SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előzőekben Németh Imre miniszter úr azt mondta itt az ülésteremben, hogy a mezőgazdaság végre nem egy halódó ágazat képét mutatja. A Magyar Demokrata Fórum szerint pedig az agrárgazdaság kormányzat sújtotta terület. Én most a mezőgazdaság egyetlen szegmenséről, a sertéságazatról szeretnék beszélni.

Hazai viszonyaink között a sertés az állattenyésztés mintegy 40 százalékát, az élelmezési húskereslet majdnem felét adta. A hazai sertésvolumen gyakorlati esélyeit az 1984-es esztendő szolgáltatta, mintegy 10 milliós létszámmal. A legnyereségesebb éve pedig a 2001-es esztendő volt, amely 32 forint/kilogramm jövedelmet biztosított. Mindkét időszak esélyeit a nyugat-európai versenytársakat sújtó járványos állatbetegségek kihatása, nem pedig a hazai valós adottságok határozták meg. Gabonatermelésünk lehetővé tenné, hogy - bőrben történő eladás révén - a 10 milliós sertésállomány eltartása megfelelő módon lehetségessé váljon.

A sertésszám 5 milliósra csökkenése és stagnálása az elmúlt évben azt mutatja, hogy a sertéságazat mély válságban van. Eközben az ágazat zömmel felélte eszközeit a létért való küzdelemben, és jelentősen hozzájárult az agráreladósodottsághoz. A jövedelem- és pénzhiány, szervezetlenséggel tetézve, lerontotta az ágazat termelési paramétereit, egyre növekvő leszakadást eredményezve a fejlett versenytársakhoz képest.

A sertéspiac óriási válságban van: a felkészületlenség, a szervezetlenség, a piaci zavarok, a 2003. év egyre csökkenő, majd befagyott támogatásai, a központi források hiánya, az EU közvetett támogatásokat tiltó szabályozása, a költségek rohamos emelkedése a sertéságazatot végveszélybe sodorták. Már 2002-ben is kritikus ponton állt a sertéshúságazat, azonban az olcsó takarmányok kompenzálták és elfedték a problémát.

A múlt évi aszályt követő gabonaár-robbanás gyengítetlenül sújtott le az sertéságazatra, amelyet tetézett a fehérjehordozók árának emelkedése, illetve az energia- és más áremelkedés. A költségrobbanással szemben szétzilálódott sertéspiacon drasztikus árcsökkenés következett be, ahol a felvásárlás és a húsipar a termelőre hárítja a válság terheit, mert a nagykereskedelemmel szemben sikertelen az értékarányos árak érvényesítése, a népjóléti kihatásokat nem is említve. Miután a sertés önköltsége mintegy 15 százalékkal tovább nőtt a múlt évi tarthatatlan arányokat tetézve, megkezdődött az ágazat újabb spontán létszámleépülése. Ez átmenetileg tovább rontja a piaci sertésárakat az átmeneti túlkínálatával, csőd előtti pánikreakcióival. Így alakult ki napjainkra a 220 forint körüli élősertésár, ami kilogrammonként 100 forint veszteséget okoz.

Mi a teendő? Menteni, ami még menthető, nemzeti hatáskörben. Újra tűzoltó akció szükségeltetik. Rövid távon teljesen reménytelen és halva született felemlegetni a műszaki és termelési adottságban rejlő lehetőségeket. Annyi pénz sincs rá, mint eddig. Még annyi remény sincs belátható időn belül a befektetések megtérülésére, mint az elmúlt években lett volna. A tavalyi esztendő pedig a szakadék szélére sodorta a sertéságazatot. Hiábavaló akár a 7, akár az 5 milliós sertéshatárok védelme, ha az a szándékon kívül nem bír egy év realitással. Közvetlen támogatások nélkül a sokkal versenyképesebbé tett konkurenseinkkel szemben nem lehetnek illúzióink.

A balliberális kormány pedig semmit nem tesz. A kilencvenes évek állatlétszám-csökkenése alapján tudomásul kell vennünk a támogathatóság, eltartóképesség összefüggésében a létszám-optimalizálást. Bár a felére csökkent a kistermelők száma, azonban az elmúlt időszakban nem következett be az életképes sertéslétszám-koncentráció, csupán 100 ezer darabbal lett kevesebb a kistermelői sertéslétszám. Megfelelő pénzügyi és szociális háttér melletti támogatással kezdeményezni lehetne a kivonásukat a piacról. Enélkül azonban olcsóbb a sertéslétszám csökkentése a fogyasztásexportálás által kijelölt szintje, eszközei: a malaceladás, a kocakivágás - rossz emlékű technikák. Le kellene vezetni legalább a pillanatnyi sertésfelesleget, exporttárolás módszerével. Ez a veszteség tarthatatlan.

Az ágazat túlélése érdekében minden még és majdan lehetséges tartható eszközzel és módon támogatni kell a válságba került ágazatot és szereplőit. A támogatásnak a termelési piramis alján lévő, legkiszolgáltatottabb szereplőhöz, a termelőhöz kell célzottan és közvetlenül eljutnia.

Kedves Képviselőtársaim! Megállapíthatjuk, hogy mindezek nélkül disznó helyzet alakulhat ki.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu