FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Várakozással és nagy reményekkel tekintünk az EU-s csatlakozás elé. Sokak számára átláthatatlan problémaegyüttest képez a csatlakozással kapcsolatos nagy számú tennivaló. Néha úgy tűnik, a kormányzó erők jó része is így van ezzel, sokak pedig „
a majd megoldódik magátólö szemlélet kényelmes, Pató Pál-i magaslatából várakozó semmittevéssel múlatják a csatlakozásig hátralévő időt. Néha az “uniós előírásö vagy az “uniós kívánalomö szóhasználat mögé bújva rendelik el a nagy többség számára kellemetlen dolgokat, ami bizony nem népszerűsíti az uniós jövőt az állampolgárokban, de szép számú bürokratának okoz kényelmes és olykor gondolkodásmentes pillanatokat.

Ezer gondtól sújtott mezőgazdaságunk számára ugyanakkor égetően sürgős, hogy minél kevesebb zökkenővel tagozódjon az uniós rendhez, és valóban fontos, hogy az egyes ágazati törvények jogharmonizációja mielőbb megtörténjen. Elengedhetetlen, hogy a közösségi jogszabályokkal összhangban változzanak az egyes ágazati törvények fogalommeghatározásai, definíciói, és természetesen az is, hogy az egyes szakágazati hatósági eljárások csatlakozásorientált korrekciója megtörténjen, természetesen az ágazat, illetve a szakterületen működő, azzal érintett egyének, szervezetek, hatóságok, és így tovább, optimális együttműködése érdekében.

(13.10)

Hasonló megfontolásokat a törvényjavaslat általános indoklása tartalmaz. Így fordulhatott elő, hogy a jelen törvényjavaslatot úgy tekintettük, hogy az igyekszik az uniós csatlakozás félútján a meglévő problémákat feltárni, saját adottságaink, lehetőségeink oldaláról mérlegelni, és a megoldási javaslatainkat az uniós jogrend figyelembevételével interpretálni.

A javaslat azonban sok tekintetben elmegy a problémák feltárása, megértése és főleg az összefüggések meglátása, a szakterületet érintő feladatok árnyalása mellett. Ez többek között azért is nagy gond, mert így egy komoly utolsó lehetőséget szalasztunk el, amikor még saját szabályozási jogkörben, esetleg évek, évtizedek óta magunk előtt tologatott gondolatot oldhatnánk meg. Itt most csak néhány olyan problémacsokrot világítok meg, amely kimaradt a mostani módosításból, de amelyek megoldását mi, szakemberek már régen vártuk.

Az ágazatban szolgáló szakemberek jelentős többsége a különféle ágazati törvények működtetése során kiáll az egyértelmű szabályozás és a keményedő szankcionálás lehetősége mellett. Az élet annyi és olyan eseményt produkál, amelyre jelenleg sincs jó válaszunk, és az Unióban sem lesz. A jelen módosítás ugyanis ebben sajnálatosan nem segít.

A káoszról először a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény kapcsán csak néhány kiragadott példa. A tulajdonosok vadászati közösségének nincs törvényességi felügyelete, egységes működési szabályozása. Ennek eredménye a kaotikus, ellenőrizhetetlen állapot; nem lehet felelősséget megállapítani, a szakszerűtlen gazdálkodásban, vadgazdálkodásban felmerülő hibákat kijavítani. Sürgős rendezést igénylő probléma ez a vadászat területén, ahol, mint tudjuk, sok helyütt nem túl magas a morális mérce, állandó téma a híradásokban a szabályok megszegése miatti környezeti kár, ritka állatfajok irtása, kicsempészése. A vadászati törvénnyel kapcsolatos még, hogy az erdészeti és a természetvédelmi hatóságoknak vétójoguk van a vadászat terén, míg ez a vadászati hatóság esetében nem így van. A vadgazdálkodást hátráltatja, esetenként bénítja az a jelenség, hogy vadirtó hadjáratot rendelhetnek el, aminek sok helyütt kárát látja például a dám- és a muflonállomány.

Rendezni kellene a vadütközések kárfelelősségét, mivel jelenleg többnyire csak a bírósági gyakorlattól függ a döntés, ki, mikor, kinek a kárát állja.

Fel kellene készülni a csatlakozás utáni tulajdonosi viszonyok sajnos várható változására. Mivel a vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan része, célszerű lenne a 2007. február 28-ával lejáró tervezési időszak utáni vadászterület-átalakulások szabályozását még a csatlakozás előtt, tehát most újraértékelni.

Nincs itt most hely teljes körű felsorolásra, de az elmondottak rávilágíthatnak: ne áltassuk magunkat azzal, hogy az ágazati törvényeket célszerűen módosítjuk, ha azok a gyakorlat kívánalmainak nem felelnek meg.

Hasonló csokor gyűjthető a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosítása kapcsán is. Itt is, mint szinte mindegyik törvény módosítása esetén, a szakemberek részéről az első igény a káosz megszüntetése, az alkalmazható szankciók körének bővítése, a törvénysértőkkel szemben a szigor növelése mint kívánalom.

Kissé más a helyzet a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény módosítása esetében. Magyarország ezen a területen talán a legjobban szabályozott európai ország. Sok megközelítésben uniósabb az uniós országoknál. Ha a józan paraszti eszünket nem hagyjuk az Unión kívül, akkor most fel kell tenni a kérdést, hogy ha nem akarjuk, hogy a magyar gazdálkodó, aki amúgy is jelentős versenyhátrányba kerül a csatlakozás során, további versenyhátrányt szenvedjen, nos, akkor nem kellene-e óvatosan liberalizálni nagyon kemény szabályozó rendszerünket. Nem lenne-e szükség jelen módosítás keretében néhány területen derogációra? Ugyanakkor így is sok terület kimaradt a mostani módosításból; a teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A jelenlegi szűk jogszabályi keret nehezíti a célszerű korlátozás, szankcionálás lehetőségeit. Lehetetlen helyzet alakult ki az osztatlan közös földtulajdonokon. Az ország termőterületének csaknem egynegyedén nehézkes a hatósági eljárás. A helyzet sok éve megoldatlan, és az marad e tervezett módosítással is, de aláássa az eljáró hatóság tekintélyét, gátolja az eredményes munkát. Ezzel kapcsolatban a növényvédelmi bírság jogcímét és mértékét igen fontos lenne esetleg kormányrendeletben, jelen törvény felhatalmazása alapján szabályozni.

Számos egyéb gyakorlati probléma megoldásra vár még. Egyértelműsíteni kell nagyon sürgősen, az EU-s gyakorlatot figyelembe véve, a különböző szintű képesítésekkel kapcsolatos jogosítványokat. Mire jogosít az EU-ban a szakmásított növényvédelmi szakmunkás oklevél, a 80 órás tanfolyam, technikusminősítő és így tovább?

Végezetül, de nem utolsósorban szót kell ejteni magáról a szervezetről, amely a jelenlegi törvény szellemében magas szinten végezte és végzi a hatósági feladatokat. Teljességgel érthetetlen, hogy az a szervezet, amelynek országos hálózatából több mint 250 álláshely nincs betöltve, jelenleg egy fűnyírásszerű létszámlecsökkentés elé néz. Érthetetlen, hogy ez a szervezet, amely működteti a törvényt, nem EU-konform és nem piackonform hatóság. Szolgáltatási feladatkörben mozog úgy, hogy a szolgáltatási feladatokból költségvetésének körülbelül 70 százalékát kell előteremtenie. Senki nem tudja megmondani, hogy ez a szervezet, amelyik az uniósnál keményebb hazai előírások betartásában és betartatásában magas színvonallal dolgozott, a karanténbevételek 2004. évi kiesésével hogyan tartja magát fenn. 2004-től ugyanis megszűnnek a határállomásokon a karantén-ellenőrzések. Senki nem tudja megmondani azt sem, hogy az uniós csatlakozással várhatóan kieső egyéb bevételek, különösen a várhatóan csökkenő növényvédőszer-engedélyezési eljárások bevétele, mennyiben veszélyeztetik e szervezetek működőképességét.

Számos kérdés marad tehát megoldatlan a tervezett törvénymódosítások kapcsán. Sajátos torzót készülünk megalkotni, amely szolgálja az uniós csatlakozást, de nagyon sok területen nagyon sok szereplő számára nyitva hagy nagyon jelentős kérdéseket. Ezért várt célját nem érheti el.

Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán és Pásztohy András tapsol. - Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu