VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben Font Sándor szavait hallgattam, fél tenyérrel az MSZP programján, az jutott eszembe, hogy ha ilyen kemény, konok, hadd ne mondjam, agresszív ellenzéke lett volna annak idején a Fidesz-kormányzatnak, akkor nem kétéves, hanem valószínűleg négyéves költségvetést alkotnak. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az a rémtörténet pedig, amelyet itt előadott, mintegy feltételezve, hogy mi minden történik a magyar gazdaságban, ez nem egyedülálló a mai kommunikációk sorában, egy olyan időszakban, amikor tőkére, bizalomra, az ország állapotára optimistán tekintő érdeklődésre lenne szükség. Nem hiszem, hogy ezzel használunk, sem az országnak, de még talán a Fidesz törekvéseinek sem.

Mérhetetlen adósságról, megsarcolt lakosokról, tönkretett vállalkozókról beszél. Kétségtelen, hogy van ennek a költségvetésnek forrásigénye, forrásszükséglete. Nyíltan be is vallja azokon a pontokon, ahol bizonyos források a költségvetés egyensúlyát szándékoznak megteremteni. De ez a forrásszükséglet nem egy elhibázott gazdaságpolitikából, nem bűnös célokra elköltött milliárdokból adódik, nem önépítés, országimázs emésztette fel ezeket a tőkéket, hanem mindannyian pontosan tudjuk, hogy ebből európai béreket, régi adósságokat törlesztettünk, és visszük magunkkal ennek idei évre nyúló terheit. És kell forrás az európai csatlakozáshoz, a forrásszerzéshez, a megfelelő önerőhöz; ehhez is források kellenek. És sajnos a GDP növekménye nem teremt 5-6 százalékos növekményből olyan pluszforrásokat, mint nálunk szerencsésebb kormányzatok idején. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Most ugyan ostorozzák a bevételek növekedését, de nem félek, lesz ötlet, de az már egy másik napirendi pont lesz, amikor majd ezen források felhasználására tesznek javaslatot. Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu