DR. DÁVID GYULA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy én nem a gázár körüli vitával szeretnék foglalkozni. A földgázellátásról szóló törvényjavaslat kapcsán egy fontos szakmai kérdéshez szeretnék inkább részletesen hozzászólni, amelyről eddig viszonylag kevés szó esett, és az is inkább általánosságban.

Ez a kérdéskör a feljogosított fogyasztó kilépésével a hosszú távú szerződésekből eredően, a közüzemi nagykereskedőnél és a közüzemi szolgáltatónál megmaradó felesleges földgáz kezelésének kérdése, vagyis röviden: az esetlegesen keletkező befagyott költségek kérdése. A jelenleg hatályos gáztörvény 1994-től kezdődően arra kötelezte az engedélyeseket, vagyis a gázszolgáltatókat és a gázértékesítőt, hogy a hazai földgázfogyasztást fedező mennyiség rendelkezésre állását, a fogyasztók földgázzal való ellátását a gázszolgáltatás keretében biztosítsák. E kötelezettség célja az ellátás biztonságának megteremtése, amihez a gázértékesítőnek és a gázszolgáltatóknak hosszú távú földgázvásárlási szerződéseket kellett kötniük a hazai fogyasztáshoz szükséges földgáz beszerzésére. Ezek a hosszú távú szerződések 15-20 évre köttettek külföldi termelőkkel, illetőleg értékesítőkkel. A szerződött mennyiségnél az ellátási kötelezettség miatt a hazai engedélyesek abból indultak ki, hogy a teljes hazai fogyasztást kell fedezniük.

A piacnyitás ezt a helyzetet változtatja meg. A piacnyitás után ugyanis a följogosított fogyasztók szabadpiacra történő kilépésével csökken a hosszú távú szerződésekben lekötött földgázmennyiség tényleges igénybevétele. Ugyanakkor a készülő új törvény a meglévő hosszú távú szerződéseket nem képes felülírni, ezért a feljogosított fogyasztók szabadpiacra való kilépésével az ő fogyasztásuk fedezésére rendelt gáz megmarad a jelenlegi engedélyesek utódainál, azaz a közüzemi nagykereskedőnél és közüzemi szolgáltatónál.

A törvényjavaslat ezt a problémát oly módon kezeli, hogy ha a feljogosított fogyasztó lép ki a közüzemi szolgáltatásból, akkor a közüzemi nagykereskedő és a közüzemi szolgáltató közötti szerződést újra kell tárgyalni. Az újratárgyalás sikertelensége esetére a törvényjavaslat azon logika mentén rendelkezik a felesleges földgázmennyiség telepítéséről, hogy a kilépett fogyasztót a szabadpiacon ki látja el.

Ha az új ellátó vállalkozás ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozik, mint a közüzemi nagykereskedő, akkor a felesleges földgázmennyiséget a közüzemi nagykereskedőhöz telepíti. Ha az új ellátó vállalkozás a közüzemi szolgáltató vállalatcsoportjának a tagja, akkor a felesleges földgázmennyiséget a közüzemi szolgáltató köteles átvenni.

Amennyiben mind a közüzemi nagykereskedőtől, mind pedig a közüzemi szolgáltatótól független vállalkozás látja el a kilépett fogyasztót, akkor a felesleges földgázt a törvényjavaslat megfelezi a nagykereskedő és a szolgáltató között. A törvényjavaslat az így megmaradt felesleges földgázról úgy rendelkezik, hogy azt mind a közüzemi nagykereskedő, mind a közüzemi szolgáltató jogosult szabadon értékesíteni. Ez egy nagyon fontos eszköz a befagyott költségek elhárítására, de önmagában nem elegendő.

A törvényjavaslat továbbmegy: amennyiben a szabad értékesítés lehetősége nem tudja a befagyott költségeket elhárítani, mert csak annyira áron alul lehetne a felesleges mennyiséget értékesíteni, úgy a felesleges földgázt árverésre kell felajánlani. Ezek a törvényjavaslat eszközei a befagyott költségek problémáinak kezelésére, amelyekből jól látszik, hogy az előterjesztő különös figyelmet fordított arra, hogy a versenypiac kialakítása minél zökkenőmentesebben és a lehető legkevesebb költséggel valósuljon meg. Ugyanakkor még így is elképzelhető, hogy a rendszerben befagyott költség keletkezik, amennyiben a hosszú távú szerződés kötelezettje a felesleges földgázt csak súlyos, komoly veszteségek árán tudja értékesíteni.

Erre az esetre megfontolandónak tartok egy olyan megoldást, amelyikben mintegy vészkijáratként az ilyen befagyott költségeket egy kompenzációs alap útján megosztja az engedélyesek között, némileg a villamosenergia-törvényben alkalmazott modellhez hasonlóan. Ez a megoldás csak vészkijárat lenne, megfelelő garanciákkal körbeépítve, amelyek garantálnák, hogy a közüzemi nagykereskedő és a szolgáltatók elsősorban a megmaradt földgáz hatékony értékesítésében legyenek érdekeltek.

Ilyen garanciák lehetnek például a kár érintett általi bizonyításának szigorú kötelezettsége, annak előírása, hogy a nagykereskedő vagy a szolgáltató köteles mindent megtenni a kár elkerülése érdekében, és talán az is, hogy az alapba történő be-, illetőleg kifizetésről a MEH javaslata alapján a miniszter dönt.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu