BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista kormánynak ismét sikerült meglepnie a gyanútlan társadalmat. Miközben ígéreteik a “mindenki gyarapodikö vízióját csillantották fel, addig cselekedeteik a búskomor jövőt valószínűsítik. Több pénzt ígértek az embereknek, de több terhet is málháztak rájuk. Több pénzt ígértek az önkormányzatoknak, több is lett az adósságállományuk, és kevesebb a mobilizálható vagyontárgyuk. Több pénzt nem ígértek maguknak, de saját fizetésüket radikálisan megemelték. Szokták mondani, hogy szegény az, aki ígérni sem tud. A szocialista kormány tehát nem szegény, mert ígérni azt tud.

De tud-e cselekedni most és mindenkiért? A kocka el van vetve, hiszen a 2004. évi költségvetési tervezet beterjesztésre került. A szocialisták most az ígérik, hogy sok más egyéb mellett 2004 a területfejlesztésben is az építkezés éve lesz. Ehhez az építkezéshez egyes kormányzati vélekedések szerint jelentős mértékű uniós támogatás fog rendelkezésre állni. A költségvetésből is kiolvasható, hogy az Európai Unió PHARE-, Interreg-programjai és a regionális operatív program keretében a hazai társfinanszírozással együtt közel 52 milliárd forint értékű beruházás kezdődhet meg Magyarországon.

Az intézményrendszer kiépítetlensége miatt azonban félő, hogy nem fogjuk tudni teljes egészében igénybe venni a pályázati lehetőségeket, és ezáltal forrásoktól esünk el. A leendő fejlesztésekben jelentős szerepet játszó önkormányzatok vagyonfelélése és alulfinanszírozottsága miatt a statisztikai régiók, megyék, kistérségek és települések versenyképessége nemhogy javulna, hanem csökkenni fog. Bár nyílnak meg alapok az EU-pénzek elérése érdekében, de ez megítélésünk szerint nem elegendő arra, hogy a 3200 önkormányzat önerejét fedezhesse egy-egy pályázaton. Tudnivaló, hogy az EU pályázatai minden esetben utófinanszírozásúak, tehát a pályázó önkormányzatoknak az önerőn kívül a pályázott összeget is garantálni kell, hiszen csak a pályázat megvalósulása után kaphatják meg az EU forrásait.

Az innovációs járulék bevezetése, a cégautóadó duplájára növelése, a súlyadó 20 százalékos emelése, a cégbejegyzési illeték és a rehabilitációs hozzájárulás mértékének emelése a vállalati adóterhek növekedéséhez járul hozzá, és a versenyképesség csökkenéséhez vezethet. Tehát az európai uniós források növekedése ellenére, de sok esetben el nem érése miatt a magyarországi vállalatok jövőképe a szürkezónába hajlik. Ehhez az építkezéshez, mint kiemelt területpolitikai cél, a gazdasági szerkezetátalakítás, a munkahelyteremtés, a beruházásösztönzés, a szociális és foglalkoztatási problémák kezelése fontos prioritásként kapcsolódik.

Örömteli néhány program elmúlt évhez képest történő támogatási keretösszegének emelése, például a közmunkaprogram-támogatás vagy akár a vízügyi célelőirányzat növekedése. Megdöbbentő azonban és nehezen magyarázható, hogy a szocialista kormány miért csak verbálisan tekinti a turizmust hazánk egyik húzóágazatának. A turisztikai célelőirányzat 60 százalékos csökkenése az idegenforgalom szocialista leértékelését jelenti. A távlati jövő homályos megközelítését villantja fel a nemzeti kutatás-fejlesztési program, a kis- és középvállalkozói célelőirányzat vagy a környezetvédelmi alap célfeladatok kiadási előirányzatainak csökkentése is.

Ehhez az építkezéshez jelentős beruházási tevékenységre van szükség. A 2004-es költségvetés az autópálya-építési és a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési program kivételével drasztikusan visszafogja a beruházásokat. Példa erre a vasútfejlesztés, amelyre már 2003-ban is 100 milliárd forinttal kevesebbet fordított a Medgyessy-kormány, mint a polgári kormány 2002-ben. 2004-ben pedig még az ideinél is lényegesen kevesebb pénz fog rendelkezésre állni. Sajnálatos, hogy a szocialisták leállították a gyorsvasúthálózat kiépítésére irányuló, a polgári kormány alatt elindított tervezési munkákat. Súlyos mulasztást követtek el ezzel a kormánypártiak, hiszen a kelet-nyugati gyorsvasúthálózat ki fogja kerülni Magyarországot. Hazánk egyenletes fejlődése érdekében nemcsak az útépítés területén, hanem más ágazatokban is fontos lett volna az intenzív beruházási tevékenység.

Ehhez az építkezéshez a kormány egyes szocialista vélemények szerint 51 milliárd forint hazai területfejlesztési forrást kíván felhasználni. A kormányt nem érdekli az infláció, hiszen a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás, a TEKI és a céljellegű decentralizált támogatás, a CÉDA mértékét nominálisan egy forinttal sem kívánja emelni, nemhogy 2003-hoz, de 2002-höz képest sem. Ez két év alatt minimum 12 százalékos reálérték-csökkenés.

A kormány bújtatottan, de elég egyértelműen támadást intéz a megyei területfejlesztési tanácsok ellen, hiszen a TEKI- és a CÉDA-keretek kivételével más forrásokat nem kíván biztosítani. Az elmúlt évek során kiépülő, a megyei gazdasági élet és az önkormányzati szektor által is elfogadottan működő rendszer kiüresítése miatt légüres térbe kerülnek a megyei területfejlesztési tanácsok. Eszközök és források hiányában nemcsak a megyei területfejlesztési tanácsok válnak azonban súlytalanná, hanem sok helyen a megyei fejlesztési ügynökségeknek is végig kell gondolniuk szerepüket.

A szocialista építkezés fáradságos időszakában kormányunk eljutott a leghátrányosabb helyzetű megyék kiemelt támogatásának megszüntetéséhez is. 1997-től először három, majd öt, az elmúlt évtől pedig már hét megye részesült kiemelt területfejlesztési támogatásban a hátrányok leküzdése érdekében. 2004-től a szocialista kormány már nem megyékben gondolkodik, amik még vannak, hanem régiókban, amik még nincsenek. Persze, tervezési-statisztikai régiók már vannak, de önkormányzati régiók még nincsenek. Az igazi probléma azonban inkább az, hogy a kormány még nem volt képes a területfejlesztésről szóló törvény módosítását beterjeszteni a parlament elé, nem volt kíváncsi a demokratikusan megválasztott képviselők véleményére, így költségvetési elképzeléseivel fogja kényszerpályára helyezni a területfejlesztési intézményrendszer kérdését.

Mivel az érintett megyék területfejlesztési tanácsai nemcsak a 2003-as, hanem a 2004-es, sőt a 2005-ös évekre is vállaltak kötelezettségeket, így valakinek vállalni kell a kötelezettségek teljesítését.

(14.20)

Megnyugodhatunk, hiszen kormányunk még a helyén van - egyelőre -, így örömmel teljesítheti a vállalás rendezését.

A szocialisták koncepciótlanságát mutatja, hogy a 2003. évben új elemként megjelenített vállalkozási övezetek támogatása, a kistérségi támogatási alap, a térségi és településfelzárkóztatási célelőirányzat, továbbá a régebbi területfejlesztési célelőirányzat megszüntetésre kerül, illetve összevonásukkal létrejön a terület- és régiófejlesztési célelőirányzat. Megdöbbentő módon, egy olyan szocialista trükk révén kerül összevonásra négy alap egy célelőirányzatba, hogy közben eltüntetnek közel 9 milliárd forintot.

Az országos jelentőségű területfejlesztési programokra egy új, összevont - ezt a trükköt már ismerjük - előirányzat jelenik meg. Megismerve a támogatandó célokat - például kerékpárutak építése a Balaton környékén, Tisza-tavi turizmusfejlesztés, Záhony és térsége vállalkozási övezet fejlesztése, és lehetne még sorolni -, a rendelkezésre álló 3,5 milliárd forintos keret igencsak karcsúnak tűnik. Persze nem ennyire szívtelen ez a kormány, hiszen a hátrányos helyzetű térségek, kistérségek támogatására egy felzárkóztató programot kíván indítani. Mesteri azonban az a megoldás, ahogy ezt kivitelezi. Önálló soron ezt nem jelenítik meg, hanem a törvényjavaslat 65. § (1) bekezdése alapján az érintett különböző minisztériumi célelőirányzatokból csoportosít át ehhez forrásokat, és mindezt úgy kommunikálják, mintha nem valaminek az elvonásával adnának.

A hazai területfejlesztési forrásokkal kapcsolatban tehát összefoglalóan elmondhatjuk: adunk is meg nem is, sok is meg kevés is, volt már jobb is, lesz még jobb is. Ehhez az építkezéshez új munkamegosztást hirdet a költségvetés a kormány és a statisztikai régiók között. Helyes törekvés a források decentralizálása, bár ennek módjára és mértékére homályos megfogalmazások találhatók a költségvetésben.

Nem kétségbe vonva azt a tényt, hogy a regionális fejlesztési tanácsok mellett működő ügynökségeken döntő többségben vannak a felkészült szakemberek, a regionális fejlesztési tanácsok, az új csodafegyver összetételében a baloldali árokásás legszebb példáival találkozhatunk, hiszen csak elvétve találhatunk nem a kormánypártokhoz lojális delegáltakat. Addig, amíg a jövő egyik legfontosabb területfejlesztési döntéshozó testületeiben a miniszterek delegáltja is kormánypárti politikusok közül kerül ki, a meghozandó döntések sokszor nem a szakmai kívánalmak mentén fognak megszületni, hanem az egymás közötti baráti összekacsintások befolyásolják.

Ha elfogadjuk a területfejlesztés céljának azt, hogy mindenki ott boldogulhasson, ahol él, akkor a költségvetésen keresztül érjük el azt, hogy mindenki úgy élhessen otthon, hogy boldoguljon. A leépítés költségvetése ezt a célt nem biztosítja. Magyarország ennél többet érdemel.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu