RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaimmal az ajánláshoz több módosító javaslatot tettünk. A 126. ponthoz javasoljuk - és ehhez kérném az önök támogatását is -, hogy hetente két alkalommal 45 percet biztosítsunk sportköri foglalkozásra.

Ez a nem kötelező tanórai foglalkozások terhére menne. Bizonyára mindenki előtt ismert az, hogy rendkívül heves vita volt azzal kapcsolatban, hogy minél több olyan mozgással, sportolással kapcsolatos foglalkozás kerüljön be az anyagba, illetve a foglalkozások körébe, amellyel a gyerekek mozgásigényét, illetve az egészséggel kapcsolatos törvényszerű következményeit kiegészítjük. Tehát nagyon fontos lenne az, hogy a sportkör kerüljön be, és itt fontos az is, hogy a testnevelő tanárok vezetésével történjen ez. Így azért az a bizonyos heti öt testnevelésórára való törekvés, ha nem is valósul meg, de a három óra és plusz két óra sportkör mindenképpen ezt az igényt valójában kielégítheti.

A 131. ponthoz javasoljuk azt, hogy az egyéni foglalkozásoknál a heti kötelező foglalkozási százalékot 10 százalékról 12 százalékra emeljük. Nyilván ez azért is van, hogy ezzel a pedagógusok a hátrányos helyzetű tanulókkal tudjanak többet foglalkozni, illetve a tehetség kibontakoztatására is több időt tudjanak fordítani. Ugyanakkor nyilván azt is el kell mondani, hogy itt csökken az óraszám, ez bizonyos jellegű kompenzálást is lehetővé tenne.

Bár két képviselőtársam már távozott, Jauernik, illetve Farkas képviselőtársaim, itt is szeretném elmondani azt, hogy a 108. ponttal kapcsolatban megfontolásra ajánlom az ő javaslatukat. Ez alatt értem azt, hogy a gyermek, a tanuló értékelésére szülői kérésre az otthonában kerüljön sor, ez mindenképpen fontos javaslat. Adódhatnak tényleg olyan helyzetek, amikor nem kíván elmenni a tanító néni, a tanár esetleg olyan családi környezetbe, ami nem biztos, hogy számára kedvező.

Ugyancsak egyetértenék azzal a felvetéssel, amelyet két korábban említett képviselőtársam tett, az a 154. pontban található. Megfontolásra ajánlom, hogy az első, illetve a második évfolyamban legyen-e csak buktatás. Nagyon fontos dolog ez azért, mivel tényleg több olyan pedagógusközösségből kaptunk információt, amelyek hajlanának erre. Ezt alátámasztaná tényleg az a gondolat is, hogy az első két évfolyam szakasza lehet, hogy ilyen tekintetben még szakmailag is ezt jól alátámasztaná.

Fontos dolog az is, hogy ezáltal a harmadik évfolyamra való átcsúszás… - azok a tanulók, akik esetleg nem tudnak úgy teljesíteni, ezáltal nemcsak saját számukra lenne jobb a haladási ütem, hanem vélhetően nem is akadályoznák az osztályban jobb haladási ütemmel rendelkező tanulókat. Ugyanakkor mindenképpen a tények azt mondatják velem, hogy a bukással kapcsolatos számadatok nem olyan tömegesek, nem olyan markánsak, hogy ez rendkívül meghatározó lenne a magyar oktatási rendszerben. Teljesen természetes, hogy ezzel nem azt mondom, hogy annak az egy gyermeknek, annak a családnak nem probléma, nem tragédia, de mindenesetre a tények azt mutatják, hogy a 2002-2003-as tanévben a statisztikák alapján az első-negyedik évfolyamba 463 ezer tanuló iratkozott be, és közülük, akik beiratkoztak évismétlésre, 9600 fő, ami azt jelenti, hogy ez 2,2 százalék.

Ha évfolyamok alapján vizsgáljuk ezt az adatot, akkor az első évfolyamban az évismétlők százalékos aránya 4,1 százalék, a második évfolyamban 1,9 százalék, a harmadik, illetve a negyedik évfolyamban egyaránt 1,3 százalék. Ezek a számadatok valójában azt mutatják, ahogy haladunk fölfelé, csökken azon tanulók száma, aránya, akik nem tudják teljesíteni a követelményeket. Tehát megfontolásra ajánlanám ezt a gondolatot, ugyanakkor teljesen természetes dolog az, hogy ezáltal próbálnánk csökkenteni azt a stresszhatást, amelyet a bukás, a kudarc kivált a gyermekeknél. Hiszen én úgy gondolom, maximálisan egyetértek Gusztos Péterrel a tekintetben, hogy az a tanuló, aki ilyen kudarcélményen esik át, örök életére meg fogja ezt jegyezni. És az a tanuló, aki úgymond felkerült az óvodából az iskolába, azokkal a gyerekekkel, akikkel együtt voltak ovisok, és lemarad társaitól, ez egy életre meghatározza majd az ő gondolatvilágát, sorsát.

Tehát gondoljuk meg ezt, ugyanakkor mindenképpen a szakma véleményét is figyelemmel kell kísérni.

Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András tapsol.)

Forrás: parlament.hu