SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm szépen Gusztos Péternek, hogy kimentette Horn Gábort azzal a félresikerült megjegyzésével. Zsákutcás magyar történelemről hallottunk már, meg zsákutcás falvakról is, de ilyen módon tisztázta akkor a fogalmat, hogy ez hogyan is érthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó volt olvasni a már-már kiforrottnak tűnő anyagot, amely a korábban áttekintett szövegtervezeteknél valóban könnyebben értelmezhető. A sok szakmai fórumot megjárt anyagot, amely a legkikristályosodottabb formájában sem tarthat igényt minden egyes fél maradéktalan egyetértésére, a szakma már régóta várta, nagyon várta.

Szögezzük le: ez a törvény azon jogszabályok körébe tartozik, amelyet a politika még nem hálózott be. Ám ha napjaink újsághíreit olvasom a tömeges elbocsátásokról, az inaktivitás és a munkanélküliség emelkedő tendenciájáról, akkor arra kell gondolnom, hogy ez a politikamentes állapot nem tarthat már sokáig, mert a helyzet előidézésében, fennállásában bizony a szakképzés és az ezt szabályozó törvény is ludas.

A törvény módosítása tehát időszerű, hiszen életbe lépése óta jelentős változások történtek a szakképzésben, létrejött a felnőttképzési törvény, változott a kamarák szerepe. Az idő sürget, ezért a törvény mielőbbi elfogadása igen fontos lenne.

Azonban a törvény a szakképzés struktúráját nem érinti, pedig az is átgondolást érdemelne. Az első négy évben a szakmai képzés helyett csak orientációs és szakmacsoportos képzés folyik, amely érettségivel zárul. Ezek az évek sokak számára - a szakma szempontjából - elvesznek, elsősorban a cél és a pályakép hiánya miatt. A gyakorlatiasabb, több manualitást igénylő szakmákban pedig nagyon hiányoznak ezek az évek, amikor életkorilag is kedvezőbb a gyakorlati készségek kialakítása.

Az is kétséges, hogy két év alatt, akár a gimnáziumi végzettségűek esetében is, hogyan lehetséges egy szakmát elméletileg és gyakorlatilag is elsajátítani. Ráadásul a szelekciós mechanizmusok sem kedveznek a szakoktatásnak: a gimnáziumok befogadóképességének növelésével a gimnáziumok a jobb képességű tanulók java részét elviszik.

(11.20)

A szakközépiskolákba már-már javarészt olyan tanulók kerülnek, akik régebben a szakmunkásképzőkbe mentek, és ott nem állították velük szembe követelményként az érettségit. Az érettségi után ismét olyan szelekció következik, amely nem a szakmai képzésnek kedvez. Az érettségi birtokában a jobb tanulók a felsőfokú oktatást célozzák meg, nem maradnak a szakközépiskolában két évre szakmát szerezni, amikor három év alatt főiskolai diplomát is kaphatnak. Egyébként a felsőfokú szakképzéssel csak nagyon áttételesen foglalkozik a tervezet.

Nem old meg a tervezet a jogharmonizációból adódó problémákat. A középfok, illetve a felsőfok által működtetett ilyen irányú szakképzéseket illetően a legfőbb gond az, hogy az egyik esetben a középiskolai fejkvóta és a tanulói jogviszony, míg a másik esetben a felsőfoknak megfelelő fejkvóta és hallgatói jogviszony van életben. Ez a kettő egymásnak feszül, és a törvényjavaslat nem oldja fel ezt az ellentmondást.

A törvényjavaslat a szakképzésben tanulói szerződés alapján részt vevő tanulókat megillető pénzbeli juttatás mértékét módosítja. Az iskolai tanműhelyekben gyakorlatukat teljesítő tanulók részére továbbra sem áll rendelkezésre pénzbeli juttatás, ösztöndíj. Ez továbbra is hátrányosan érinti a gyakorlati foglalkozásukat itt teljesítő tanulókat, ők továbbra is ösztöndíj nélkül dolgoznak.

A gazdasági kamarák több évre visszamenő ellenőrzési adatai bizonyítják, hogy a munkahelyi körülmények között folyó gyakorlati oktatásnak komoly hiányosságai vannak, minden esetben a tanulók kárára. Komoly kérdés tehát, hogy ha ezek után szakmai vizsgáról beszélünk, ha már gyakorlati képzésről is beszélünk, akkor vajon ezeket ki szervezheti. Pontosan leszabályozzuk-e, hogy kik ezek a szervező intézmények, és egyáltalán utána kik szervezhetnek vizsgát? Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, a szakképzési törvény tervezetében a vizsgaszervezés és a szakmai gyakorlat szervezése egymástól függetlenedik, később azonban mégis egybemosódik. Az szervezhet vizsgát, aki képzőhellyel is rendelkezik. Ezt szükséges lenne egymástól elhatárolni mindenképpen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy magazinújságot olvasva érdekes megállapításokra lettem figyelmes: drámaian rossz Magyarországon a szakképzett munkaerő kínálata, ez már az újabb invesztíciókat is akadályozza - állapította meg német befektetői véleményeket összegezve a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara. A szakképzettség miatti probléma a gazdaság szerkezetéből adódik. A mizériáért a magyarországi szakképzési rendszer és annak gyakorlata a felelős.

Itt van tehát a nagy gond. Magyarországon ma nem tud letelepedni az új külföldi tőke, a magyar termelői vállalkozások nem tudnak megerősödni, nincs megfelelően képzett munkaerő. Magyarországon a fejletlen munkaerők, bocsánat, fejletlen régiók felzárkózásának egyik feltétele a szakképzett munkaerő megléte, már az ipartelepítés előtt. A szakképzést - és ebben eltérő a véleményünk a kormánypártokkal - nem lehet ráereszteni a piacra, nem lehet a piaccal szabályoztatni. Az államnak kötelessége olyan környezetet teremteni, amelyben a gazdaság meg tud erősödni. Ennek feltétele a szakemberek előre képzése, hiszen ha jó az alapképzés, akkor a szakemberek a pillanatnyi igényeknek megfelelően gyorsan átképezhetők. Ha nincs alapképzés, nem lehet átképezni senkit sem.

Ha a fentiek igazak, akkor a szakképzés egész rendszerét át kellene tekinteni, és az új kihívásokra valódi választ adó szabályozást kellene alkotni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a törvény nem kíván koncepcionálisan átalakítani egy egész rendszert, pedig, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, ezzel előbb-utóbb számolnunk kellene. Számolnunk kellene azzal, hogy a szakképzés egész rendszerét meg kell reformálni. Számolnunk kell azzal, hogy gondoskodnunk kell azokról a diákokról is, akikről egyébként Horn Gábor beszélt, akik jelenleg a szakiskolákba járnak, korábban szakmunkásképzőkbe jártak, akik a társadalom legszegényebb rétegeihez tartozó családok gyermekei. Ha róluk nem gondoskodunk, ha az ő kezükbe nem adunk idejekorán szakmát, és ezt a szakképzési törvényben később nem szabályozzuk, akkor semmit sem érünk el ezzel. Tehát ez a következő egy-két év nagy kihívása lesz.

Mindezektől függetlenül frakciónk számos módosító indítványával igyekszik ezt a törvényt helyes irányba terelgetni; még nem koncepcionálisan próbálja a törvényt megváltoztatni, erre nincs is módunk, de számos részletében próbálja megváltoztatni.

Jó munkát kívánva a kormánypártoknak, javasolva, hogy fogadják el módosító indítványainkat, ezt a törvényt alapvetően jónak tartjuk, némi átdolgozással elfogadjuk. (Taps.)

Forrás: parlament.hu