BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Megmondom őszintén, egy kicsit zavarban vagyok, amikor erről a törvénymódosításról kell beszélnem, és ennek az a magyarázata, hogy amikor előttem szocialista képviselőtársam szólt, nagy jelentőségűnek minősítette a törvényt, és idézte, hogy itt a munkáltatók és a munkavállalók részéről mennyire fontos megállapodni azokban a játékszabályokban, hogy mindent, a maximumot meg lehessen tenni munkavédelmi területen a munka biztonsága és a munkaegészségügy vonatkozásában, akkor igaza van. Csakhogy nekem az a problémám, hogy az általa elmondott, értékelt, méltatott szabályozás, azt lehet mondani, hogy 90 százaléka már a hatályos joganyagban is benne van. Ezért vagyok zavarban, és tisztázni kellene, hogy akkor miről beszélünk: erről a törvénymódosításról, ami igazából csak nagyon apró dolgokat csiszol, finomít, ha tetszik, cizellál a meglévő joganyagon vagy a témáról úgy általában, vagy hadd egészítsem ki egy harmadik aspektussal, az élő gyakorlattal, hogy mi a helyzet a valóságban a munkavédelemmel.

Én arra készültem, hogy egy kicsit erről a módosításról beszélek. Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt észrevenni a változásokat, összehasonlítani a hatályos szöveget a módosítással, mert egy-egy szakaszban egy-egy szó, egy-egy nüánsz az, ami változásra került. Egy tipikusat mondok: nagyon sok szakaszt a hatályos jogszabályban azért módosítunk most, hogy a munkabiztonsági szaktevékenység mellé a munka-egészségügyi szaktevékenység mint kifejezés bekerüljön.

Vagy, hogy éppen a bírságolás vonatkozásában hozzak egy egyébként szerintem nem lényegtelen változást: négyszer-ötször olvastam el a szöveget, amíg észrevettem, hogy egy többes szám, egy “kö betű került korrigálásra, nem lényegtelen ez a korrigálás egyébként. Itt arról van szó, hogy a felügyeletek munkavédelmi bírságot alkalmaznak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó és ezzel a munkavállaló - vagy munkavállalók - életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben. A hatályos szövegben többes szám van. Nem mindegy, hogy most egy munkavállalónak a testi épségét veszélyeztetni munkavédelmi bírsággal járó tevékenység, vagy nem.

Arra készültem, hogy megpróbálom ebből az egyébként 35 paragrafus terjedelmű anyagból a Ház elé hozni azt a néhány gondolatot, ami valóban újat hoz a munkavédelmi törvényben, a hatályosban. Igazából két ilyet tudok megfogalmazni, mind a kettőre történt már utalás előttem az államtitkár úr bevezetőjében is. Az egyik az a típusú kötelezettség, hogy mikor is kell ilyen munkabiztonsági szaktevékenységgel, szakismerettel rendelkező embert tényleg megnevezni a munkaadónak, munkáltatónak. A hatályos törvényben nem volt előírva, hogy 50 fő foglalkoztatása esetén ez már kötelezettség. Ez egy lényeges új változás.

A másik az Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatos, hiszen a régi, a hatályos szöveg nem nevesítette az Érdekegyeztető Tanácsot, most pedig elég hosszú szakaszokon keresztül az ÉT, amikor országos szintű munkavédelmi egyeztetési folyamatokról van szó, akkor nevesítésre kerül, belekerül a hatályos törvénybe, amikor tehát a munkavédelmi bizottság munkájáról tesz említést a javaslat.

(10.10)

Tehát azt kell mondanom, hogy talán az a nagy egyetértés, ami itt kormánypárti meg ellenzéki oldalon tapasztalható a törvénymódosítással kapcsolatban, azért van, mert igazából nem koncepcionálisan új, nem nagy jelentőségű, nem nagy horderejű módosítást tárgyalunk, hanem egy olyat, aminek a 90 százaléka apró finomítás a hatályos törvényen.

Röviden szeretnék szólni arról, hogy azért ezekben a finomításokban vannak olyan apróságok, amiket érdemes megemlíteni. Például a definíciós kérdéseknél - és ez a hatályos törvény végén található, hogy a törvény alkalmazásában különböző fogalmakat hogyan kell érteni - szerepelt korábban is a súlyos munkabaleset kifejezés. Itt most van egy csekélyke változás, mert amennyiben a sérült halálát eredményezi a súlyos munkabaleset, akkor ezt a hatályos szöveg úgy határozta meg, hogy ha 90 napon belül bekövetkezik ez a halál, akkor súlyos és a munkabalesettel összefüggésbe hozható; ezt az időintervallumot most, vélhetőleg az Egészségügyi Minisztérium javaslatára vagy közbenjárásával, egy évre hosszabbították meg. Azt gondolom, hogy néhány érintett, érdekelt vonatkozásában ez jelentős változás.

Új definíciója van a munkaképtelenségnek, új definíciója van a munkavédelmi képviselőnek, és szerepelteti definícióként a javaslat a sérülékeny csoportot, ami megint csak nem lényegtelen a törvénymódosításban, hiszen valóban vannak sérülékeny csoportok, és jó ezekről nevesítetten megemlékezni: fiatalkorúak, terhesek vagy akik nemrég szültek, anyatejet adó nők, szoptató anyák, idősödők, megváltozott munkaképességűek tartoznak bele ebbe a sérülékeny csoportba.

Van még máshol is apróbb módosítás. Ilyen például magának a szakképzettségnek, mármint hogy a munkavédelmi szakértelemnek a megszerzésével kapcsolatos tanfolyamra vonatkozó szabályozás, hiszen a hatályos szöveg 32 órát emleget. Tehát egy választási ciklusban a képviselő megválasztását követő egy éven belül legalább 32 órás képzésben kellett eddig részt venni, ezt a 32 órát, nem tudom, hogy miért, de ez a módosítás most 16 órára csökkenti. Tulajdonképpen ezt kérdésként is azt gondolom, hogy indokolt föltenni az előterjesztőnek. A másik apró változás ugyancsak a munkavédelmi képviselővel kapcsolatban, hogy a havi munkaidejéből valamennyit eddig is a munkáltatónak biztosítania kellett, csakhogy eddig a szöveg az volt, hogy indokolt eljárás esetén kellett valamennyi szabad időt biztosítani, most úgy fogalmaz, hogy havi munkaideje legalább 10 százalékát - ez egy konkrétabb időtartam - rendeli e tekintetben.

Nos, azt gondolom, hogy az elmondott példákon keresztül is érzékeltetni tudtam, hogy tulajdonképpen ezek apró, az érintetteket biztosan érdeklő, fontos változások.

Néhány szót befejezésül azért szeretnék beszélni a bírságolásról és ezzel összefüggésben a gyakorlatról. Ugyanis az az anyag, amelyet megkaptunk egy ilyen tájékoztató anyag formájában a munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrzésekről, azt gondolom, hogy meglehetősen súlyos. Ez a felügyelet közel 50 ezer telephelyen végzett ellenőrzést, és az adatokból úgy olvasom ki, hogy az ellenőrzések 80 százalékában szabályszegést állapított meg. Tehát amikor államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a munkakultúra jelenlegi állapotára való tekintettel indokolt a szigorú felügyelet, indokolt a követelmények szigorítása, akkor azt gondolom, hogy nagyon lényeges dolgot mondott ki. Az adatokból kiderül, hogy mekkora összegű munkabiztonsági bírságot szabtak ki és nagyjából milyen témakörökben. A munkaeszköz biztonságának a hiánya vezet a listában; itt egészen pontosan 57 ezer intézkedésre került sor. A második helyen szerepel a munkahely, üzem állapota, ahol 22 ezer intézkedésre került sor; és a harmadik, dobogós helyezett a létesítéssel kapcsolatos munkabiztonsági előírások megsértése, itt 11 ezer intézkedés történt.

És még sorolhatnám az érdekességeket ebből, de ennél fontosabbnak tartom, hogy valóban, ahogy elhangzott a szociális bizottsági ülésen, közel 500 millió, azaz közel félmilliárd forint az az összeg, amit munkavédelmi bírságképpen kiszabtak. Szívesen melléteszem, hogy munkaügyi vonatkozásban - ami tehát szűk értelemben nem ennek a törvénynek a tárgya, de ennek a felügyeletnek a munkájába tartozik -, munkaügyi bírságból ennek a négyszerese, közel 2 milliárd forint folyik be, és valóban ez a pénz munkavédelmi célokra kerül visszaforgatásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindent egybevetve természetesen a szabad demokraták nevében én is azt ajánlom a Háznak, hogy fogadjuk el a törvénymódosítást, de azt a kérést is hadd fogalmazzam meg a tárca felé, hogy ha van ilyen jogharmonizációs kötelezettség, akkor talán ne évenként meg félévenként kapjuk a vonatkozó adagot, anyagot a parlamentben, hanem talán hosszabb távra kellene, egyszer s mindenkorra rendezni ezeket a kérdéseket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu