DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így, az általános vita vége felé érdemes kicsit rendezetten átgondolni, összefoglalni, hogy hová jutottunk. Ezt bizonyára meg fogja tenni az előterjesztő, az államtitkár úr is, gondolom én, de a magam részéről nyilván ellenzéki szempontból, abban a reményben, hogy sok azonos összecsengés lesz, szintén megteszem.

Ez azért szükséges, szemben a többi törvény tárgyalásával, mert olyan törvény fekszik előttünk, amelyik az általános vita során lényegesen megváltozott, módosult, a vitában változott. Ez talán első ránézésre normálisnak tűnik, de akik ismerik a parlamenti gyakorlatot, azok tudják, hogy bizony egy törvény sorsa a beterjesztéskor már alapvetően eldőlt, és nagyon szűk pályán mozog.

Ezzel szemben most egy olyan törvény van előttünk, amit lényegesen szándékozunk módosítani a parlamenti patkó elég széles egyetértésével. Hiszen az általános vita első napján abban maradtunk, és abban csengtek együtt a hozzászólások, hogy mindenkiben megvan az elhatározás, az ambíció, a tettrekészség, hogy együttesen csináljunk egy olyan módosítócsomagot, ami mind a szakma, mind pedig a politika számára jobbá, elfogadhatóbbá teszi ezt a törvényt. Ezek a javaslatok elkészültek, köszönet érte a kidolgozásban részt vevőknek, köszönet a rugalmasságért az agrártárcának és az agrártárca által felkért szakértőnek. Ez a munka befejeződött, az elmúlt héten megtartottuk ennek a szakmai-politikai egyeztetését is, és azt tapasztaltuk, hogy a kérdések 85-90 százalékában egyetértünk. Tehát olyan szakmai javaslat fekszik az Országgyűlés előtt - vagy remélem, eljut oda -, amely széles körű támogatást élvez. Ezért első lépésként ezeket az elemeket venném számba, amiben támogatás és egyetértés van, és természetesen szólnék azokról a részekről is, amelyekre egyelőre még nem találtunk jó megoldást, ami tehát még a feladatnak az elvégzendő részei közé tartozik.

Széles körű egyetértés mutatkozott a fogalommeghatározásoknál. Nagyon komoly pontosításokat végeztünk. Új fogalomként bevezetésre került a borvidéki dűlő, és a védett eredetű bor fogalma teljes mértékben újrafogalmazásra került. A borkategóriákat sikerült egyszerűsítenünk. Tokajjal, mint az egyik legjelentősebb és a természet által megáldott, kiemelkedő adottságú borvidék kérdésével, történelmi hagyományaival a régebbi bortörvények is, a XIX. századbeli törvények is kiemelten foglalkoztak, tehát kiemelten foglalkozunk ezzel a régiónkkal is. Magát a tokaji borkülönlegességet a törvény által eredetvédett bornak nyilvánítjuk, megteremtve az eredetvédelem rendszerét; ez minden esetben alapvetően a helyi kezdeményezéseken alapul. Ezek között van egy olyan, ahol maga az ország tud egyet erre a rangra emelni, ez pedig a tokaji borkülönlegességek. Természetesen a további borok esetében itt is megadott az eredetvédelmi rendszer kiépítése.

A borigazgatás fejlesztéséért is tettünk apró lépést, hogy így fogalmazzak, az úgynevezett decentralizálásban. Ennek első és apró lépése, hogy helyi borbíráló bizottságok fognak létrejönni. A törvény záró rendelkezései között fel fogjuk hatalmazni a minisztert arra, hogy immáron ne az országos borbíráló bizottságot hozza létre, hanem a helyi borbíráló bizottságokat.

És ilyen, az intézményrendszer decentralizációját szolgáló lépés, az, amiről Ivanics Ferenc képviselőtársammal beszéltünk a kétpercesben, az Országos Borminősítő Intézet decentralizálása. Az a furcsa dolog történt ezen a szakmai-politikai egyeztetésen, hogy ezt a szándékot egyedül maga az Országos Borminősítő Intézet opponálta, számomra érthető módon, természetesen. Kicsit úgy éreztem, hogy az OBI a meglévő jogosítványait szeretné egy kézben, magánál tartani, és nem venné jó szívvel és jó néven, ha bárhol a budapesti központon kívül az országban lenne ilyen. Én értem, hogy az OBI jelenlegi vezetésének van egy ilyen szándéka, de nyilván, ha szélesebb összefüggésben tekintjük, ez nem elfogadható, és a részükről még csak nem is védhető álláspont, mint ahogy nem is tudták ebben a vitában védeni.

Egy dolog történik, ami gyakorlatilag a decentralizáció ellen szól, bár uniós normákra hivatkoznak, hogy az eredeti előterjesztésben a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalok megyei kirendeltségéhez telepítettünk igazgatási jogosítványokat, telepítést, kivágást. Ez a mostani módosítócsomagban az országos szervezethez került. Az ismereteim alapján úgy ítélem meg, hogy ez ellentétes irányú azzal, amit gondoltunk, de elfogadom és feltételezem, hogy a szaktárca képviselői alappal mondják azt, hogy az Európai Unió megköveteli azt, hogy ezek a kérdések, a telepítés, kivágás egy központi kézben legyenek. Ezt tudomásul veszem, és ennek ismeretében magam is támogatni fogom ezt az indítványt, és a frakciómnak is ezt fogom javasolni.

Jelentős előrelépés történt abban is, hogy egy kerettörvényt alkossunk. A kerettörvényből értelemszerűen kikerülnek azok az elemek, amelyek nem törvényi, hanem alacsonyabb szintű szabályozást igényelnek. Ilyenek a technológiai leírások, a házasítás, a kékderítés, hadd ne soroljam, és idetartozik magának a kataszteri rendszernek a részletes leírása is. Megítélésem szerint ez helyes. Ezzel kapcsolatban van egy javaslatunk, kezdeményezésünk, kérésünk, amit már a szakmai-politikai egyeztetésen is felvetettünk. Az a tiszteletteljes kérésünk, hogy megtartva ezt az együttműködést, amikor miniszter úr elkészíti ezeket a rendelettervezeteket, adja meg a lehetőséget, hogy az ellenzéki pártok is megismerjék, erről véleményt formáljanak, és ezt követően hirdesse ki a rendeletét. Természetesen nem tudjuk és nem is akarjuk átvenni a miniszteri felelősséget, de ha egy kerettörvény révén miniszteri hatáskörbe tettük ezt a feladatot, lemondtunk arról, hogy a parlamentben vitassuk meg ezt, akkor teremtsük meg ennek egy másik lehetőségét. Úgy gondolom, ez mindannyiunk javára szolgál. Természetesen a döntés a miniszteré, minden felelősségével, mi magunk az észrevételeinket tesszük meg.

És lényeges lépést tettünk az eredetvédelmi rendszer kialakításában is, leraktuk annak alapjait, és megteremtettük, szintén a záró rendelkezésekben felhatalmaztuk a minisztert arra, hogy ennek a részletes szabályait megállapítsa. A rendelkezésnek az az alapfilozófiája, hogy az eredetvédett borok sarokpontjait nyilván egy miniszteri szintű rendelet határozza meg, de maga a kezdeményezés és annak eldöntése, hogy mi méltó és hogyan, milyen formában, milyen technológiával, igazodva az adott táj sajátosságaihoz, lehetőségeikhez, erre javaslatot azok a borvidékek maguk fognak tenni, amelyek úgy ítélik meg egy-egy terméküket, hogy méltó erre az eredetvédelemre, és ennek a javaslatnak az alapján történik a miniszteri jóváhagyás.

Nos, ezek azok a területek - nem kevés, úgy ítélem meg, hogy elég sok -, amiben egyetértés mutatkozott közöttünk, és joggal remélhetjük azt, hogy a részletes vitában csiszolva ezeket a javaslatokat, a parlamenti patkó lehető legszélesebb rétegei fogják segíteni az igen gomb megnyomásával ennek a törvénynek az elfogadását.

(20.10)

Ejtsünk néhány szót azokról a területekről is, ahol nem találtunk, egyelőre nem találtunk még jó megoldást. Ilyen felvetődött kérdés volt az, egységesen a vitában, talán a felszólalók mindegyike megemlítette, hogy túl sok a borvidék. Magyarországon jelenleg 22 borvidék van, ez nagyon nehezen kezelhető a belső piacon és a külső piacon is, 22 borvidéket megkülönböztetni nem könnyű feladat, és nem is szokás. Tehát olyan nehézség elé állítjuk a fogyasztókat, ami a piacokat talán nem segíti.

Természetesen abban egyetértés van, hogy egyszerűsítsünk a rendszeren, tegyük érthetőbbé, de hogy hogyan, erre nem találtunk jó megoldást. Az egyik javaslat az, hogy az új bortörvény hatálybalépését követően nagyon sok új lehetőség nyílik meg, és a borvidékeken belül, a borvidékek között vélhetően megindulhat valamilyen mozgás, és a borvidékeknek a kialakulása változhat az elkövetkező időben, abból adódóan, hogy egy ilyen bortörvényt csináltunk.

És mivel magának a borvidékeknek a deklarálása jelenleg a törvény mellékletében szerepel, ezért ezeket a mostani mozgásokat, változásokat nehezen tudnánk kezelni, hisz magának egy törvénynek a benyújtása, a parlamenten átfuttatása nehézkes. Ezért született olyan javaslat, hogy fontoljuk meg, hogy miniszteri hatáskörbe kerüljön a borvidékek kialakítása, leírása, ami jelenleg az 1. számú mellékletben szerepel.

Én a magam részéről, elfogadva azt a felvetést, hogy a borvidékek alakulhatnak és változhatnak az új bortörvény révén, támogatom olyan formában, hogy adjunk arra időt, míg ez a mozgás körülbelül megtörténik, tehát ennek a szabályozását csak ideiglenesen tegyük miniszteri hatáskörbe, majd ennek a mozgásnak a lezárulását követően kerüljön vissza a törvénybe. Tehát az a javaslat, ha jól emlékszem, a 2007. év végét jelöli meg, amíg ez miniszteri hatáskörben maradna, és utána a bortörvénybe kerüljön.

Úgy gondolom, hogy az a felvetés is, hogy a régió, a borvidéki régió kerüljön definiálásra a rendszerben, abból táplálkozik, hogy túl sok a 22 borvidék, és erre a kérdésre keresik a megoldást azok, akik a borvidéki régió bevezetését javasolják.

Igen ám, csak akkor nézzünk szembe ezzel a kérdéssel, hogy vajon megfelelő megoldást jelent-e a borvidéki régió. Ma a borigazgatásban a hegyközségi rendszer egy háromszintű igazgatási rendszer: van maga a hegyközség; van a hegyközségek tanácsa, ez borvidéki szintű szint; és van maga a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, országos szint.

Ha mi most létrehozunk egy borvidéki régiót, és azt tartalommal megtöltjük - mert akkor van értelme, különben nem sok -, akkor ebben a rendszerben egy negyedik szintet hozunk létre. Tehát a háromszintű úgymond borközigazgatást négyszintűvé változtatjuk, ami megítélésem szerint helytelen, és ellentétes azokkal a tendenciákkal, amikkel ma szembe kell néznünk és foglalkoznunk kell, nevezetesen azzal, hogy az államigazgatást is egyszerűsíteni kell. Hisz abban azért talán mindannyian egyetértünk, hogy a magyar igazgatási rendszer, túllépve a borigazgatáson, tehát az egész igazgatási rendszer sokkal több pénzbe kerül ma, per pillanat, mint amit Magyarország teherbíró képessége...

Tehát ha mi egy ágazatnak, a borigazgatásnak nem egyszerűsítjük, hanem egy újabb szinttel megtoldjuk a rendszerét, a fő folyamatokkal megy szembe, értelmetlen. Én értem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának ezt a megnyilvánulását, mert úgy ítéli meg, hogy ezzel pozíciója, befolyása, lehetőségei, feladatai erősödhetnek, de én úgy gondolom, hogy ez önmagában nem lehet érv arra. Őket értem, megértem, de ez az érvrendszer, mint az előbb is említettem, nem fogadható el.

És ez a kérdéskör vetette fel azt is, hogy a hegyközségi törvénynek vannak gyengéi. Itt már többször beszéltünk arról, hogy vannak a bortörvényhez kapcsolható feladatok, ami a magyar borászathoz kapcsolódik, ilyen a hegyközségi törvénynek az átgondolása is. Két nagyon gyenge pontja van: az egyik az, hogy a szavazati arányok nem tükrözik a területnagyság, a befolyás arányait, tehát minden egyes tag, függetlenül attól, hogy termel-e szőlőt vagy csak felvásárol, hogy egy tizedhektárral rendelkezik vagy ötven hektárral rendelkezik, ugyanakkora szavazattal rendelkezik; a másik gyengéje a hegyközségi törvénynek, hogy a hegybíró függőségi viszonyban van a hegyközséggel, akinek ellenőrizni kell a rendtartás betartását, az nem fog tudni határozottan és szigorúan fellépni a sajátjaival szemben, mert a következő alkalommal nem választják meg. Ezzel csak jelezni akartam, hogy a hegyközségi törvény felülvizsgálatot és átgondolást igényel.

Ezért a szakmai, politikai megállapodások lezárásaként azt a javaslatot tettük, hogy tegyük meg a módosító javaslatainkat, ezt egészítsük ki azzal, hogy a miniszteri rendeleteket véleményezésre megismerhessék az ellenzéki pártok, elmondhassák a véleményüket, és tegyük hozzá azt az elemet is, hogy kapjunk egy ígéretet arra, hogy megvizsgáljuk a jelenleg hatályos hegyközségi törvényt, mert abban mindenki egyetértett, hogy az felülvizsgálatra szorul. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Úgy gondolom, ez a komplex - elnézését kérném húsz másodperc erejéig - kezelése a feladatnak hozhatna egy olyan eredményt, amikor egymásnak nyugodtan elmondhatnánk, hogy körültekintően, alaposan, a szakma és a politika maximális lehetőségeit figyelembe véve alkottuk meg a törvényt. (Az elnök ismét csenget.)

Ennek reményében - köszönöm a megtisztelő figyelmüket - vágunk neki az általános vitának. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu