VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valamennyiünknek a fülébe csengnek még azok a bizottsági üléseken elhangzott, és szinte itt a teremben is visszhangzó drámai felszólalások, amelyeket az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvénytervezet kapcsán az ellenzéki képviselők megfogalmaztak, és amelyek példátlan adóprésről, a társadalom megsarcolásáról, valamennyi társadalmi réteg ellehetetlenítéséről szóltak. Célkeresztben a ifjúság, hadüzenet kisebbségnek, nyugdíjasoknak, vállalkozóknak, a társadalom minden rétegének.

Mindebből a laikus számára az következne, hogy most, e források elosztásakor egy visszafogott javaslattétel, egyáltalán tartalékolás, a megsarcoltak számára a jóvátétel biztosítása következne. Hát erről szó sincs. Gátlástalanul ömlenek a javaslatok, mindenütt túllicitálás van, és egy általam mindvégig alig érthető számonkérés. Mi az ellenzéknek, a Fidesznek nem ígértünk semmit. A választópolgároknak ígértünk - úgy gondolom - erőnkhöz mért, megvalósítható programot, így azt számon kérni is a választópolgároknak van joguk, mi ennek akarunk megfelelni, és különösen azok elvárásainak, akik szavazatukkal minket tiszteltek meg a választásokon.

Sajnos mi is annak a terhét nyögjük, hogy olyan költségvetést még nem találtak ki, amely egyre kisebb elvonásokkal egyre nagyobb források elosztására, valamennyi társadalmi igény egyidejű kielégítésére teremti meg a feltételeket. Ha pedig a költségvetési hiány növelésének útját nem akarjuk vállalni, akkor marad az egyedül járható út, amelyet a koalíció is választott: a társadalom teherbíró képességéhez mért elvonás, az ígéretek konszolidált ütemű valóra váltása a realitás és a négyéves építkezés útján.

Feltűnő ugyanakkor az is, hogy a hároméves gazdaságpolitikai programhoz szinte nincs érdemi mondanivaló, nem hangzik el hozzászólás. Pedig a gazdaságpolitika távlatos érdemi változásai ezekben ragadhatók meg, ezeken múlik a holnapunk, azon, hogy milyen a tőkevonzó képességünk, az árfolyampolitika, a bérezés, milyen a politikai-gazdasági klíma az országban, a fejlesztések preferálása, egyáltalán a támogatáspolitika egésze. Ez dönti el, hogy a stagnáló Európában képesek vagyunk-e a mozgásterünket kiterjeszteni, esélyeinket növelni, és nem az öngerjesztés, az önmegsegítés Fidesz által kudarcba fulladt politikájával.

A költségvetés prioritásaihoz ugyancsak nem érkezik észrevétel. A Levegő Munkacsoport költségvetési bizottság előtt tett igazán nagy ívű és több kérdésben értékes anyagán kívül senki sem mondja azt önök közül sem, hogy nem kell az autópályára a 207 milliárd, a 88 és a tervezésre a 10 milliárd. Nem mondja senki, hogy az uniós kötelezettségek teljesítésére és a lehetőségek maximális kihasználására mint prioritásra ne teremtsük meg a forrásokat. Vagy ki vitatja, hogy az önkormányzati fejlesztések kiemeltek legyenek, hisz itt valóban óriási feszültségek, jelentős kihívások vannak. S bár változatlanul van arra törekvés, hogy ne a rászorultság differenciáljon, hanem az alanyi jog valamiképpen lopakodjon vissza a gondoskodásban, a szociális törődésben, mégis, senki nem kérdőjelezte meg prioritásunknak azt a negyedik elemét, amely a rászorulók támogatását tette fontos helyre. Márpedig ha elfogadjuk, hogy ezek a prioritások, hogy a költségvetés teherbíró képességét erre a négy kérdésre koncentráljuk, akkor valóban leszűkül a mozgástér és inkább csak a píárnak, a társadalmi rétegek számára pozitív üzenetek megfogalmazásának van terepe, amikor a források növelését, túllicitálását célozzák a felszólalások.

Tisztelt Ház! A kormánytöbbség soha nem mondta, hogy ez egy feszültségek, megszorítások nélküli költségvetés. Egy megtorpant világgazdasági környezetben egy ilyen kicsi és nyitott gazdaság nem képes csodákra. Mindeközben azonban van eszköz a kezünkben arra, hogy a meglévő forrásokat úgy költsük el, hogy az a lehető leghatékonyabb, az érintettek számára minden korábbinál közvetlenebb, alkotóbb, jobb közérzetet adó legyen.

Szabó György felszólalását kivéve kevés szó esett a források decentralizálásáról, a szubszidiaritás ma oly sokat hangoztatott elvéről, pedig ez sokunk régi álma, azt remélem, a patkó mindkét oldalán. A kormányzatban most van eltökéltség, hogy elindul ezen az úton. De tudom magam is, hogy ez nem csupán felső jó szándék vagy engedmény kérdése, ezt kivívni, megszerezni, majd a lehetőségeket feszegetni, újabbakkal bővíteni már az alulról jövő nyomás eredménye lehet. Most egy módosító indítvány, közel 50 milliárd forint régiókhoz juttatásával elindul ezen az úton. Ezt fölerősíteni, továbbvinni mindannyiunk felelőssége. Ennek fedezete pedig a régiók egyre hatékonyabb teljesítménye, az önkormányzás, a regionális szemlélet megjelenése lehet.

Ugyanígy szeretnénk lépést tenni a teljes egészében áttekinthetetlen, többcsatornás beruházásfinanszírozás megváltoztatásáért is. Mindannyiunk keserű élménye, hogy megkaptuk a címzettet, de elutasították a VICE-t, aztán csak két év múlva lesz majd a regionális támogatás, de közben elévül a címzett, és még színezhetném. Arról az áttekinthetetlenségről már nem is beszélek, amikor ugyanazzal a pályázattal megyéhez, régióhoz, országos fórumokhoz lehet fordulni anélkül, hogy ezek egyeztetnének egymással.

(16.10)

Tudom persze, hogy az államháztartási törvény előírásainak betartása miatt ezen az úton csak kisebb lépés tehető, de a különböző tárcák forrásainak összehangolását, a döntéshozók párbeszédét már egy kormányhatározat is nagyban elősegítheti. El kell határolni a különböző szinteken benyújtható pályázatokat, és ezt a közlekedő csatornát meg kell nyitni. Arra készülünk, hogy akár törvénymódosításokkal is elindítsuk ezt a folyamatot.

Tisztelt Országgyűlés! Kétarcú a parlament a tervezett létszámleépítésekkel kapcsolatban is. Senki nem vitatja ugyan, hogy van létszámfelesleg, túlkapacitás az irányítás minden szintjén, de csábító a lehetőség, hogy ellenzéki sapkában a fenyegetettek megmentőjeként tetszelegjünk. Ennek példái az iskolabezárások idején is megfigyelhetőek voltak. Nagyon fontos - és ennek az elvnek a betartása a széles alapú felvállalást is elősegítheti -, hogy a létszámcsökkentés nem a fűnyíróelv alapján, hanem az ésszerűség, a valódi munkamennyiség figyelembevételével, egyes helyeken részlegek, intézmények megszüntetésével, ha kell, másutt akár létszámnöveléssel, ha erre valódi szükség van, végezzük el. A rendezőelv pedig a feladatok mennyisége, jellege, szükségessége és haszna, az alsóbb szervek és főként az állampolgárok szempontjából. A szükségesség legyen tehát a differenciálás elve.

Ma még kevéssé látszik, hogy az igazgatás átszervezésének programja mekkora lépést tud tenni 2004-ben. A területfejlesztés korszerűsítésének nyomvonalán viszont bizonyosan elindul az úgynevezett kistérségi gondolkodás intézményesülése. Ez pedig az egymásrautaltság felismerésének, a kooperáció térhódításának, közös intézmény és szolgáltatás működtetésének melegágya, legfőbb ösztönzője lesz vagy reményeink szerint lehet. További körjegyzőségi koncentráció, intézményfenntartó társulás, a gyermek- és idősellátás új formáinak jelentkezése úgy teheti takarékosabbá a létszámgazdálkodást, hogy ez nem a feladatok elhagyását, ellenkezőleg: magasabb szintű feladatellátást tesz lehetővé.

Tudatos lépések kellenek a kisiskolák jövőjét illetően is. Az a szemérmes magatartás, hogy nem mondunk, nem teszünk semmit, hisz akkor a falurombolás vádját húzzuk magunkra, majd összeomlik ez magától is, ez nem vezet sehova. Ez nem a politikai kurzus falurombolása, hanem a gyerekek számának tragikus fogyása az adott területen. A helyi önkormányzattal együtt világos program, az átvezetés lépéseinek végiggondolása kell, és ehhez kell elegendő központi forrást teremteni. Mondjuk ki nyíltan, nem az a kistelepülési iskolák barátja, aki a teljesen elkerülhetetlen bezárás ellen harcol, hanem aki segít gyereket, pedagógust zökkenők nélkül átvezetni egy következő lépcsőfokba, akár azon az áron is, hogy ez az adott iskola megszűnésével járhat.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezen kérdések párbeszédet sürgetnek, együttműködést, ha valóban a helyzet javítását tekintjük küldetésünknek. (Dr. Kovács Zoltán: A kistelepüléseken kell elmondani…)

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Kovács Zoltán: Veres János tapsol!)

Forrás: parlament.hu