GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály lehetőséget ad arra az Országgyűlésnek, és azon belül persze az ellenzéknek, hogy fontos, az ország számára meghatározó jelentőségű kérdésekben vitanapot, vitát kezdeményezzen. Ezt a mai vitát dr. Áder János, a Fidesz meghatározó politikusa kezdeményezte (Közbeszólás az MSZP soraiból: Be se jött!), több képviselőtársával együtt. Sajnos, az általuk megadott cím, mely bár nehezen értelmezhető, de persze a motivációkat illetően mégiscsak világos, hogy miről van szó, egy hamis kérdésfelvetéssel indít. Ezzel tulajdonképpen egy sajátos pályára tereli a vitát, mert alkalmas arra, hogy a tárgyszerű vita helyett a minősítő, megbélyegző politika partvonalára vagy azon túlra haladjunk.

Magyar egészségügy: a betegek vagy a profit védelme - így szól a kérdésfelvetés. A miniszter asszony expozéjában már szólt ennek a kérdésfelvetésnek, szembeállításnak az álságos voltáról. Örülök, hogy az előttem megszólaló Gógl Árpád e tekintetben tárgyszerű volt, és érdemben a vitához szakmai szempontok alapján szólt hozzá. Ahogy így körülnézek a teremben, azt látom, hogy nem az előző ciklusban előkészített kórház-privatizációs manővereknek a támogatói vannak többségben a teremben, így vélelmezem, hogy nem is kell egymást győzködnünk arról, hogy minden felelős politikai tényező számára az egészségügyi ellátás javítása és azon belül a betegek ellátásának a minősége az elsőrendű cél.

Beszéljünk tehát az egészségügyről és az egészségügyi ellátórendszer problémáiról őszintén, a gondok orvoslásának esélyeiről, lehetőségeiről, az egészségügy kilátásairól, a megoldási esélyekről. Az egészségügy, mint tudjuk, meghatározó jelentőségű a lakosság életminősége tekintetében.

Komfortérzetünket, az ország lakhatóságával kapcsolatos vélekedésünket nagyban befolyásolja az az élethelyzet, amikor mi magunk válunk az egészségügyi ellátás szereplőivé, vagy éppen hozzátartozóink. Ilyenkor szembesülhetünk az ellátás mostoha körülményeivel. Nemcsak politikai kérdés, hanem etikai kérdés is, hogy készek vagyunk-e és képesek vagyunk-e fordulatot végrehajtani a magyar egészségügyi ellátásban, képesek vagyunk-e fordulatot végrehajtani az ellátás, a betegellátás, -kezelés, -ápolás és -gondozás tekintetében.

Miközben a politikai és a gazdasági rendszerváltást a XX. századdal együtt magunk mögött hagytuk, és megkezdtük a felzárkózást Európa fejlett országai mögé, aközben az államreform, ellátórendszereink, intézményi struktúránk, főleg finanszírozási rendszerünk a XX. századból átmentett arcát mutatja felénk. Ma Magyarországon az egészségügyi ellátás finanszírozását, tulajdonosi szerkezetét tekintve elavult, korszerűtlen. Ennek következményei megmutatkoznak honpolgáraink egészségi állapotában és sajátos halálozási statisztikáinkban. Ennek következményei, amelyekről az előbb szóltam, mindennap tapasztalhatóak, ezzel mindennap szembesülhetünk. Sajnos elmondható, hogy általában az egészség által meghatározott életminőségben igen nagy a lemaradás az európai fejlett államoktól.

Az ellátás megélhető minősége, az ellátás körülményei, a betegekkel való bánásmód az elmúlt években nem sokat változott, illetve nem tartott lépést más szférák, például a szolgáltatói szféra fejlődésével. Így a lemaradás még látványosabbá vált. A szükséges változásokhoz azonban elengedhetetlen az elvárások megváltoztatása, a költségek tudatosítása. El kell érni, hogy a térítésmentesség fogalma ne keveredjen az ingyenességgel, és az egyének felelősségét is tudatosítani kell a költségek alakulásában. Hagyományos államszocialista technikákkal, vagyis több pénzzel és még több pénzzel az egészségügyi ellátás gondjai nem kezelhetőek. Új technikákra, új érdekeltségi elemek kimunkálására, költségérzékeny finanszírozásra, tulajdonosi reformra egyaránt szükség van. Az állam szerepvállalása a források tekintetében sem növelhető.

A kormány és az Országgyűlés felelőssége, hogy megteremtse a szükséges fordulat feltételeit az egészségügyben külső források bevonásával, mindenekelőtt pedig a reform kimunkálásával és mielőbbi elindításával. A szükséges reformokat hátráltatja, hogy a politikusok és egyes részérdekvédők jelentős része is félelmet kelt a magánszférával, az egészségügyi ellátás szempontjából nélkülözhetetlen források bevonásával szemben. Márpedig tulajdonosi szerkezetváltás nélkül, működő tőke nélkül nincs egészségügyi reform.

A kormányprogram szerinti reform tízéves többletforrásigénye 1500 milliárd forintnyi összegre tehető. A magyar gazdaság külső determinációi, a makrogazdasági folyamatok, valamint az EU-csatlakozásból fakadó prioritásaink okán szembesülnünk kéne végre azzal, hogy az egészségügyi rendszer lényeges rendbe rakásához és folyamatos, normális működtetéséhez szükséges forrásokat nem vagyunk képesek a költségvetésből biztosítani. Aki azt állítja, hogy a magyar gazdaság és annak szereplői a vállalkozóktól a munkavállalókig életképességük megőrzése mellett az albánutas szocializmus mintájára önerőből képesek kiizzadni az ország közművesítéséhez, a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez, csatornázáshoz, úthálózat-fejlesztéshez, a közoktatás és az egészségügy modernizációjához, továbbá még egy olimpia projekthez is a szükséges forintokat, nos, arra én azt mondom, hogy neki nem szabad döntéshozói pozícióba kerülnie, mert egyéb galádságokra is képes.

Tudni kell persze, hogy a reformnak vannak költségei. Az átalakítás költségeit a kialakult struktúrákat megbolygató, a hierarchikus viszonyokat átrendező lépésekkel együtt azonban idáig minden kormány meg akarta spórolni. Ez sikerült is, de ezzel együtt megspórolták a szükséges fordulatot és magát a reformot is. A Szabad Demokraták Szövetsége a kialakult helyzetben nem biztonsági játékra, konszolidációs technikákkal való kísérletezésre, hanem valódi reformokra biztatja a kormányt.

Tisztelt Országgyűlés! Az évtizedek alatt felhalmozódott problémák kezelésére a jelenlegi egészségügyi rendszer egyszerűen nem képes. A változtatások legfontosabb célja tehát nem lehet más, mint a lakosság egészségi állapotának gyors és hatékony javítása, az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének, a finanszírozás rendszereinek megváltoztatásával. Az SZDSZ a korszakváltás programjában nem véletlenül hirdette meg, hogy a struktúra, a finanszírozás, az intézményi és biztosítási rendszer reformját, ezek megváltoztatásának szükségességét. E változáshoz természetesen széles szakmai konszenzus is kell. A problémák kezelésére azonban a mostani ellátórendszer - mint említettem - nem alkalmas. Ki kell mondani, hogy a rendszer teljes megújítására van szükség.

(10.50)

Az egészségpolitika intézményrendszerének átalakítása során szükség van az önkormányzatok bevonásával, velük egyeztetve a regionális ellátásszervezés szakmailag végiggondolt kimunkálására és az ehhez kapcsolódó konszolidáció elindítására. A változtatáshoz persze eltökéltség is kell. A nem cselekvésnek ma nagyobbak már a szakmai és a politikai kockázatai, mint a cselekvésé. A miniszter asszony mai expozéja cselekvéspárti volt, ezzel együtt el kell mondani, hogy a megtett lépések még nem elég erőteljesek. Tudjuk, a részérdekek miatt a reformok útja nem konfliktusmentes. Ahogy az előbb említettem a költségpazarló működő struktúrákat, az évtizedek alatt kialakult érdekviszonyokat, hierarchiákat, a lobbicsoportok ellenállását nem lesz könnyű megtörni a vitában. Ezzel együtt szükség van arra, hogy a szereplők bevonásával konszenzus teremtődjék a reform érdekében. A cél a betegellátás, gyermekeink, a különböző generációk, idős embertársaink egészségvédelme, ápolása, gondozása, a lehető legjobb ellátási színvonal kialakítása, ez pedig közös ügyünk, ezért tenni pedig közös felelősségünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu