BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt
Ház! Szekszárd és környéke országgyűlési képviselőjeként kértem szót eme korai
órában. Napirend utáni felszólalásomnak két különleges oka és célja van. Az oka
az az örömteli esemény, hogy a szekszárdi Duna-híd elkészült, és hamarosan
átadják a forgalomnak. Célja pedig az, hogy szeretném tolmácsolni a választókerületemben
élő polgárok köszönetét a Magyar Országgyűlés és az építésben részt vevő
kormányok felé.

Valóban különleges eseményről van szó, hiszen 70 éve nem
épült híd a Dunán Budapesten kívül, és ez, valljuk be, nem válik országunk
dicsőségére. A Dunán az első állandóan használható átkelőhely 1849-ben épült
Pest és Buda között, ez a Széchenyi lánchíd, aminek nemrég ünnepeltük 150 éves
évfordulóját. A Budapesten kívüli Duna-szakaszokon levő hidak döntő többsége
úgy épült, hogy azok közúti és vasúti közlekedést is szolgálnak egyidejűleg.

Tisztelt Országgyűlés! Már a hatvanas-hetvenes években
nyilvánvalóvá vált, hogy a motorizáció fejlődésével a Duna-hidak hiánya, szűk
kapacitása a gazdasági fejlődést, különösen a Budapesten kívüli területek gazdasági
fejlődését gátolja. Ennek ellenére nem épült újabb híd, sőt a meglevők a
fokozott használat miatt rohamosan leromlottak, azokat többször le kellett
zárni a javítási munkák miatt. Ilyenkor valósággal kettészakadt az ország, a
közlekedés a két országrész között csak az amúgy is zsúfolt Budapesten
keresztül történhetett. E helyzeten mit sem változtatott az 1980-as évek
második felében, illetve a kilencvenes évek közepén elkészült két, ugyancsak Budapesten
épült híd.

A fővároson kívüli Duna-hidak építése folyamatosan
napirenden volt, szerepelt a tervekben, ahogy akkoriban mondták. Így a
mohácsiak, a szekszárdiak vagy a dunaújvárosiak táplálhattak reményeket, és
bizakodhattak abban, hogy esetleg megvalósul valamelyik ötéves terv, amelyben
megálmodták ezeket a hidakat. De az ötéves tervek osztották a létező
szocializmus sorsát, és sorra megbuktak.

A polgári kormány 1998-ban igen rossz állapotban vette át a
meglevő bajai, illetve dunaföldvári hidat. A kormánynak mindenekelőtt és
elsősorban tűzoltómunkát kellett végeznie. Baján az 1998 őszén elkezdődött
korszerűsítés egy év alatt befejeződött, ennek eredményeként megszűnt a közös
üzemeltetés, a közúti járművek akadályoztatás nélkül haladhatták át a Türr
Istvánról elnevezett hídon. A bajai híd elkészülte lehetővé tette a forgalomkorlátozás
bevezetését és a korszerűsítés megkezdését a dunaföldvári hídnál. A hidat
2001-re teljesen felújították, és a Duna szabályozásának szülőatyjáról a
Beszédes József nevet kapta.

A polgári kormánynak sikerült megegyeznie a szomszédos
Szlovákiával az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd
újjáépítéséről. A felújított híddal eltűnt az utolsó háborús seb
Magyarországon. A híd átadásával jelképesen is lezárhattuk a nemzeti
szerencsétlenségek sorával terhelt XX. századot.

A polgári kormány 1999 tavaszán hozott határozatában döntött
az ország tízéves gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztéséről, és ezen belül a
szekszárdi Duna-híd megépítéséről. Az új Duna-híd és a hozzá kapcsolódó 6-os
főútvonalat az 51-es számú főútvonallal összekötő mintegy 20 kilométer nagyságú
útszakasz egy régi álmunk megvalósulásának első lépése.

A szekszárdi Duna-híd felépítésének elsődleges célja, hogy
összekösse a Dél-Dunántúlt a dél-alföldi régióval, lehetővé téve a régiók
közötti gazdasági-társadalmi kapcsolatok kialakulását és fejlődését. Közép- és
hosszú távon a jelenlegi beruházás az úgynevezett külső gyűrű, a tervezett
M9-es gyorsforgalmi út Nagykanizsa és Szeged közötti déli szektorának első
eleme. Nyilván a majdan megvalósuló M9-essel nemcsak az ország déli részét keleti
és nyugati irányban összekötő, a regionális kapcsolatokat segítő útvonal jön
létre, hanem a nemzetközi forgalom számára is létrejön egy déli átjáró.

A korábban kiadott koncesszió eredménytelennek bizonyult, a
magántőke nem látott elégséges üzleti lehetőséget a szekszárdi híd
felépítésében. Nyilvánvalóan azt mérlegelték, hogy mind a Dél-Dunántúl, mind a
Dél-Alföld depressziós terület, a két régió között gyakorlatilag alig van
gazdasági kapcsolat. A polgári kormány azonban nem a rövid távú üzleti érdekek
mentén döntött, hanem hitt a jövőben, és azt akarta, hogy az itt élő emberek is
higgyenek. Higgyenek abban, hogy ők is fontosak, hogy őket sem felejtették el,
és higgyenek abban, hogy az álmok valóra válthatóak.

Tisztelt Ház! Végezetül ismételten köszönetemet szeretném
kifejezni a Magyar Országgyűlésnek, és különösen azon képviselőtársaimnak, akik
aktívan támogattak abban, hogy megvalósuljon ez az álom. Szeretném továbbá megköszönni
a polgári kormánynak és a Medgyessy-kormánynak, hogy támogatták céljainkat,
hittek és hisznek ennek a beruházásnak a jelentőségében, és biztosították,
illetve reményeink szerint a továbbiakban is biztosítják az ehhez szükséges
forrásokat.

Legutoljára azt kívánom mohácsi és dunaújvárosi
képviselőtársaimnak, hogy rövid időn belül hasonló beszédet mondhassanak el itt
a tisztelt Házban, és ők is érezhessék azt az élményt, ami nekünk, Tolna és
Bács-Kiskun megyeieknek megadatott.

Köszönöm szépen. (Taps
az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu