TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Számos jele van annak, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon nem sikerült a fémtolvajlásnak gátat vetni. Ha odamegy a színesfém-kereskedőhöz egy állampolgár, kezében a sétálóutcában letört bronzszoborral, nem azt kérdezik tőle, hogy honnan származik, hanem azt, hogy hány kiló. Vihet a tolvaj sírokról származó vázát, feszületet, KRESZ-táblát, elektromos légvezetéket, vasúti fénysorompó rézkábelét, és még sorolhatnám tovább, tehát bármit. Nem számít a kár, nem számít a kegyeletsértés, nem számít a balesetveszély, csak az számít, hogy napi árfolyamon mit adnak érte forintban.

A kár az esetek többségében nem térül meg, a rendőrség azt tekinti kényes kérdésnek, személyes adatok védelme alá eső információnak, hogy ki az a fémkereskedő, aki megvette a minden valószínűség szerint lopott bronzszobrot, aki talán naponta vásárol KRESZ-táblát, feszületet, sorompókábelt, elektromos légvezetéket vagy éppen vasúti sínt. Az illető kereskedő jóhiszeműségéhez nyilván nem férhet kétség, nem feladata kutatni, hogy honnan származik, amit eladásra kínálnak neki, és a magyar jogban talán még törvényes lehetősége sem lenne ezt firtatni.

Tisztelt Miniszter Asszony! Megállítható-e Magyarországon a fémtolvajlás, amikor mára már nemcsak a filléres megélhetési bűnözőket gyanúsítják, hanem - erre is van példa - kft.-ügyvezetőt meg ügyvédet?

Várom tisztelettel a válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu