STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányalakítás után az oktatási miniszter nyugodt, kiszámítható tanévet ígért. Ezt a kijelentést felszólalásában Molnár József képviselő úr is nyomatékosította. Nos, aki részese ennek a tanévnek, vagy akár csak figyelemmel kíséri azt, bizony láthatja, hogy nyugodt és kiszámítható tanévről szó sincs. Elég csak a tanév rendjének meghatározására vagy a költségvetési törvénybe csempészett kötelező óraszámcsökkentésre, az egyébként jelentősen és helyesen megemelt pedagógusbérek fedezetének csak három hónapra történő biztosítására gondolni, valamint a tegnapi bejelentésre, ami szerint az Oktatási Minisztérium államtitkári posztján és az oktatási és tudományos bizottság elnöki posztján is változás történik a jövőben.

Az előttünk lévő közoktatási törvény elfogadása esetén sajnos nem csupán egy tanév lesz nyugalomtól mentes. Pedig a közoktatásban valóban nyugalomra és kiszámíthatóságra van szükség, hogy az elindított fejlesztések - mint például a kerettanterv, a minőségfejlesztés, az érettségi reform - kiteljesedhessenek. Erre azonban nem lesz mód, hiszen ez a törvénytervezet gátat vet a megkezdett folyamatoknak, amelyeknek egyébként normális viszonyok között több cikluson kellene átívelniük.

Mit is rejt magában ez a tervezet? Igaz, burkolt módon, de az egyébként hagyományosan jól működő magyar iskolarendszer szétverését. Teszik ezt azzal az indokkal, hogy a magyar gyerekek túlterheltek, és hogy nem tanultak meg olvasni és számolni. Ezt többek között a PISA-felmérésre alapozzák, amelyről tudni kell, hogy azokat a gyerekeket vizsgálta, akik a rendszerváltozás idején tanultak olvasni, nagyrészt a szóképes-macis-kobzos Zsolnai-, és ki tudja már, milyen kísérleti módszerekkel. Szemérmesen hallgatnak viszont arról, hogy ezzel szemben létezik egy olyan felmérés is, amely azt igazolja, hogy a tanulók egy nagy csoportja jelentősen alulterhelt, a tízéves korosztály olvasással, szövegértéssel kapcsolatos kompetenciái pedig kiemelkedőek.

A tervezet szerint az alapozó szakasz hat évre nyúlik, és az ötödik-hatodik osztályban az órák 25-40 százaléknak tanítóknak kell tanítaniuk. Ez azt jelenti, hogy néhány éven belül a felső tagozaton tanítók közül minden ötödik pedagógus feleslegessé válhat, miközben ilyen arányú tanítóhiány jelentkezhet. Nem beszélve arról, hogy ebből következően különösen a kistelepüléseken lesz nehéz a szakos ellátást biztosítani a hetedik és nyolcadik évfolyamon. Az iskolaszerkezet közvetett átalakítását nemcsak az alapozó szakasz hat évre történő nyújtása, hanem a közoktatás alulfinanszírozása is szolgálja. A költségvetési támogatás elégtelen volta arra kényszeríti a fenntartókat, hogy feléljék a vagyonukat, majd óvodákat, iskolákat vonjanak össze és zárjanak be, pedagógusokat bocsássanak el, aztán a lényegesen olcsóbban működtethető hatosztályossá alakítsák iskoláikat.

A törvénytervezet szerint a nyolcadik évfolyam után kötelezővé válik az egyéves felzárkóztató oktatásban való részvétel, ahol a tanórák jelentős részét az idegen nyelv és az informatika teszi ki. Nem gondolom, hogy Magyarországon minden nyolcadik osztályt végzett gyereknek szüksége lenne felzárkóztatása. S minden bizonnyal a szülők sem így fogják gondolni, és a hatosztályos alapozó szakasz után a hat évfolyamos gimnáziumokba fogják a gyerekeiket beíratni. A hat évfolyamos alapozó szakasz, az elégtelen finanszírozás és a kötelező felzárkóztatás a nyolcadik évfolyam után hivatottak kikényszeríteni a hat plusz négy plusz kettes rendszerre való áttérést. A törvénytervezetnek ez a burkolt iskolaszerkezet-váltás a sarkalatos pontja, és nem az, amiről - nyilván figyelemelterelési szándékkal - a híradások szólnak, miszerint a jövőben nem lehet buktatni, és nem lehet házi feladatot feladni a tanulónak.

Jónak tartok két dolgot, ezeket szeretném megemlíteni. Jó az, hogy a szakiskolák kilenc-tizedik évfolyamán az átlaglétszám 23, míg a maximális létszám 30 főben lett meghatározva. Továbbá az is jó dolog - amit korábban már több képviselőtársam is említett -, hogy a maximális létszám feletti normatívát a tanulók után nem lehet leigényelni. Így a fenntartók nem zsúfolnak be egy osztályba túl sok gyereket, rontva az oktatás minőségét.

Még négy dologra szeretnék reagálni. Az első a testnevelés. Nem tudom, hogy ezt a paragrafust ki szerkesztette, de a mindennapos testnevelés nem azonos a mindennapos testmozgással. A testmozgásnál kérdezhetném, hogy helyváltoztató vagy helyzetváltoztató mozgásra vonatkozik-e az a harmincperces időtartam, amikor az adott napon nincs testnevelésóra. Tudniillik a testnevelés egy olyan folyamat, ahol az alapvető testi képességek fejlesztése valamilyen meghatározott rend szerint zajlik. A mindennapos testnevelés bevezetésére már korábban is voltak kísérletek, ami az én időmben folyosói körbe-körbe sétálásban bontakozott ki, aztán volt a tízperces munkahelyi testnevelés, de ezek a kísérletek mind dugába dőltek.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem lehet beilleszteni a 45 perces óra, 15 perces szünet intervallumokba azt, hogy 15 perces testnevelési foglalkozást tartsanak - igaz, hogy játékos jelleggel -, hiszen akkor a tanuló számára nem biztosítjuk a szünetet, amire minden bizonnyal szüksége van azért, hogy egy kicsit önmaga legyen, és rendezze a gondolatait, valamint a tanórákból is el kellene csípni.

(21.30)

Ez azt eredményezné, hogy Magyarországon gyakorlatilag minden iskola alternatív iskolává válna. A higiénés szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen egy egészséges testmozgás után szükség van azért a tisztálkodásra és akár a ruházat cseréjére is.

A másik dolog, amire még szeretnék reagálni, a szöveges értékelés. Az előttem felszólaló képviselőtársam is elmondta, hogy ez a kísérlet egyszer már zsákutcába futott. Mi is történik, amikor 1-3. évfolyamon félévkor és év végén szöveges értékelést kell a szülők felé nyújtanunk, illetve a gyereket kell minősítenünk? Ekkor ugye, mivel a törvény szerint majd a helyi program fogja azt szabályozni, hogy milyen szöveges értékelést kell végezni, előfordul az, hogy nyomtatvány keretében az illető szaktanár csak beikszeli a bizonyos kategóriákat, és teljes mértékben formálissá válik ez az értékelés.

Továbbá a gyerek nem tudja elhelyezni magát, hogy az adott osztályközösségben ő egyáltalán hol is van. Ennél még érdekesebb dolog, pedagógusokkal beszéltem, hiszen korábban már ezt a folyamatot megpróbálták, hogy végül megkérdezi a szülő, mondja, tanító néni, most hányas ez. Tehát nem teszi egyértelművé a szöveges értékelés, nem beszélve arról, hogy a kisiskolás nem is igen érti, hogy miről van szó.

Az emelt szintű érettségivel kapcsolatban hátrányba kerülnek a kistelepülések, azok a kistelepülések vagy kisvárosok, amelyek középiskolát tartanak fenn, hiszen a pénzügyi fedezetet az önkormányzat nem biztos, hogy biztosítani tudja. Így esetleg az ott érettségiző tanulók hátrányba kerülnek más, nagyobb városokban tanulókkal szemben.

Végül a kerettanterv eltörlése; logikailag látok összefüggést a 8. osztály után a 9. - vagy nulladik, ki hogy mondja -, felzárkóztató osztály bevezetésére, hiszen ha a kerettanterv eltörlésre kerül, akkor bizony a középiskolába bejövő tanulók között igen nagy lesz a tudásbeli különbség, mert a kistelepüléseken esetleg nem tanítják meg azt a tananyagmennyiséget, nem tudják a tanulók megszerezni azt a tudásszintet, amely a középiskolában való haladásnál szükséges.

S végezetül sajnálatosnak tartom azt, hogy ennek a közoktatási törvénytervezetnek a vitája gyakorlatilag a nyilvánosság kizárása nélkül zajlik, Magyarország ennél valóban többet érdemel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu