DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Lezsák képviselő urat megnyugtatandó, szerettem volna én szólni az évismétlés ügyéről is, csak kifutottam az időből, és nem volt más, aki kétpercest nyomott volna utánam, hanem Arató Gergő fölment, és elmondta a rendes hozzászólását. Na, de majd most!

Szóval, tisztelt képviselőtársaim... (Sági József: Ne fenyegess! - Derültség.) A helyzet az, hogy nekem van két fiam. Amikor közülük az egyik iskolába ment, akkor már tudott olvasni, nem tanította senki, megtanult saját magától; a másik diszlexiás volt, és csak negyedik év végére tanult meg tisztességesen olvasni. (Fehérvári Tamás: Csak nehogy képviselő legyen!) Ma mind a kettő egyetemre jár - semmi különbség nincs az intelligenciájuk között. Szeretném önöknek jelezni, hogy ha ez a gondolat, hogy az első évben megtanuljuk az ábécét ától zéig, na most, aki csak a t betűig jut el, azt megbuktatjuk, és visszaküldjük, hogy kezdje megint az á betűnél - mire mentünk ezzel, tessék mondani, az olvasás tanulásában?!

Szóval, pontosan arról szól az esélyegyenlőség és az évismétlés nem tilalmának, de megnehezítésének összefüggése, hogy a gyerekek különböző tempóban érnek, nem minden gyereknek adatik meg az, hogy az első év végére biztonságosan elsajátítsa a betűk kiolvasni tudását, és ettől még nem kisebb értékű, mint a másik, tehát teljesen felesleges őt hátrányban részesíteni.

Sági képviselőtársamtól meg csak úgy szeretném megkérdezni, hogy vajon aki anyák napján odament egy tüntetésre, és ott rohadt paradicsomot dobált meg tojásokat vágott másokhoz, meg köteleket, akasztófákat mutogatott, az vajon a hagyománytipró, modernizáló baloldali és liberális táborhoz tartozott-e (Sági József: Kinek az államtitkára volt ott?!), vagy a magyar nemzeti értékeket és a keresztényi szeretetet oly igen szeme előtt tartó jobboldalhoz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu