KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha szakmai vitát folytatunk, akkor érdemes szemügyre venni azt, hogy mire terjed ki ennek a kis törvénycsomagnak a hatálya. A hét fejezetből rögtön az informatikai rendszer védelmével kezdi, amely kiterjed a hitelintézetekre és a tőkepiacról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetekre. Nem is értem, hogy az elmúlt hónapok tapasztalataira alapozva hogyan lehet megkérdőjelezni ennek a szükségességét, tisztelt képviselőtársaim. Dancsó képviselő úr azt mondta, hogy persze ezeket elő lehet írni, de mi értelme van ennek. Az az értelme, tisztelt képviselő úr, hogy éppen az 1. § vége rögzíti azt, hogy a szoftvereknek mire kell alkalmasnak lenni. Úgy gondolom, hogy ez a törvényi előírás a befektetők számára lényegesen nagyobb biztonságot jelent, mint ami a jelenlegi gyakorlat. Persze nyilván ma már fejlett informatikával dolgoznak a hitelintézetek, s nyilván meg fognak felelni ezeknek az elvárásoknak.

Nem értem, hogyan lehet megkérdőjelezni azokat az előírásokat, amelyek az ellenőrzési rendszer erősítését szolgálják. Ilyen a második fejezetben is található.

A harmadik fejezet az, amelyik tulajdonképpen foglalkozik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvénynek a módosításával. Csak gondoljunk bele, mitől gondolják azt, hogy egyedüli megoldás az, amit az elmúlt időszakban kialakítottak? Miközben már utaltunk a vitában arra, a Monetáris Tanácsnál is a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény a függetlenséget másképp biztosítja, itt persze nincs is szó teljes függetlenségről a kormány vonatkozásában; vagy miért nem nézik meg az ORTT szabályozását, a médiatörvényt, hogy ott a függetlenség kérdése hogyan van szabályozva?

Aztán nyilván nem lehet megkérdőjelezni azt sem, hogy a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény módosítása indokolt-e vagy sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu