DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a harmadik száz nap vége felé járva egyre inkább láthatóvá válik a jóléti rendszerváltás kormányának valódi arca: az infláció mértékénél háromszor nagyobb gázáremelés, 8,7 százalékos áramáremelés és 20 százalékos autópályadíj-emelés, kiugróan magas illeték- és közlekedésitarifa-emelés, soha nem látott méretű iskolabezárási hullám, példátlan mértékben gyorsuló üzemanyagár-emelkedés. Bár az üzemanyag ára holnaptól 4 forinttal olcsóbb lesz, de még így is több, mint Ausztriában. Ki gondolta volna az önök kampánya idején, hogy innen Ausztriába járnak majd tankolni?

Kedves Képviselőtársaim! Miközben a kormány szerint nem romlik a munkaügyi helyzet - mint halljuk -, a tények ennek kicsit az ellenkezőjét mutatják. Egymás után érkeztek és érkeznek a hírek a gyárbezárásokról, és nem ám csak a multikról van szó. Nem különböznek egymástól a gyárbezárások tekintetében a hazai és a külföldi tulajdonban lévő gyárak, a kis- és nagyvállalatok, igazi nagy múltú magyar vállalatok és kisebb egységek. A legutolsó kettőt talán nem árt felidézni, a hét végén történteket: a DAM Steel esetében a csődeljárás kapcsán a teljes véget érést, valamint azt, hogy az Ikarusbusz néhány száz dolgozójának a felét kénytelenek voltak elbocsátani.

Kedves Képviselőtársaim! Az nem fogja kielégíteni a magyar munkavállalókat, ha önök azt ígérik, hogy az évtized végére már 70 százalékos lesz a foglalkoztatottság. Ők most szeretnének dolgozni, a mostani helyeiket féltik, és sajnos az önök dicsőséges működése kapcsán most 30 ezerrel kevesebb munkahely van. Ezt nem mi, gonosz ellenzéki politikusok mondjuk, hanem a Statisztikai Hivatal állapította meg: sajnos 251 ezer a munkanélküliek száma, az előző évhez viszonyítva, amit januárig mértek - sajnos, kedves képviselőtársaim! Ezt nyilván államtitkár úr is olvasta, aki majd reagálni fog erre. Ezeket a számokat nem mi gyártjuk, hanem a Központi Statisztikai Hivatal, és ezekben a számokban nincsenek benne azok, akik az újabb bezárások után majd márciusban, áprilisban, és így tovább, kapják meg a munkakönyvüket - ez csak januárig mért adat.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a polgári kormány időszakában, 1998-2002 között 8,7 százalékról 5,6 százalékra mérséklődött a munkanélküliség - ami a legutóbbi három hónap alatt 6,1 százalékra nőtt -, ezt a kedvező folyamatot önök megszakították. Bár a kampány során 400 ezer - sajnos ezt ma már nem lehet mosoly nélkül kiejteni - munkahely megteremtéséről beszéltek, ezzel szemben az a tény, mint tudjuk, hogy 40 ezer munkahely megszűnt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány ahelyett, hogy szembenézne a tényekkel, miszerint bajok vannak a gazdaság versenyképességével, statisztikai számháborúba kezdett - gondolom, Csizmár államtitkár úr ezt a számháborút nemsokára folytatni fogja -, és nem veszi tudomásul, hogy a kormány tagadásával szemben már az Európai Bizottság jelentése is azt állapítja meg, hogy nagyon súlyos gondok vannak a magyar munkaerőhelyzet tekintetében, hiszen több mint 3 millió a foglalkoztatásból kieső, tehát inaktívnak tekinthető magyar felnőtt munkaképes korú lakosság száma. Ez bizony kiugróan magas. Ők abban látják ennek a fő okát - az Európai Bizottság jelentése is ezt támasztja alá, de általában ez is az elhallgatott tények közé tartozik -, hogy az OECD-országok, tehát a világ legfejlettebb országai közül Magyarországon a legmagasabb az adó- és járulékteher, a munkaerőköltség. Csillag miniszter úr ezeket talán nem szereti beismerni, de nyilván olvasta ezt a jelentést, mert az imént azt mondta, hogy nagyon sok minden történt ezeknek a költségeknek a mérséklésére. Úgy látszik, Brüsszelben ezt nem tudják. Lehet, hogy egy másik jelentést olvastak vagy másik adatból indulnak ki. Ezek sem a gonosz ellenzéki politikusok hazugságain alapulnak, hanem ahová készülünk, annak a Bizottságnak a tisztviselői állapítják ezt meg.

Nem ad választ a kormány arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelszavak szintjén megfogalmazott törekvés, a foglalkoztatás teljes körűvé tétele, a 400 ezer munkahely valójában milyen gazdaságpolitika alapján fog megvalósulni. Tisztelt képviselőtársaim, ez nem véletlen, hiszen ennek a kormánynak olyan gazdasági minisztere van, akinek az az ars poeticája, hogy - idézem első nyilatkozatát - „
nem feltétlenül a kormánynak kell megoldást találnia minden gazdasági kérdésreö. Hát akkor természetesen ennek megfelelően működik a kormány; ha a gazdasági miniszter úgy gondolja, hogy a gazdasági kérdésekre nem a kormánynak kell választ adnia, akkor sajnos sodródni fog a kormány. (Kuncze Gábor közbeszól.) Parancsoljon, kedves frakcióvezető úr, ha még egyszer szót kér, azt biztosan meg fogják önnek adni, hiszen ön egy kormánypárti frakciót vezet, de engedje meg, hogy a saját mondandómat az ön közbeszólása nélkül tudjam folytatni.

Kedves Képviselőtársaim! Természetesen megvan az oka ennek a helyzetnek. Az olcsó munkaerőre támaszkodó gazdaságfejlődési modell leáldozása nem volt ismeretlen az előző kormány előtt sem, ezért találták ki és kezdték el működtetni a nagyon sikeres Széchenyi-tervet. Mit tettek önök a Széchenyi-tervvel? Magyarán szólva megfojtották.

Kedves Képviselőtársaim! A kormány ennek a felismerésnek a birtokában megpróbálta néhány héttel ezelőtt egy Európa-terv bejelentésével mérsékelni az egyre jobban, egyre inkább megbizonyosodó valóságot, de ez nemigen sikerült, hiszen további kérdőjelek vetődnek fel. Gondolom, önök sem tudnak választ adni arra, hiába keresik a költségvetésben, hogy hol vannak a fedezetei annak a nagyszámú ígérethalmaznak, amit bejelentettek az Európa-tervben; arról az apróságról nem is beszélve, hogy az Európa-terv szakított a Széchenyi-terv gyakorlatával, mert a hazai kis- és középvállalkozások részére nem vissza nem térítendő beruházási támogatást nyújt, hanem csak kamattámogatást - erről egyébként az imént szólt a gazdasági miniszter. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy ez egyértelmű visszalépés. A vissza nem térítendő támogatás és a kamattámogatás között - hogy úgy mondjam - köszönőviszony sincs. Úgy tűnik egyébként, a kormány lassan kezdi belátni, hogy a Széchenyi-terv leállítása milyen hátrányos következményekkel járt, de azt az összefüggést, ami a bér, a munka és a gazdaságpolitika egymással való nagyon szoros kapcsolataként fogalmazható meg, sajnos nem hajlandó beismerni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány az elődjénél jobb gazdaságpolitikára tett ígéretet, de ezzel adós maradt. Legyünk őszinték, nem sikerült olyan gazdaságpolitikát megalkotnia, amely a polgári kormány eredményeihez hasonlóan a költségvetési hiány, a munkanélküliség és az infláció csökkentésével egyidejűleg emelte volna az életszínvonalat vagy a nyugdíjak vásárlóértékét. Annál is inkább kell ezt mondanom, mert az imént idézett ars poeticával rendelkező gazdasági miniszter további nyilatkozataiban minden bajok gyökerét, a problémát abban látja, hogy a polgári kormány 19 ezer forintról 50 ezer forintra merészelte emelni a minimálbért. Ez - mint tudjuk, azóta megjelentek az összehasonlítások - az uniós átlag legalsó szintjének a felét sem éri el. Kedves miniszter úr, ön ebben látja a problémák gyökerét!

Ezenkívül, kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök előtt sem titok már, hogy meglódult az infláció ebben az évben, sajnos nagyon lényeges romlás következik be. Tudják, hogy ez miért van? Azért, mert önök bárdolatlan módon megtámadták a nemzeti valutát, politikai nyilatkozatokkal megtámadták Járai Zsigmondot azért, mert nem önök ültették a Nemzeti Bank székébe. A kormány józanabb részének a felhívására aztán felhagytak ezzel a támadással, és most már látják, hogy ez a káros tevékenység sajnos előidézte a legrosszabbat: az inflációs várakozást - mert ugye, ott szokott lenni infláció, ahol olyan várakozás van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök felelőtlen tevékenységükkel - nemcsak azzal, hogy megválasztották ezt a kormányt, amely sodródik az ország európai csatlakozása előtti utolsó évben -, azzal a politizálással, amit a parlamentben és a parlament falain kívül művelnek, nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány hajója sodródik. De ez nem lenne baj, ennek még örülnénk is; a probléma az, hogy a kormánnyal együtt a nemzet hajója is csak sodródik. És nekünk olybá tűnik, hogy a kapitányi híd üres, hiszen ma sincs itt a kapitány úr; gondolom, azért majd be tetszenek neki számolni.

Azzal a reménnyel zárom a számomra engedélyezett tízperces felszólalást, hogy ha a mai politikai vitanap nem is készteti önöket jobb belátásra, de a tényekkel való szembenézést legalább nem tudják megúszni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu