LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a vitában üdítő kivétel vagy üdítő hang volt Hiller István államtitkár úr lendületes megszólalása, amely, úgy gondolom, sok-sok mondattal, gondolattal válaszolt azokra az SZDSZ-es, szabad demokrata pedagógiai felvetésekre, amivel rémisztgették az elmúlt hetekben, hónapokban a közvéleményt. Tulajdonképpen az egyik nagy gondom ez a kettősség, ez a kettős tudat a kormányzatban, amelyik okozhat és okoz bizonytalanságot. Amennyire jómagam ismerem az oktatási törvény módosításának tervezetét, ez a kettősség még jelen van, és attól tartok, hogy valamikor 3-4 hónap múlva esetleg nem sodródó kormányzat, hanem “Sodródó település, bizonytalan jövőö címmel fogunk vitát kezdeményezni itt, a Házban.

Nemcsak az oktatási törvény tervezett módosításáról van szó, hiszen ez még nem került a parlament elé. De azzal, hogy megnövekedtek az önkormányzatok anyagi nehézségei, azzal, hogy különösen azokat a kistelepüléseket fenyegeti fizetésképtelenség, amelyek helyi adókból nem tudják megteremteni a közalkalmazotti fizetésemelés fedezetét, azzal, hogy a fedezet nélküli fizetésemelés előírása iskolák jövőjét fenyegeti, s azzal, hogy a források nélküli kötelezettségeket teljesítő települések szükségszerűen leállítják az útjavításokat, csökkentik az iskolák, óvodák, bölcsődék, művelődési otthonok, parkok, sportpályák fenntartására fordítható összegeket, tulajdonképpen az adott településen a jövőt bizonytalanítjuk el.

Egy ilyen politikai vitában talán nem lehet elégszer ismételni, hogy még az előző kormánnyal politikai ellentétben álló főváros polgármestere is azt nyilatkozta, hogy az idén lényegesen mostohább körülmények között kényszerül gazdálkodni, mint a korábbi években. Hogy ez igaz, nem igaz, ezt talán eldönteni egy dunántúli kisvárosban, egy zalai aprófaluban nagyon nehéz, de azt azért tudomásul lehet venni ott is vagy éppen Borsodban is, hogy a főváros és a nagyvárosok iparűzési adóiból, gépjárműadóiból és illetékekből lényegesen nagyobb eséllyel tudják pótolni a közalkalmazotti béremelés állam által nem fedezett részét, mint az aprófalvak, tanyás települések, ahol választókerületem lakóinak egyébként jelentős része él.

Feltűnően nagy az ellentmondás az önkormányzatok nagyobb állami megsegítését kilátásba helyező tavalyi ígéretek és az idei valóság között. Növekszik emiatt az a bizonytalanságot erősítő aggodalom, hogy vajon még mi minden területen történik kényszerű visszalépés a települési önkormányzatok által eddig nyújtott szolgáltatások sorában. Nem csupán a települési önkormányzatok nem látják előre, és nem tervezhetik előre sorsuk alakulását, hanem a megyei alkalmazottak, a megyei köztisztviselők sem.

Arra az egyszerű kérdésre sem tudunk válaszolni mi, képviselők sem, hogy lesz-e egyáltalán megye mint közigazgatási egység az uniós belépésünket követően. Nagyon sok ellentmondásos és félhivatalos vélemény aggasztja az itt dolgozókat. Ezeken a helyi aggodalmakon túlmenően mintegy 40 központi államigazgatási szervezet megyei igazgatóságain is terjed a bizonytalanság, nem tudják, hogy mi lesz velük. Nemcsak úgymond fű alatti értesülésekből és nem hivatalos csatornákon keresztül kellene tájékoztatni a leginkább érdekelteket, hanem hivatalosan is.

(14.40)

Igaz-e az a hír például, hogy az uniós régiók váltják fel a közeljövőben a megyéket, vagy fennmarad továbbra is a megyei közigazgatás, a megyei szervezet, és csak az uniós segélyek elosztása és a kötelezettségek nyilvántartása érdekében szerveznek régiókat? Erre is, arra is van példa az Európai Unió országaiban. El kellene immár dönteni, hogy mi mely országok példáját követjük.

Tisztelt Ház! Rövid időben mindenképpen szólnom kell arról, hogy az állami támogatásra szorulók korábbi biztonságérzetén rontott az a változás, hogy a kormányzat visszafogta a szociális segélyek korábbi növekedését. Már az idei évre vonatkozó költségvetés elfogadásakor előrelátható volt a leginkább kiszolgáltatottak, a fogyatékkal élők, az állami gondozásból kikerült fiatalok gondjainak növekedése, mert megsegítésükre kevesebb összeget szánt ez a kormánytöbbség, mint a korábbi.

Lehet azon vitatkozni, hogy azonos vásárlóértéken számítva most háromnegyedükre csökkentek egy év alatt az ilyen célú segélyek vagy talán nem ilyen mértékben, de tény, hogy a társadalom egészének a biztonságérzetét rombolják az ilyen antiszociális indítékú megtakarítások, mert bárki átérezheti, hogy ugyan hogy fognak vele törődni, ha a leginkább rászorulókkal való törődés mértéke ennyire látványosan visszaesik.

Léteznek különféle tervek, hiszen most tárgyalja… - ezt követően az országos területrendezési tervnek lesz a részletes vitája, van nemzeti fejlesztési tervezet, Vásárhelyi-terv, különféle területfejlesztési, településfejlesztési programok, intézményfejlesztési koncepciók, az élet egy-egy területének rehabilitációs felzárkóztató programja; léteznek az Országgyűlés elé kerülő tervezetek, vannak elfogadott, jó tervek, de megvalósításuk érdekében sok esetben hiányzik a kormányzati intézkedés.

Az elmúlt héten vitatta meg az Országgyűlés a fogyatékosügyi program végrehajtásával kapcsolatosan megtett intézkedéseket, és szomorúan kellett szembesülnünk azzal a valósággal, hogy 2003-ban egyharmadára csökkent az állomások és aluljárók akadálymentesítésére, a vasúti kocsik célorientált átalakítására, a Volán-társaságok akadálymentes fel- és lejutást biztosító autóbuszainak a bővítésére fordított állami kiadások nagysága.

Nagyon nagy szükség lenne a létező és érvényes programok időarányos teljesítésére. A döntő pillanatban mindig felülkerekednek olyan nézetek, amelyekre hivatkozva halogatják a végrehajtást. Sokszor feltesszük most is a kérdést - bár ezt föltettük az előző kormányzati ciklusokban is -, hogy a Pénzügyminisztériumnak van-e kormánya, vagy éppen a kormánynak van-e Pénzügyminisztériuma.

Létezik például egy érvényes országgyűlési határozat a Duna-Tisza-közi homokhátság elsivatagosodásának megakadályozása és vízutánpótlásának megoldása érdekében. De ismét csak ismételni tudom önmagam, a döntő pillanatban mindig felülkerekednek olyan nézetek, amelyekre hivatkozva halogatják a végrehajtást, és elvonják a forrásokat a programtól.

Mi lehet ennek a vitának a tanulsága? A Magyar Demokrata Fórum korábban is megfogalmazta azt, hogy igenis szükség van egy olyan nemzeti minimumra, egy olyan nemzeti minimumprogramra, amely közösen vállalható és képviselhető az uniós parlamentben, amely egyaránt érvényes lesz minden uniós képviselőre, hogy ott a biztonságpolitikában, az ország pénzügyi-gazdasági stabilitása érdekében vagy éppen az elszakított nemzetrészek érdekeinek érvényesítése érdekében vállalható legyen. De szükség van egy olyan nemzeti minimumra, amely egy-egy szakterületnek a minimumprogramját fogalmazza meg. És talán akkor nem lesz sem kettős tudat a kormányzat oktatáspolitikájában, és talán nem lesz kettős tudat itt a parlamenti nemzeti minimumban sem. Hiszen végül is nem lenne szerencsés három-négy-öt hónap múlva olyan vitanapot kezdeményezni, hogy “Sodródó település, bizonytalan jövőö.

Ennek érdekében hadd fejezzem be egy rövid versidézettel, hiszen tizenöt esztendeje szerveződik itt az erő az országban, és ez az erő rendkívüli erő: “Kicsi fehér templomotokba / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templom-padokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükben bíztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!ö

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu