BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor elkezdődött a költségvetésről szóló vita harmadik napja, Fónagy János fideszes képviselőtársunk azzal kezdte a felszólalását, hogy 2002 az ígéretek éve volt. Hogy ez mennyire így van, engedjenek meg egy-két idézetet, amelyet bizonyára önök is ismernek, hiszen akkor még a miniszterelnök-jelölt, ma már miniszterelnök úr, Medgyessy Péter “Egyetértésben a nemzettelö című kiáltványában fogalmazott meg. Nos, ebben jelezte vagy ígérte - hogy egészen pontos legyek - azt, hogy “elősegítjük 300-400 ezer új munkahely létrehozását, újra életre keltjük a kormány és az érdekképviseletek közötti egyeztetések rendszerétö.

Ha megnézzük, az elmúlt másfél évben mi történt, és a 2004. évre szóló költségvetési javaslat mit is tartalmaz, akkor bizony elég nehéz ezeket az ígéreteket tetten érni, hiszen a 2003. év gyakorlatilag másról sem szólt a versenyszférában, mint a különböző gyárak, üzemek végleges bezárásáról. Olyan multinacionális cégek eddigi tevékenysége szűnt meg, amelyek évek óta itt dolgoztak nálunk, és foglalkoztatták a hazai munkavállalókat, most elmentek más országokba, sajnos áthelyezték a székhelyüket.

Természetesen nem azt kérjük számon a kormánytól, a miniszterelnök úrtól, hogy a másfél év alatt miért nem teljesítették a 300-400 ezer új munkahely teremtésére vonatkozó ígéretüket. De azt gondolom, hogy azt joggal kéri számon a választó, azok is, akik a Szocialista Pártra szavaztak, azok is, akik nem - hiszen valamennyien ebben a hazában élünk -, és minden tisztességes ember szeretné tisztességes munkával megkeresni azt a bért, amellyel a gyermekét, a családját eltarthatja, taníttathatja és adott esetben az otthonteremtéshez is támogatást tud nyújtani neki.

Nos, a versenyszférában történt gyárbezárások eredményeként jelentősen megnőtt a munkanélküliek száma, a foglalkoztatottak száma közel sem növekedett abban a mértékben, mint ahogyan azt a különböző nyilatkozatok alapján olvashatták vagy láthatták az érdeklődők. Ma délelőtt is elhangzott, hogy a foglalkoztatottak száma - mondta ezt az államtitkár úr - mintegy 54 ezer fővel növekedett. Szeretném hozzátenni - ezt egyébként a Horn-kormány volt munkaügyi miniszter asszonyától tanulhatta meg minden érdeklődő képviselő -, hogy a foglalkoztatottak számának növekedése nem egyenlő a munkahelyek számának a növekedésével. Aki erre kíváncsi, az majd vegyen leckét Kósáné Kovács Magdától.

A munkanélküliségi ráta sajnálatos módon nem csökkent. Ha megnézzük a kormányváltáskor meglévő munkanélküliségi rátát és a jelenlegivel összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy itt bizony növekedés van. Természetesen a munkanélküliség fenyegető réme nemcsak a versenyszférában van nap mint nap jelen, hanem már elérte a közszférát is, hiszen ismertté vált a kormányülést követően, hogy a központi közigazgatási szervezetek hány főt fognak elbocsátani.

Úgy mellesleg engedjék meg, hogy felidézzem újra azt az ígéretet, amelyet a miniszterelnök úr tett, miszerint “újra életre keltjük a kormány és az érdekképviseletek közötti egyeztetések rendszerétö. Nos, ez hogyan is zajlik szocialista módra, azt a mai napilapok megírták, hiszen a szóvivő bejelentette, hogy a szakszervezettel e téren nem egyeztettek. Idézem, szó szerint azt mondta: “Vitának nincs helye.ö

Az azután meg egészen sajátságos dolog, hogy az, aki korábban a közalkalmazotti szakszervezet egyik vezetője volt, most kormánymegbízottként képviseli a létszámleépítést, és nem igazán érthető, hogy ezt a kettős szereposztást vajon hogyan tudja megosztani saját magával, de erre majd nyilván a választók és a közalkalmazottak megadják a választ akkor, amikor ennek eljön az ideje.

De a közigazgatás és a közszféra mellett bejelentették már, hogy a honvédségnél is 10-15 ezer fővel csökken a létszám, a postánál 12-13 ezerrel, a MÁV-nál szintén 10 ezerrel, és hogy az önkormányzatok mit fognak tenni azért, hogy a 6 százalékos béremelést végre tudják hajtani vagy meg tudják valósítani, az ma nagy kérdés, mert választhatnak: vagy megadják a szükséges bérfejlesztést, ehhez viszont a dolgozókat el kell küldeni, vagy nem adnak bérfejlesztést, és akkor ezzel a problémával kell szembenézniük. Ezek után joggal merül fel az a kérdés, hogy a nagy dérrel-dúrral bejelentett és megvalósított, egyébként általunk is támogatott 50 százalékos béremelésnek akkor mi volt az értelme, ha most a munkahelyük elvesztésétől félnek az emberek.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Különösen sajátságos az a helyzet - és engedjék meg, hogy erre felhívjam a figyelmüket -, ami a pályakezdők helyzetét illeti. Egy új jelenséggel kell szembenéznie mindenkinek, azoknak is, akik kormányon vannak, és azoknak is, akik erre készülnek. A magyar foglalkoztatásban ma egy új jelenség jelent meg, méghozzá a diplomás pályakezdők munkanélkülisége. Ennek a problémának a megoldására ugyanúgy nincsen kidolgozott koncepciója az ezért felelős szaktárcának, mint ahogyan a foglalkoztatáspolitika egészére nem látjuk, sem a költségvetésben, sem a különböző programokban, amelyeket oly nagy hangon időnként bejelent a tárca minisztere.

(17.10)

Ha megtekintik azokat az előirányzatokat és azokat a táblázatokat, amelyek a foglalkoztatottsággal összefüggésben mutatják be a jövő évre és az azt követő évekre vonatkozó elképzeléseket, akkor azt fogják látni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2003-ra előre jelzett foglalkoztatotti létszámnak a növekedése összesen 0,5 százalék, a 2004. évre pedig nulla százalék. A munkanélküliségi ráta változatlan, ez évre 5,8 és 6 százalék közötti, ugyanígy a 2004. évre szóló előrejelzések is ezt mutatják. De ez egyébként tetten érhető a minisztériumnak a költségvetési előirányzatai között is, hiszen a munkanélküli-ellátást 7 milliárd forinttal növeli, a szociális segélyek mértékét pedig 2 milliárd forinttal. A vállalkozói szféra csődjével kapcsolatban növekszik a Bérgarancia Alapból történő kifizetés, ami az ez évinek a kétszerese.

Ezek azok a számok és tények, tisztelt képviselőtársaim, amelyekkel, úgy gondolom, önöknek is nagyon nehéz vitatkozniuk, hiszen nehezen fogják tudni bebizonyítani, hogy a kétszer kettő nem négy, hanem öt. Nehezen fogják tudni az embereknek megmagyarázni azt, hogy miért veszítik el a munkahelyüket, és miért nincsen lehetőségük a fiatal pályakezdőknek arra, hogy munkába álljanak, és hosszú évek tanulása után tisztességes munkával keressék meg azt a jövedelmet, ami lehetővé teszi számukra a családalapítást és az otthonteremtést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu