KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Be kell valljam, hogy nem értettem sem a plenáris ülésen, sem a bizottsági ülésen az indulatot a benyújtott országgyűlési határozattal kapcsolatban. Amikor az országgyűlési határozatot előbb bizottsági ülésen, majd plenáris ülésen vitattuk, olyan alapvető ellenállás zúdult ránk, aminek az érzelmi hőfokát máig sem értem, és nagyon hálás vagyok az eddig felszólalóknak, hogy ez a hajdani előítélet nem jön elő, hanem ez a vita a felelősség és a megértés hangján szól.

Akkor ugyanis, amikor mi javasoltuk a parlamentnek, hogy kérje meg a kormányt, dolgozzon ki egy jelentést, amelyiknek a végső célja a családok hajléktalanságának a megelőzése, az egyik ellenvetéscsomag az volt, hogy mi az ördögnek ezzel foglalkozni, amikor mindent tudunk - idézek a vitából -: a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló előterjesztés arról tájékoztat - nem előterjesztésről, hanem természetesen a határozati javaslatról van szó -, hogy az előterjesztők nem ismerik az elmúlt években e témakörben végzett kutatásokat, nem ismerik a szociális ellátási térképet, amelyet az előző kormány illetékes minisztériuma elkészített.

Az derül ki, hogy ilyen adatok nincsenek, ha vannak, akkor régiek, és nagyon köszönöm Sisák képviselő úr rendkívül szakértő megjegyzését arról, hogy a legnagyobb hibát természetesen a határidő kitűzésében követtük el. A kérdéseink jó szándékúak voltak, és úgy gondolom, hogy megütik a szakmai mércét.

De a képviselő úrnak tökéletesen igaza van, hiszen ezek a felméréstípusok időigényesek, a háztartási panelvizsgálatok hosszú időt követelnek, és bár a családok életkörülményeiről és a veszélyeztetettség mértékéről a tisztességesen dolgozó önkormányzatoknál naprakész adatoknak kell lenni, én ugyancsak gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezem arról, hogy például egy budapesti kerület nem ismeri az üres lakások számát, nem ismeri az üres lakásokhoz kapcsolódó jogviszonyt, tehát hogy gyorsan felszabadítható lakásról van szó vagy olyan örökösödési eljárás kapcsolódik hozzá, amelyik lehetetlenné teszi a felhasználását. Ezért a hajléktalanság megelőzéséhez kapcsolódó eszközrendszerről kevés az adatunk, néhány hónap alatt pedig ezek az adatok nem voltak beszerezhetők.

(17.20)

A másik, rendkívüli érzelmi erővel megfogalmazott ellenvetéscsomó az volt, hogy a hajléktalanság megelőzésének szociológiai, szociális felmérése felesleges, hiszen hajléktalanná az válik, aki nem dolgozik, aki nem dolgozik, az nem tud fizetni, és aki nem fizet, az ne is lakjék. A problémának ez a leegyszerűsítése, ez a stigmatizáló, megbélyegző leegyszerűsítése kísérte végig az országgyűlési határozat vitáját, és megint csak örülni tudok, hogy ebből a mai vitából kivitte a huzat ezt a fajta előítéletességet, és ma arról beszélünk, amiről beszélnünk kell.

A jelentést köszönettel fogadom, és miután Béki Gabriella után nagyon nehéz lenne újat mondani a jelentés tartalmi elemzéséhez, hadd mondjak három okot arra, hogy miért fogadom a jelentést örömmel. Örömmel fogadom azért, mert hitem és reményem szerint a jelentés megismerése is a társadalmi és személyes érzékenységet, a felelősségérzetet fogja erősíteni a veszélyeztetett családok sorsa iránt, és erősíteni fogja azt a felelősségérzetet, miszerint mindannyiunknak tenni kell azért, hogy személyes, történelmi és más drámai fordulatok egyetlen családot se vihessenek az utcára, és ne ítélhessék őket a szétesés sorsára. Persze - elnézést, ha a mai délutánon másodszor mondom - mindehhez arra a lelki akadálymentesítésre is szükség van, amelyről a korábbi napirend során beszéltünk, és arra is szükség van, hogy a stigmatizálás és az önhiba állandó emlegetése helyett a társadalmi akadályokat segítsük elhárítani. Hitem szerint ehhez fog hozzájárulni a jelentés.

A második ok, ami miatt örülök, hálás vagyok, hogy ez a jelentés támaszt és támogatást ad a politikai törvényhozó szándéknak költségvetési források mozgósítására. Igen, ebben is igaza van Sisák képviselő úrnak, hogy segítség nélkül a jelentésben felvetett problémák önkormányzati szinten vagy a válságkezelésért felelős intézmények szintjén nem megoldhatók. Vannak olyan feladatok a jelentésben, amelyek igen nagy költségvetési ráfordítást igényelnek: ilyen az olcsó bérű szociális bérlakásprogram végrehajtása, amely sok-sok milliárd, de vannak olyanok is, amelyek törvényi háttere már él, megvan, és a végrehajtáshoz kell majd évről évre megfelelő forrás: ilyen a lakástámogatási rendszer korszerűsítése, illetve az adósságkezelési program törvényi meghatározása, amelynek a hatályba léptetése némi kínlódás után, de az év elején mégiscsak megtörtént.

Harmadszor azért örülök a jelentésnek, mert Béki Gabriella elemezte azt, hogy az anyagi okok mellett nagyon sokszor a családok belső életében és a családi belső élet megrendülésében van a veszélyeztetettség gyökere. A megelőzésnek vannak intézményes vagy intézményi szervezeti keretei, és ez a jelentés hozzájárulhat ahhoz, hogy még jobban mozgósítsuk ezeket az intézményesített vagy intézményi szervezeti kereteket. Ebből most csak kettőre hadd utaljak: a családok átmeneti otthona létező formája a családi válság kezelésének és a hajléktalanság megelőzésének, vagy a hajléktalanná vált családok visszavezetéséhez nyújt segítséget.

Nem fogok önre hivatkozni többet, képviselő úr, mert nem szeretném, ha ez a sokszoros kormánypárti hivatkozás önnek valamikor kellemetlen perceket szerezne, de ön utalt a hétvégi televízióműsorra, amelyet én is döbbenten hallgattam. Tudniillik a magyar királyi televízióban hangzott el különös kegyetlenséggel és többször egymás után az (Korózs Lajos: Így van!) - a riporter mondja -, hogy “Egy új rendelet szerint az átmeneti otthonban való elhelyezés csak 12 hónapig jár.ö Mire az érintett édesanya azt mondja: “Egy évig lehetünk, tehát pontosan decemberig, és innen tovább kiút nincsen. Úgyhogy nem tudom, mi lesz jövő decemberben, mert jövő év decemberig maradhatunk, utána egyáltalán semmi sincs a gyerekek számára, nincs miben hinnünk.ö

Így tálalni egy pozitív kormányzati intézkedést, amely hat hónapról felemelte 12 hónapra az átmeneti otthonban való elhelyezés idejét, és természetesen hozzáteszi azt a törvényi kitételt, hogy az elhelyezés okának fennmaradásig, de legfeljebb 12 hónapig maradhat a család átmeneti otthonban, szemben a korábbi hat hónappal, erre én széttárom a kezem és azt mondom, ha van sapka a fejünkön, akkor az a baj, ha nincs, az a baj. A kormány felemelte duplájára az átmeneti otthoni elhelyezési időt, és ezt a tálalást kapja a közszolgálati televíziótól, minden kommentár nélkül.

Még egy megjegyzés az intézményi háttérről: ebben a Házban a visszaküldött törvény okán vitatkoztunk a családsegítő rendszer működéséről, a családsegítésről mint szociális alapszolgáltatásról. Meg vagyok arról győződve, hogy a hajléktalanság megelőzéséhez kapcsolódó családsegítő tevékenységben igen nagy szerepük lehet az egyházaknak. Ezért használjuk fel ezt a jelentést is arra, hogy kérjük az önkormányzatokat, vegyék igénybe az egyházi segítséget, mert előfordul, hogy amit nem tesz meg egy család a rendőrségtől való félelmében, megteszi Istentől való félelmében. És az együttműködésben kölcsönös az érdekeltség az önkormányzatok és az egyházak között.

Azt gondolom, hogy az önkormányzatok egyedül és segítség nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a problémát megoldani nem tudják, de mindenki tehet a saját eszközeivel kicsi lépést, mint ahogy tett a Szociális és Családügyi Minisztérium azzal, hogy megnyitotta a garázsát a hajléktalanok számára. Tegnap voltunk ott, láttuk: kevés pénzből is lehet olyan előrelépést kigondolni és megvalósítani (Az elnök ismét csenget.), amely a már hajléktalanná váltakon segít, és példamutató mindenki számára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Sisák Imre tapsol.)

Forrás: parlament.hu