis az Európa-szerte alkalmazott úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitika híve. Úgy gondoljuk, hogy eltérően kell bánnunk a társadalomra kiemelkedően veszélyes bűncselekmények elkövetőivel, és azokkal, akiknek cselekménye kisebb súlyú, esetleg eseti jellegű. Ennek érdekében erősíteni kívánjuk a szabadságvesztés büntetést kiváltó szankciók alkalmazásának lehetőségeit. Ehhez elengedhetetlenül szükség van arra, hogy egy megújult pártfogó felügyeleti rendszer lépjen működésbe.

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak, nagyon is túlzsúfoltak, és azt is, hogy nem biztosítható az elítéltek megfelelő elhelyezése. Egy új börtönférőhely létesítése több millió forint. Ma Magyarországon számos olyan büntetés-végrehajtási intézmény van, ahol egyetlen cellában tizenöten, húszan, sőt néha harmincan is élnek rabok, és ha csak azt említem - igaz ugyan, hogy ez talán a legpozitívabb és a leggazdagabb példa -, hogy ez a skandináv országokban hogyan néz ki, akkor például elmondhatjuk azt, hogy Norvégiában kizárólag akkor vannak ketten egy cellában, ha erre mind a kettőjüknek igénye van, azaz a fő szabály az, hogy egy cellában egy elítélt él és tartózkodik. De nem sokkal rosszabb a helyzet Svédországban vagy Finnországban és persze Európa más országaiban egyaránt. Itt még talán érdemes megemlítenem azt, hogy Magyarországon a százezer lakosra jutó elítéltek, börtönbüntetésre ítéltek száma 158-160 körül mozog - ez kicsit változó szám persze hónapról hónapra -, ugyanez a számarány például az Európai Unió átlagát figyelembe véve 60-70 fő; azt hiszem, hogy bőven van mit tennünk ezen a téren.

Visszatérve a pártfogó felügyeleti rendszerre: a pártfogó felügyelet közreműködésével végrehajtott alternatív szankció, például a közérdekű munka ennek az összegnek egyébként mintegy az ötödébe kerül az adófizetőknek, mármint a börtönférőhelyhez képest a több millió forintos költséget alapul véve. Másrészt azzal, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit nem minden esetben küldjük börtönbe, megelőzzük azt, hogy ott komoly bűnözők közé kerülve maguk is komoly bűnözőkké váljanak. Pontosan, jól ismerjük, főleg a fiatalkorúakra vonatkozóan, azt a nagyon sajnálatos gyakorlatot, hogy az a gyerek, aki bűncselekményt követ el és érte végrehajtható szabadságvesztés büntetést kap, nagyon gyakran a börtönbüntetés letöltése közben válik profi bűnözővé, mert a társai rossz irányba terelik személyiségének fejlődését.

A pártfogó felügyelői tevékenység és szervezet átalakításával kapcsolatban említett célokat a javaslat öt törvény módosításával éri el. Már hallom a tisztelt ellenzéki képviselők, de esetleg akár kormánypárti képviselők bíráló megjegyzését, hogy újabb salátatörvény. Nos, ahogyan azt az előző törvényjavaslattal kapcsolatban is megtettük, alaposan megvizsgáltuk, hogy ez a megoldás-e a megfelelő. Arra jutottunk, hogy igenis olyan szoros összefüggésben állnak az e törvényjavaslatok módosítását kezdeményező rendelkezések, hogy indokoltnak tartjuk, a jogalkotási törvénnyel is összhangban állónak tartjuk az öt törvényjavaslat egy törvényjavaslatban történő módosítását.

(11.50)

Ezek közül a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, illetve a büntetőeljárásról szóló törvények módosítása a szervezet átalakításából, illetve az elnevezés módosításából adódó apró korrekció, tehát nem túl nagy terjedelmű.

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény módosítása alapján valamennyi pártfogó felügyelő igazságügyi alkalmazott lesz. A javaslat ügyel arra, hogy a pártfogó felügyelő az életpályáját és az anyagi ellátását tekintve a változás miatt ne kerüljön a korábbinál hátrányosabb helyzetbe. Ez nem lehet célunk.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosításából ki kell emelni azt, hogy az eddig a fiatalkorúak pártfogói feladatkörébe tartozó, de a bűnmegelőzési célokat tágabb értelemben szolgáló feladatok ellátását a jövőben a megyei, fővárosi gyámhivatalokban gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorok folytatják.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosítása tartalmazza - a már említetteken túl -, hogy a megyékben és a fővárosban működő munkaügyi központok a jövőben nemcsak az illetékes bíróságot, hanem a pártfogó felügyelői szolgálatot is tájékoztatják azokról a munkahelyekről, amelyek elítéltek kijelölését igénylik a közérdekű munka végzése céljából.

A pártfogó felügyelői vélemény és a pártfogó felügyelői terv elkészítésekor a pártfogó felügyelő különleges személyi adatot is kezelhet, ezért a javaslat új rendelkezés beiktatásával meghatározza a pártfogó felügyelő által kezelt adatok körét és az adatok forrásait. Reményeink szerint, amennyiben a tisztelt Országgyűlés támogatni tudja a törvényjavaslatot, akkor ez a pártfogó felügyelői szolgálat rövidesen megkezdheti a működését, amelyre egyébként már a korábbi évben is tekintettel voltunk és számoltunk vele. Éppen ezért az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében erre külön egy 600 millió forintos keret - egyébként sajnos szűkös, de az induláshoz elegendő keret - áll majd rendelkezésre. Tehát azt tudom mondani az esetleges költségvetési kihatásokra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban, hogy van megfelelő pénzügyi fedezete ezen új intézményrendszer felállításának és beindításának, azonban úgy gondolom, hogy jövőre erre mindenképpen nagyobb összeget kell majd szánnunk.

Őszintén reméljük, hogy a pártfogói felügyelet reformja elősegíti majd a bűnözés csökkenését, a bűnelkövetőket segíti a társadalomba való visszailleszkedésben, mert ez mindannyiunknak alapvető érdeke. Nagyon remélem, hogy ezt a tisztelt Országgyűlés tagjai is hozzánk hasonlóan gondolják, és ennek megfelelően támogatni tudják majd a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu