DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő
indítvány azt javasolja, hogy az Országgyűlés a képviselők kétharmada helyett
egyszerű szótöbbséggel döntsön fegyveres erők országon belüli vagy külföldi
alkalmazhatóságáról, a külföldi fegyveres erők magyarországi
alkalmazhatóságáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről,
külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a
fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi
állomásoztatásáról.

Továbbá indítványozza a javaslat, hogy a nemzetközi
szerződésből eredő szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátásáról a kormány
döntsön, tehát döntési kompetenciát telepít a kormányhoz, gyengítve ezzel az ez
ellen felhozott érveket; valamint azt is javasolja az előttünk lévő előterjesztés,
hogy az ilyen előterjesztéseket az Országgyűlés a legközelebbi ülésnapján
napirendre tűzze, és a napirendről érdemi határozatot hozzon.

Tisztelt Ház! Jogosan felvetődik bennünk a kérdés, hogy mi
válthatta ki azt, hogy egy képviselő az ország szuverenitását érintő kulcs- és
kardinális kérdésekben ‑ mert jelentős része ezek közé
tartozik ‑ arra az álláspontra helyezkedjen, hogy az eddigi
széles körű parlamenti, legalább kétharmados konszenzust nélkülözve egyszerű
kormánypárti többséggel kívánja meghozni ezt a döntést, feladva az eddigi
elvet, ami ezekben a döntésekben egy
egyetértést, egy közös felelősségvállalást irányozott.

Hogy mi válthatta ki ezt, nyilván segítségül tudunk fordulni
az előttünk levő javaslat indokolásához, nézzük, talán abból közelebb jutunk a
megfejtéshez. Azt mondja az indokolás, hogy a képviselői indítvány célja, hogy
ezen értelmezési kérdésekben a vitákat a szükséges irányba terelje ‑ úgy
látszik, ha feles döntés van, az a szükséges irányba tereli ‑, és
lehetőség szerint, elsősorban a csapatmozgásokkal kapcsolatos döntési eljárás
gyorsításával segítse hazánk szövetségi kötelezettségéből eredendő feladatainak
teljesítését.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat akkor tereli
jó irányba a vitát, ha felessel lehet döntést hozni, illetve tévesen arról
beszél, hogy hazánk nemzetközi kötelezettségből adódó feladatait gyorsabban
teljesítse. Azért bátorkodtam az elején tételesen felsorolni, miről szól a
javaslat, mert nem tesz különbséget a nemzetközi kötelezettségvállalásból adódó
és az egyéb feladatok között, valamint maga az eljárás, az, hogy feles döntést
tud hozni az Országgyűlés, nem kétharmadost, semmiféleképpen nem gyorsítja az
Országgyűlés döntését. Tehát az a cél, hogy gyorsabban döntsünk, ettől nem tud
megvalósulni, attól, hogy a szavazáshoz csak feles többség kell. A többször
elmondott indokolás is, hogy a parlament lassan döntött, és a példaként
felhozott esetek sem nemzetközi kötelezettségvállaláson alapuló feladatokról
szóltak.

Úgy ítéljük meg, hogy amennyiben ésszerűsíteni kell a
döntéseket esetleg a szükséges gyorsítás érdekében, annak az az útja és módja
lehet, hogy nemzetközi kötelezettségvállalás esetén, tehát nemzetközi
szerződésből adódó kötelezettségvállalások esetén alakítsunk ki egy egészséges
munkamegosztást a kormány és az Országgyűlés között.

(23.40)

Nézzük meg azért, hogy az álláspontok közelebb tudjanak
egymáshoz kerülni, hogy az elmúlt időszakban milyen javaslatok születtek a
kérdés rendezésére, hisz az elmúlt négy-öt esztendőben legalább négy alkalommal
került a parlament asztalára alkotmánymódosító javaslat, ami ezt a kérdéskört
célozta javítani, jobbítani, módosítani, illetve ezen túlmenően már a
kormányváltás után is a Fidesz javaslatot tett az új kormányzati ciklusban.

Az első törvényjavaslat még T/416. számon futott, és azt
célozta meg, hogy az alkotmányba új rendelkezések kerüljenek, és a kormány
döntési jogkörét biztosítsa a nemzetközi kötelezettség alapján szóló
csapatmozgások esetében a magyar fegyveres erők külföldön, illetve külföldi
fegyveres erők Magyarországon végzett gyakorlatra, kiképzésre,
feladat-végrehajtásra, katasztrófaelhárításra, illetve ENSZ-, EBESZ-, NATO-,
békefenntartás céljából felhasználható feladatokra. A javaslat a zárószavazásig
jutott, de ott elbukott, a Szocialista Párt akkor ezt nem támogatta.

A következő javaslat ehhez hasonlóan szintén a nemzetközi
kötelezettségekből adódóan, már a NATO-tagságunkat követően, az ilyen jellegű
csapatmozgásokat a békefenntartás kivételével a kormány hatáskörébe kívánta
utalni oly módon, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottságának előzetes
egyetértéséhez kötötte. Ezt az elemét elmulasztotta Wiener képviselőtársam
említeni, amikor erről, az akkori honvédelmi bizottság elnökétől származó
javaslatról szólt.

A legjelentősebb javaslatnak azt kell mondanom, ami T/5510.
számon 2001. szeptember 11-e után került az Országgyűlés asztalára, a kormány a
csapatmozgásokra vonatkozó javaslatát ezen eseményeket követően terjesztette a
parlament elé 2001 novemberében. A javaslat lényegében az észak-atlanti
szerződés 5. cikke szerinti kollektív védelmi eljárás körében, tehát
hangsúlyozni kívánom: a kollektív védelmi eljárás körében kívánta a kormányt
felhatalmazni a csapatmozgások engedélyezésére. Ennek tárgyalására már nem
került sor, és a kialakult szokásnak megfelelően az ügyvezető kormány
visszavonta kormányváltás előtt a javaslatait. De ezek a javaslatok a fegyveres
erők nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatainak ellátásáról
szóltak.

A kormányváltást követően szintén tett a Fidesz javaslatot,
amikor alkotmánymódosításra került sor, ami az EU-csatlakozás miatt vált
szükségessé, ennek a kérdésnek a rendezésére az előbb említett javaslatok
egyikét elevenítette fel, azonban ez nem talált akkor megértésre.

Mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Az, hogy a
kérdés szabályozásáról már évek óta vannak álláspontok, vannak vélemények, és
ez megfelelő alap lehet arra, hogy ha valóban az a szándék, hogy
racionalizáljuk, illetve a döntéseket rugalmasabbá, egyszerűbbé tegyük, annak
módjaként azt látjuk, hogy ha munkamegosztás alakítható ki, mint ahogy a jelen
javaslatnak egy eleme is mondja, munkamegosztás alakul ki a kormány és az Országgyűlés
között.

Mi ennek a kérdéskörnek az ilyen irányú rendezésében
partnerek vagyunk, azonban az előttünk levő javaslat nem erről szól, ezért az
általános vitára még alkalmasnak sem találjuk. De természetesen nyitottak
vagyunk minden olyan megoldásra a fent vázolt elképzelések értelmében, ami azt
a célt szolgálja, hogy alakuljon ki egy munkamegosztás a kormány és az
Országgyűlés között. A nagyobb súlyú, az ország szuverenitását alapvetően
érintő kérdésekben maradjon meg a parlament kétharmada, tehát egy széles körű
konszenzus, és a többi kérdésben pedig a kormány döntését tegyük lehetővé. Úgy
ítélem meg, hogy mint ahogy annak idején a javaslatok is azt mondták, hogy a
kormány a döntését követően az Országgyűlést a legközelebbi ülésének napján
tájékoztatja, hasonló módon eloszlathatók azok az aggályok, hogy az
országgyűlési vita megspórolható, illetve a nyilvánosság kikerülhető.

Zárójelben megjegyzem, jelenleg is vannak a kormánynál
döntési kompetenciák, ez is tesz oda döntési kompetenciát, tehát úgy gondolom,
elméletileg azt önök is elismerték, hogy ilyenfajta munkamegosztás
kialakítható. Amennyiben ez továbbgondolást igényel, mi partnerek vagyunk ennek
a kidolgozásában és egy közös javaslat elkészítésében. Ezt tudom önöknek jó
szívvel mondani, és tisztelettel kérem, hogy a tárgyalás során inkább egy ilyen
irányba menjünk el, mert ez vezethet olyan eredményre, amit közösen és jó
szívvel meg tudunk szavazni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu