KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég csak a mai ülésen történtekre gondolni, hogy lássa az ember, a magyar politikai közélet mélyrepülése folytatódik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lop stop! - Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Hát, körülbelül így.

Az elmúlt hetek-hónapok eseményei valódi és álügyek keveredéséről szólnak, valódi és álügyekben hangzanak el vádak, csúsztatások, viszontvádak. Az emberek - még időnként akkor is, ha politikusok - csak kapkodják a fejüket, és már lassan nem értenek semmit.

Kezdjük talán, ha néhány ügyet fel akarunk sorolni, a lisszaboni nyilatkozattal, ahol - nem belemenve a dolog érdemébe - azon gondolkodik az ember, kinek volt jó ez, miért volt jó ez, milyen érdekeket szolgált vajon, egyáltalán miről szólt ez az egész kérdés, hacsak nem a sértettségről, a hatalom elvesztése miatti indulatokról (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), a türelmetlenségről.

Vagy itt a nemrégiben történt esemény, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének megverése, ami - félreértés ne legyen - egy felháborító fejlemény, felháborító ügy. Ugyanakkor azonban másrészt a politika azonnal rávetődik, és megpróbál a maga számára ebből az ügyből is tőkét kovácsolni. Megjegyzem, ebben élen jár a szervezet elnöke, aki azonnal az állam, a kormány irányába próbálja meg az ügyeket nyomni. (Dr. Áder János: Lehet, hogy volt oka rá!) Lehet, hogy volt oka rá, igen, esetleg az volt rá az oka, hogy önök erre készítették fel. (Moraj a Fidesz soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyen!) De hadd tegyem fel, tisztelt képviselőtársaim, a kérdést, hogy egyébként lehet-e véleménye például a kormánynak vagy egy politikusnak a szervezet munkájáról vagy az elnökének munkájáról. Igen, lehet. Lehet-e bírálni? Szerintem lehet.

Ebbe a sorba illeszkedik a legfőbb ügyész úr által most nyilvánosság elé tárt, egyébként senki által nem jegyzett névtelen tanulmány, ami neki hónapok óta megvan, de most tartotta fontosnak, hogy nyilvánosságra hozza; ami megint nagyon érdekes fejlemény, tisztelt képviselőtársaim, mert a háttérben valamit az ember megint megsejt arról, hogyan is működnek a dolgok. Hónapokig nem kezdett vele semmit, most pedig sikerült besorolni az ügyek közé. Mindegy, én itt is hadd tegyem fel a kérdést, hogy lehet-e az embernek véleménye például a Legfőbb Ügyészség vagy a legfőbb ügyész munkájáról. Igen, lehet, és az emberek többsége e téren nem elégedett, tisztelt képviselőtársaim.

De ha ezeket összevetjük az összes többi üggyel, ami az elmúlt hónapokban napvilágra került, akkor az a kérdés merül fel, hogy valójában miről szólnak ezek. Szólnak arról, képviselőtársaim, hogy meg akarják ingatni az állami intézményekbe vetett bizalmat; szólnak arról, hogy valakik le akarják rombolni mindazt, amit közösen felépítettünk az elmúlt tizenhárom esztendő alatt; szólnak arról, hogy valakiknek érdeke fenntartani a magyar társadalomban folyamatosan az izgalmi állapotot, mindent támadni, egy perc nyugta ne legyen senkinek, a politikáról; és szólnak arról is, hogy mindegy, mi a valóság, csak az a lényeg, hogy valamilyen módon zavart keltsünk, a minden jó, ha minél rosszabb filozófia mentén.

De mi az eredmény, tisztelt képviselőtársaim? - és ezért kértem szót ma napirend előtt. Az eredmény az, hogy minden átpolitizálódott, átpolitizálódott a közszolgálat, átpolitizálódtak a munkahelyek, átpolitizálódott minden, a politika súlyosan van jelen mindennapi életünkben, megengedhetetlen súllyal, elfogadhatatlan súllyal - biztos, hogy nem ezt akartuk a rendszerváltáskor. De a legsúlyosabb, tisztelt képviselőtársaim, ami mindannak következménye, ami itt az elmúlt hónapokban vagy egy évben történt, hogy a normális ember, és ebből, hála istennek, nagyon sok van az országban, már semmit nem ért a történtekből, csak azt tudja, hogy mindez abnormális, egyre többen vannak azok, akik azt mondják, hogy erre nekik végképp nincsen szükségük. Vagyis, képviselőtársaim, ennek a politizálásnak a következményeként a magyar politika, a magyar politikai közélet egésze járatódik le, önök mindannyian, mindegyikünk együtt, és ezt tartom rendkívül veszélyesnek egy többpárti parlamentáris demokráciában, ez az, tisztelt képviselőtársaim, amit át kellene gondolni, esetleg közösen, és változtatni rajta. Ezért jó, hogy most szünet következik, ideje elmenni szabadságra.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Jó pihenést kívánok! (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu