BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt
Ház! Amit most csinálunk, nem elegáns. Nem elegáns egy éjszakai órában ilyen
üggyel foglalkozni, ami közfigyelmet érdemel, és érdekli az embereket is, éppen
az elmúlt időszak médiaháborúi miatt is. Nem elegáns más sem, hiszen ma még két
nagyon fontos törvényt is tárgyalni fog a Ház, az sem elegáns, hogy hajnalban
beszélünk státustörvényről és az egészségügyről is. Ez azt jelenti, hogy önök,
kormánypárti képviselők, nem akarják, hogy a nap nyilvánossága előtt
történjenek ezek a viták; elbújunk az éjszakába, minden lapzárta után vagyunk,
felejtsük el gyorsan, essünk át rajta. De nem baj, a jegyzőkönyvek megmaradnak,
majd idézgetjük őket.

Nézzük meg a média helyzetét; kicsit korábbról kezdeném. A
magyar közszolgálati média mindig nehéz helyzetben volt, a Magyar Rádió is,
Duna Televízió is, de különösen a Magyar Televízió. A Magyar Televíziót soha
nem konszolidálták. Senki nem konszolidálta, és itt jött el a médiatörvény
ideje. A Horn-kormány alatt elfogadott az akkori parlament egy médiatörvényt,
amely kétségtelenül előrelépés volt, pozitív volt abba az irányba, hogy próbáljuk
meg a közvetlen politikai befolyás alól a közszolgálati médiát kivonni.

Most ennek a folyamatnak az ellenkezőjét látjuk. Most újra
kormány alá rendelik a közszolgálati médiát. Kormány alá rendelik, kedves
képviselőtársaim, hiszen először a választási ígéreteknek megfelelően ugyan nem
teljes mértékben, de az állami költségvetéstől teszik függővé ezeknek az
intézményeknek a finanszírozását. Kormány alá rendelik azáltal is, hogy itt
két-három havonta tárgyalunk a parlamentben újabb és újabb összegekről. Csak
emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy amikor az úgynevezett EU-s
pluszforrásokat osztottuk el a pénzügyi bizottságban, az akkori államtitkár azt
mondta ‑ emlé­keztetőül szeretném elmondani, akkor is egyébként
a legnagyobb összeget a Magyar Televízió kapta ‑, az akkori
érvrendszer arról szólt, hogy nem baj, de majd amikor ezt a hétmilliárd egy-két
száz millió forintot osztjuk, akkor majd odafigyelünk a kompenzációra.

(1.10)

Hát odafigyeltünk most a kompenzációra, elég szépen
odafigyeltek képviselőtársaink a kormányzati oldalon, és szépen fölosztották
ezt a pénzt.

Kérem, az, hogy ez a parlament folyamatosan, 2-3 havonta
aprópénzekről, idézőjelbe mondom, az elvárásokhoz képest aprópénzekről tárgyal
és dönt, ezáltal folyamatosan bizonytalan helyzetben tartja a közszolgálati
médiát, és mindenkiben elülteti azt a gondolatot, hogy attól függ a
finanszírozás, hogy a kormánypártok hogyan ítélik meg az ő tevékenységüket.

Nem kérdőjelezem meg, hogy a Magyar Televíziónak szüksége
van erre a pénzre. Ennek a pénznek a többszörösére is szüksége van, és egyszer
végre konszolidálni kell. De az, hogy a Magyar Rádiónak is szüksége van ennél
jóval nagyobb pénzre, azt nemcsak mi, hanem a Számvevőszék is megállapította.
Azt, hogy a Duna Televíziónak szüksége van ennél nagyobb pénzre, azt is a
Számvevőszék megállapította. Mi nem akarunk a Magyar Televíziótól elvenni ebből
a pénzből. Mi annak idején is elmondtuk, hogy ez a bizonyos 7,2 milliárd nagyon
kevés. Hallhattuk, képviselőtársam elmondta az önök akkori válaszát, hogy ennyi
van, és kész. A Magyar Demokrata Fórum több módosító javaslatot nyújtott be,
amelynek az a lényege, hogy a Magyar Rádió és a Duna Televízió több forrást
kapjon, nem ennek a 7,2 milliárdnak a keretéből.

Ugyanakkor nézzük meg a másik oldalát, az ellenőrzés
oldalát. Előttem van az a tervezet, amit a pénzügyi bizottságban osztottak ki.
Ebből érdekes módon eltűnt egy mondat. A mondat így szól: 4. pont, felkéri az
Állami Számvevőszéket, hogy az 1. pontban meghatározott összegek felhasználását
külön ellenőrizze.

Miután letelt az öt percem, majd újra szót fogok kérni, és
folytatni fogom a hozzászólásomat.

Köszönöm szépen. (Taps
az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu