DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, nem felesleges ez a kétpercezés, mert már a negyedik felismerésre is eljutottak ellenzéki képviselőtársaim, mégpedig arra, hogy nem érdemes beszélni arról, ami jó a törvényjavaslatban. Hiszen alig szóltak arról az egyszerűsített és gyorsított eljárásról, amelyről egészében szól a törvényjavaslat, hogy könnyebben lehessen autópályát építeni, és ne a szakhatóságok, hanem a döntéshozók kezében legyen az egész folyamat, akár a finanszírozás, akár a szakmai előkészítés tekintetében. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ha már négy kérdésben konszenzus van, akkor mondhatjuk, hogy parádés általános vita zajlik. Remélem, hogy ezt a konszenzust a további hozzászólásaikban nem kívánják felrúgni.

Én magam nem vagyok járatos igazából a környezeti hatástanulmány-készítés folyamatában, viszont elég értekezleten vettünk részt Hargitai Jánossal együtt ahhoz, hogy kiképzett űrhajósként némi segítséggel eligazodjunk az ügyben. Amikor önök azt mondják, hogy nem kell környezetvédelmi hatástanulmány, akkor Illés Zoltán pontosan idézi a szükséges cikkelyt. Ugyanakkor van egy másik oldala is ennek. Ha a környezeti hatástanulmány az egyes számjegyű autóút és autópálya tekintetében valami változást hoz, akkor felmerül a kérdés: le kell bontani ezeket az utakat? Tudniillik a gyorsítás gondolata azon alapul, az a vélelem, hogy a meglévő egyes számú útvonalra már olyan környezeti hatások nem rakódnak rá az autóúthoz és az autópályához képest, amelyek miatt újra kellene csinálni az engedélyezési eljárást. Azt hiszem, ezt korrektebbül is meg lehet vitatni, mint ahogy itt erről szó volt.

A másik dolog, amiről még nem nagyon szóltak képviselőtársaim - illetve egy mondat volt, de az is téves -, hogy a kisajátítási eljárást mindig egyezkedés és egyezség előzi meg. Ez a helyzet nem változik a törvényben. Arra vonatkoznak a gyorsító szabályok, ha nem sikerül az egyezség. Semmi másról nem szól a történet.

Forrás: parlament.hu