DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Vége felé közeledünk a költségvetési vita első szakaszának, és a vita egyértelműen megmutatta azt, hogy valóban kibékíthetetlenek az ellentétek a két oldal között. Másként látja a gazdaság helyzetét a kormányoldal, és teljesen másként az ellenzék.

(20.00)

A tények azonban megítélésem szerint azt mutatják, hogy a megítélés a kormányoldal oldaláról látszik helyesnek. Miért? Azért, mert az alapvető gazdasági folyamatok meghatározóit, fő jellemzőit az ellenzéki képviselők nem mutatták be, ezzel szemben válságról, elvesztegetett másfél évről beszéltek, sodródó, gazdaságpolitika nélküli kormányról, és nem mondtak egy szót sem arról, hogy milyen is valójában Magyarország gazdasági helyzete a nemzetközi környezetet figyelembe véve, milyen Magyarország gazdasági állapota a mostani világgazdasági helyzetben.

Ha megnézzük azt, hogy mi teljesült a 2003-as elképzelésekből, akkor azt mondhatjuk, hogy három alapvető sarokszám közül kettő igen. Az infláció mértéke lényegében a tervezett körül mozog. Tegnap jelent meg a KSH legújabb adata, eszerint az első háromnegyed évben az előző év hasonló időszakához viszonyítva az áremelkedés üteme 4,4 százalék volt, ez pedig teljes mértékben belefér abba, amit a kormány és a parlamenti többség előre jelzett.

Ha azt nézzük, hogy hogyan alakul a költségvetési deficit, akkor azt láthatjuk, hogy néhány tizeddel ugyan nagyobb lesz a vártnál, de nem lesz annyi, mint amennyiről az ellenzéki képviselők tavaly ilyenkor beszéltek. Várható az, hogy 4,8 százalék lesz a GDP-arányos hiány, de az 5 százalékot valószínűleg nem éri el, efeletti érték pedig szóba sem jöhet.

Van azonban valóban egy adat, amelyik mást mutat, mint amit az előrejelzés, ez pedig a gazdasági növekedés üteme. 4-4,5 százalékos növekedést előfeltételezett a parlamenti többség és a kormányzat, ezzel szemben valóban az első negyedévben a növekedés üteme 2,7, a második negyedévben 2,4 százalék volt. Tévedett-e a kormány és a parlamenti többség?

Megítélésem szerint nem volt az előrejelzés teljesen pontos, de nem beszélhetünk egyedi, sajátos tévedésről. A Nemzetközi Valutaalap Magyarország gazdasági növekedési ütemét 2003 esetében 4 százalékra prognosztizálta, az Európai Unió gazdasági növekedésnek ütemét pedig 2,3 százalékra.

A kormány tavaly ilyenkor azért is lehetett bizakodó, mert a Fidesz-időszak végének stagnálásával szemben megindult egy gyorsuló növekedés. Amíg 2002 első negyedévében 2,9 százalék volt csak a növekedés üteme - erről mindig hallgattak az akkori kormánypárti képviselők és vezető politikusok -, a második negyedévben pedig mindössze 3 százalék, addig a harmadik és a negyedik negyedévben a növekedés üteme 3,5, illetőleg 3,7 százalékra ugrott. Ez pedig azt jelezte, hogy valóban van remény a felemelkedésre, valóban van remény arra, hogy a gazdaság jobban teljesít.

Ha azonban az egész folyamatot nézni akarjuk, akkor elkerülhetetlen a múltba való visszanézés. Ellenzéki képviselőtársaim állandóan arról beszélnek, hogy óriási politikai eredményeket ért el a gazdaság terén a kormány, és ezek az eredmények rombolódnak le most. A leépítés költségvetéséről beszélnek, tisztelt képviselőtársaim. Egy dolgot valóban le kell építeni: a mítoszokat! A valóság felé kellene fordulni.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Két alkalommal zökkent a növekedési ütem nagyon erőteljesen, két alkalommal látszott az, hogy megáll az a gyors ütemű növekedés, amely az 1996-2000 közötti időszakot jellemezte. Először 2000 harmadik negyedévében, amikor a növekedés 5,7 százalékról 4,6 százalékra esett vissza, majd utána 2001 negyedik negyedévében, amikor 3,9 százalékról 3,3 százalékra, majd a következő negyedévben 3,3 százalékról az előbb már említett 2,9 százalékra. A növekedés üteme tehát egyértelműen megtörik először 2000-ben, majd utána 2001 végén.

Természetesen mindez nem írható kizárólagosan a Fidesz-kormány számlájára, hiszen 2000 az első viszonylagos recessziós vagy legalábbis dekonjunkturális esztendő a világgazdaságban, majd 2001-ben, amikor a terrortámadás bekövetkezik, nem történik meg az, hogy megindul a fellendülés, hanem a nemzetközi szaksajtó zsargonját használva az úgynevezett kettős merülés állapota következik be.

Ez a második merülés pedig azt eredményezi, hogy a gazdaság mindenhol sokkal rosszabbul teljesít, különösen pedig az Európai Unióban. Természetesen jól tudjuk azt, hogy az Európai Unió esetében a rendkívül szigorú maastrichti kritériumok, valamint az úgynevezett stabilitási és növekedési paktum akadályozza azt, hogy keresletösztönző eszközökkel lábaljanak ki a válságból.

Ezt az eszközt alkalmazza ugyanakkor az Egyesült Államok, és önök is ezt szeretnék számon kérni a mostani kormánytól, de elfeledkeznek arról, hogy az Egyesült Államok a világ első számú vezető katonai, politikai és gazdasági hatalma, és megteheti azt, hogy részben a fogyasztásra, részben pedig állami költekezésre alapozza a növekedését; más állam azonban - beleértve Németországot, Franciaországot és Nagy-Britanniát is - ezt nem teheti meg, és nem tehetik meg a most csatlakozó tagállamok sem, hiába javasolnak önök ilyen gazdaságpolitikát a mostani kormánynak.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Meg kellene vizsgálni azt, hogy milyen feltételek mellett lehetséges egy ilyen politika folytatása. Olyan feltételek mellett, hogy az ország a saját valutájában adósodik el, hogy az ország a világ vezető hatalma, hogy meghatározó szerepet játszik a nemzetközi pénzügyi szervezetekben, a Világbankban, a Valutaalapban és így tovább.

Természetesen jól tudjuk azt, hogy az exportra és a beruházásra alapozott növekedés valamivel lassúbb életminőség- és életszínvonal-emelkedést tesz lehetővé, de ezek ma a realitások Magyarország számára, teljesen függetlenül attól, hogy szeretjük ezt vagy nem.

Tisztelt Fónagy Képviselő Úr! Nemcsak filozófiai vitáról van szó itt, hanem arról is, hogy melyek a gazdasági törvényszerűségek, hogyan működik a világgazdaság, hogyan lehet ebbe a világgazdaságba bekapcsolódni. Jelenleg a Magyarország előtt álló legfontosabb feladat az európai uniós csatlakozás most, 2008. január 1-jén pedig az euróövezethez való csatlakozás.

Nagyon sajnálom azt, hogy a költségvetési vitában ez a témakör rendkívül alárendelt szerepet játszott. Lehetett volna nagyon komoly vitát folytatni arról, hogy az úgynevezett ERM-II. mechanizmushoz mikor érdemes csatlakozni: rögtön 2004 májusa után vagy pedig egy későbbi időpontban. A szakirodalomban ezzel a kérdéssel rendkívül sokat foglalkoznak.

Önök azt állítják, hogy nincs koncepciója a kormánynak. A kormánynak valójában van koncepciója. Az az alapvető feladata a kormánynak saját koncepciója alapján, hogy az úgynevezett konvergencia-kritériumok közötti objektív, nem politikai jellegű, hanem gazdasági törvényszerűségeken alapuló ellentmondásokat hogyan tudja áthidalni, hogyan tudja ezeket összehangolni. Hiszen nyilvánvaló, hogy ellentét jelenik meg a dezinfláció és az árfolyam-stabilitás között.

Nyilvánvaló az is, hogy amikor a költségvetési deficitet csökkenteni kell, nemcsak azért, mert a magyar kormány így akarja, s nemcsak azért, mert az Európai Bizottság így kívánja, hanem azért is, mert az egész EU-ban, illetőleg az eurózónában más politikával jelenleg nem lehet létezni, mert ez a követelmény minden ország számára, akkor össze kell hangolni azt, hogy csökkenjen ez a deficit, de mégis alapvető jelentőségű infrastrukturális és humántőke-beruházások megvalósuljanak.

A kormánynak az az egyik alapvető elképzelése, hogy kiemel egy infrastrukturális területet: az autópálya-építést; és valóban igaz az, hogy ebben az esetben a Kornai János által már 1971-ben leírt mechanizmus részben reprodukálódik - mulasztás, halasztás, mulasztás -, ebben az esetben azonban lehetetlen valamennyi „
infraterületetö egyszerre fejleszteni - az autóbusz-közlekedést, a vasúthálózatot, az autópályákat és így tovább -, de nincs visszafejlesztés egyetlenegy meghatározó területen sem, tisztelt képviselőtársam.

Ha megnézzük azt, hogy a kormány mit prognosztizál jövőre, azt mondhatjuk, hogy reális az 5,5-6 százalékos infláció. Ebben 1,5 százalék az áfaemelések hatása. Azt is jól tudjuk, hogy az áfaemelések részben az európai uniós csatlakozás következményei. Derogációt kellett volna kérni erre korábban. Önök egyébként racionálisan cselekedtek: azért nem kértek derogációt, mert tudták, hogy ezt nem fogják megkapni. De ha nem kapták meg a derogációt és nem is kérték, akkor nem érdemes számon kérni a mostani kormányon azt, hogy a nullkulcsos termékeket 5 százalékos kulcs alá sorolja, mert nincs lehetősége a kormánynak mást cselekedni.

Ha megnézzük a csatlakozásból fakadó egyéb követelményeket is, akkor látjuk azt, hogy árfolyam-stabilitást kell teremteni, látjuk azt, hogy radikálisan kell a költségvetési hiányt csökkenteni, és ha a költségvetési hiány csökkentése zajlik, a másik oldalról pedig van egy törekvés arra, hogy az adóbevételek ne nőjenek, sőt az adóterhelés csökkenjen, gyors ütemű gazdasági növekedésre pedig nincs lehetőség, akkor azt lehet mondani, hogy az a pálya adott, amit ez a mostani költségvetés felvázolt. Én is sokkal szívesebben látnék egy olyan költségvetést, amelyben az önkormányzatok megint akkora növekményt kapnak, mint amilyet az idén kaptak, de ez nem reális.

(20.10)

Nagyon szívesen látnám azt, hogy az oktatási normatíva sokkal magasabb legyen, hogy egy magas tömegközlekedési normatíva legyen. Egyébként szocialista képviselők is beadtak módosító indítványt a közlekedési normatíva bevezetése érdekében, tehát nemcsak az ellenzék kívánja korrigálni a költségvetést néhány mozzanatában, hanem ezt a kormánypárti képviselők is elkerülhetetlennek tartják. Azonban az nem látszik reálisnak, hogy az alapvető sarokszámokon változtassunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt állítják, hogy elosztogattuk azt, amit önök felhalmoztak, és ez okozza a problémát. Soltész Miklós képviselő úr hivatkozott arra a 300 milliárdra, amit először frakcióvezetője mondott, majd azt követően ezt állandóan ismételgetik mind fideszes, mind MDF-es képviselők. Nem volt ilyen 300 milliárd, tisztelt képviselő úr, nézze meg ennek a kiadványnak a 62. oldalát (Felmutat egy anyagot.), és akkor láthatja azt, hogy ott a májusi sorban 2002-nél az államháztartás egészét tekintve 409 milliárd hiány volt.

Hogyan tudta a kormány teljesíteni az első száz nap programját? Úgy tudta teljesíteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy arra kényszerült, hogy növelje a hiányt, de nem ez volt a hiány növelésének a döntő eszköze. Hogy egyetlenegy adatot mondjak még önnek: 2002 áprilisa és májusa között az államháztartás hiánya 93 milliárddal nőtt meg, ez a kormányzati hatalom átadásával függött össze, míg egy évvel korábban áprilisról májusra a hiány csak 21 milliárddal nőtt. Ugyan mi ennek a 71 milliárdos különbözetnek az oka? Ezen sem ártana elgondolkodni.

Amikor pedig a kormány nemcsak az ígéreteket teljesítette, nemcsak az önök által ránk hagyományozott jelentős deficitet vette át, és nemcsak azt lépte meg, hogy az MFB-t beépítette lényegében a költségvetésbe, és ezáltal elért egy nagyon magas hiányt, 9,2 százalékát a GDP-nek, akkor a kormánynak azt is meg kellett lépnie, hogy ez után csökkentse a deficitet. Ez a csökkentés pedig már az idén zajlik, és eléggé sikeres, és nagyobb megszorítások nélkül 9,2-ről lement 4,8-ra, úgy, hogy közben a keresetek az első félévben 13,2 százalékkal nőttek reálértékben. Ezt nem lehet megszorító politikának nevezni. A fogyasztás az első negyedévben 8,1 százalékkal emelkedett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látni lehet tehát, hogy az idei év sem volt restrikciós, és tulajdonképpen bizonyos értelemben még a jövő évi sem az, de az kétségtelen, hogy a gazdasági növekedés üteme, amely 3-3,5 százalékra feltételezett, a fogyasztás üteme, amely ennél már mérsékeltebbre feltételezett, a reálbérek emelkedése, amely most olyan 1-2 százalék körülinek látszik, az egy alacsonyabb szint annál, mint amit korábban elképzeltünk.

De ez nem azt jelenti, hogy félrevezettük a társadalmat, tisztelt Fónagy úr, tudniillik a Figyelő tavaly összeadta az MSZP és a Fidesz választási ígéreteit. Mind a két párt esetében ötezer milliárd forint többlet jött ki négy évre, tisztelt Fónagy úr. Még erőteljesebb költségvetési deficitleszorítást képzelt el a Fidesz 2002-ben, ha győzött volna, akkor már az idén 3 százalék alá akarta nyomni a GDP-arányos költségvetési, illetőleg össz-államháztartási hiányt, ezt pedig valóban csak egy kemény, restrikciós politikával lehetett volna elérni. Ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor minősítünk.

Én nem állítom azt, hogy a Fidesz hazudott a választási kampányában, ön se állítsa azt, hogy a szocialisták, illetőleg a szabad demokraták... - ők egyébként minimális ígéreteket fogalmaztak meg (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. László Csaba Kuncze Gábor felé: Már ígérni sem tudtok...), egy nagyon komoly ígéretük persze volt, a diplomás-minimálbér, amelynek volt az államháztartást egy komolyan érintő hatása. Ne állítson olyanokat, hogy egyik oldalon a higgadt politizálás és tisztességes politizálás, a másik oldalon pedig a megtévesztés, a társadalom becsapása zajlik!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a költségvetést, mint a jelen körülmények között elérhetőt, ha nem is optimálisat, de elviselhetőt és a társadalom számára előremutatót elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu