DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1975. szeptember 29-én éjszaka Ferihegyről szállt fel a Malév 240-es járata Bejrút felé. Közel három óra múlva már a leszállásra készülve Bejrúttól 10 kilométerre eltűnt a repülésirányítás szeme elől, és a tengerbe csapódott.

A finn külügyminiszter nemrég a katasztrófáról ezt mondta: “A repülőgép lelövése szándékos kegyetlenség volt. Ki és miért tette, látszólag ismeretlen, de az elég egyértelmű, hogy a célpont az a palesztin csoport volt, melynek tagjai a gépen utaztak, és akik Budapesten kaptak katonai kiképzést. Nagyon szomorú, hogy ártatlanoknak kellett szenvedniük.ö

Tisztelt Miniszter Úr! A tragédia oka az volt, hogy a Malév olyan helyre indított polgári járatot civil utasokkal és, mondjuk úgy, ismeretlen szállítmánnyal, ahol hadicselekmények folytak. A katasztrófa kivizsgálására nem került sor, arra pedig, hogy a tízfős magyar személyzet és az egyetlen magyar utas földi maradványait felkutassák, azonosítsák és hazahozzák, kísérlet sem történt.

Mindez régen volt, de ez a múlt még ma sem lezárt, mert a hozzátartozók hiába fordultak a GKM-hez, a Malévhez, a Kegyeleti Bizottsághoz és a Vöröskereszthez.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, értse meg, hogy itt kegyeleti ügyről van szó, nem pedig politikáról. Az elemi tisztességről és a minden embernek kijáró végtisztességről van szó, egy alapvető emberi jogról, de a hozzátartozók lelki békéjéről is, arról, hogy a halálba küldött magyar gép személyzete és utasai is magyar földben nyugodhassanak végre.

Ebben az ügyben már interpelláltam, de hiába. Sajnos, olyan kitérő és adminisztratív választ kaptam, amely kegyeletsértő volt.

Ezért fordulok most önhöz, azt kérem, a kormány intézkedjék róla, hogy a Magyar Köztársaság légi szerencsétlenségben elhunyt polgárainak megadassék a végtisztesség itthon, magyar földben. De most már korrekt és kézzelfogható választ várok a kormánytól.

Köszönöm. Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu