FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt eddig is tudtam, hogy létezik mazsola, de megmondom őszintén, hogy a mazsolával kapcsolatban gyermekkorom esti meséire emlékeztem vissza, amikor esténként Mazsola és Tádé történetét néztük. Bár Tádéról mostanában leginkább Lendvai Ildikó frakcióvezető szokott eszembe jutni kedves kis történetei miatt.

De visszakanyarodva a témához - mert hát a szőlőbortól indultunk és Lendvai Ildikóhoz jutottunk el e gondolat alapján -: a parlament valóban érdekes vállalást tett, amikor decemberben az általános vitát felfüggesztve másfél hónapig szakmai egyeztetést hívott össze, és próbálta az érintetteket - gyakorló gazdákat, gyakorló borászokat, elméleti szakembereket, a tudományos élet munkatársait, érdek-képviseleti szervezeteket, hegyközségi nemzeti tanácsot - megkérdezni, hogy mi a véleményük a benyújtott törvénytervezetről. Így utólag azt kell mondani, az indítványok azt mutatják, hogy volt mit, van mit javítani rajta. Sok munkája fekszik Karakas Jánosnak is abban, hogy összefogta ezt, sok munkája Botos Ernőnek, akit a minisztérium, államtitkár úr kért fel a szakmai-elméleti gondolatok kifejtésére, s ennek az összefésülése az az egyik indítványsor, amit a négy párt részéről itt többen aláírtunk. Nem mindegyiket, ezt is hozzáteszem, de a gerincét, a döntő többségét igen. A Magyar Demokrata Fórumnak sok kérdés olyan, amit régóta próbál megoldani, bízom benne, hogy ezek majd visszatükröződnek az aláírt módosító indítványokban.

Van egy-két olyan, amit éppen a gyakorlati élet jelenlegi visszatükröződése nem igazolt, és kicsit furcsállnánk mi is, ha ezt ebben a formában kellene elfogadni. Nem akarok a teljes szakmai részletességébe belemenni, ez majd a részletes vitának lesz az indítványok hatására a feladata, de komoly kérdés, hogy a meghatározott termőhely fogalmában - ami új fogalom - a bor, a minőségi bor, a különleges minőségű bor és a tájbor fogalmai hogyan férnek össze, összerendezhetők-e, vagy pedig ezzel nem kell foglalkozni, és általánosságban nevezhetjük bornak csak a meghatározott termőhelyről származó terméket. Illetve nagy vitát váltott ki - ezt mindannyian tudjuk, akik részt vettünk az egyeztetésen - a borrégiók kérdése. Nekem ez régóta a szívem csücske, igaz, elsősorban az uniós közelséget és a marketingszempontokat vettem figyelembe akkor, amikor indítványokban már több mint két évvel ezelőtt is mindig jogi alapot akartam adni a borrégióknak. Ebben nézetkülönbség alakult ki a különböző felek között, nemcsak a frakciók egyes képviselőinek, hanem a jelen lévő szakembereknek is eltérő volt a véleményük.

(19.50)

Pró és kontra érvek hangoztak el, tehát ez a kérdés nem forrta ki magát. A Magyar Demokrata Fórum részéről változatlanul úgy látjuk, hogy a borrégió igenis megindítható közjogi értelemben, erre fel lehet szervezni a marketingstruktúrát, és nem okoz olyan megoldhatatlan feladatot, ami például a képviseleti rendszer megváltozását és egy új adminisztrációs rendszer kiépítését követelné ki vagy eredményezné. Mi kitartunk mellette, hogy legyenek borrégiók most már jogi értelemben is, meglátjuk, hogy ezt a parlamenti többség elfogadja-e.

Ami még egy kérdés, hogy a borrégió és az alatta lévő borvidékek szerepköre miben változik meg. Erre persze egyértelmű határozatot, utalást nem tud tenni egy bortörvény, ezt majd az élet fogja eldönteni. Nagy kérdés, hogy a minisztériumnak kell-e olyan feladatkört adni, amelyben a borvidékekbe való besorolást folyamatosan végezhetné, mert a bortörvény egy olyan törvény, amelyet szinte minden évben megnyitunk.

Emlékszem rá, hogy a mi időszakunkban volt olyan időszak, hogy tavasszal is és ősszel is megnyitottuk - tehát most kormányoldalról mondom, hogy mi megnyitottuk -, ezt nem tartottam szerencsésnek. Egy ilyen szakmai törvénynél ez nem egészséges folyamat, de olyan hiba került bele a tavaszi alkotásba, amit ősszel módosítani kellett. Ez például a házasításnak volt a szakmai problémája, egyszerűen hiba volt azt úgy elfogadni, akik elfogadták, bánták is a tettüket, de ősszel vissza lett módosítva.

Akkor sem fogadtam el, és élen jártam, hogy a házasítás normális menetét módosítsuk. Könnyen lehet, hogy ilyen kellemetlen hiba adódhat az indítványok hatására, bár talán a szakmai előkészítés ezt kiküszöböli, de azért nagyon szeretném ajánlani minden képviselőtársamnak, hogy a gyakorló pincészetekkel, borászatokkal - és ne csak eggyel - vegye fel a kapcsolatot, mert természetes, hogy Tokajt tekintjük a zászlóshajónak, természetes, hogy neki valamilyen módon egy különleges státust is szeretnénk és talán tudunk is biztosítani.

Pontosan tudjuk azt, hogy milyen sikereket ért el Villány, és ez nemcsak az ő sikerük, ez a teljes magyar borágazatnak is a sikere kell hogy legyen, ugyanúgy, ahogy a soproniak, ugyanúgy, ahogy az egriek az egyre nevesebb és nemzetközi vetélkedéseken is megállják a helyüket. De ne felejtsük el, hogy ez a magyar bortermelésnek, a 3,5-4 millió hektoliteres termelésnek csak mintegy 30, jobb esetben 35 százaléka, a többi bor bizony tájbor és asztali bor, tehát a hétköznapok, a mindennapok borai, ami az árban is tükröződik, így természetesen olcsóbb. Azaz az átlagpolgár nap mint nap el tudja fogyasztani, mert meg tudja fizetni; ez a lényege. Én is szeretek elegáns, különféle misztikummal ajánlott nagynevű bort fogyasztani, és tényleg elegánsak, tényleg nagynevűek és tényleg kifogás nem lehet ellenük, de bizony ezek 1500-2000, ha továbbmegyek, akkor 3-4-5 ezer forintba kerülnek palackonként, ezt azért naponta nem engedheti meg magának senki.

Így maradnak azok a borok, amelyeket minden országban nevesítsünk tájbornak, a minőségben nem a nagy minőség, nem a sokéves érlelés, hanem egy kellően tiszta alapbor, amit a mindennapokra az ára miatt is és a beltartalmi értéke miatt is fogyasztásra lehet ajánlani, és ami fogyasztásra alkalmas. Ezeknek a boroknak döntő többségét olyan borvidékeken állítják elő, ahol nagy termőterületek vannak, és bizony-bizony, a magyar borkereskedelem, borpiac döntő többségét is uralják. Az ő szempontjaikat is figyelembe kell venni. Tehát nemcsak a zászlóshajó a lényeg, az biztos, hogy mindig lényeg, de a hétköznapok, a gyakorló borászati technológiák, az üzemelés szempontjait is jó, ha figyelembe vesszük.

A Magyar Demokrata Fórum talán ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével próbálta a módosító indítványait benyújtani, úgy, ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam említette, hogy a 60 éves ifjú borászt nehéz már egy szakképesítést adó vizsgára, egy középfokú vizsgára kényszeríteni vagy beerőltetni; ez szinte életellenes, így kell hogy fogalmazzak. Örülök neki, hogy a közös négypárti indítványban is észrevettük ezt, és egyelőre eltöröljük ezt a kérést, úgyhogy Lezsák Sándor kérése és a Magyar Demokrata Fórum kérése itt is teljesül, remélem, majd a parlament is akceptálja ezt a kérést.

Az eddig elhangzottakkal kapcsolatban: én nem bocsátkoztam a kétperces vitákba, már én is többször felugrottam volna, de ami kialakult, akár a napi zárással kapcsolatban, akár a borhamisítás kérdésével és az OBI ellenőrzésével kapcsolatban, igen, egyetértek Ivanics képviselőtársammal, hogy az OBI-t meg kell erősíteni. Itt van rá utalás, hogy most már elvileg a regionális felépítés felé elindulhat az OBI, az országos borbíráló bizottságok elvileg lemennek a termőhelyi körzetekhez, a borrégiók közelébe. Ezek nagyon nagy áttörések, és természetes, hogy a minisztériumnak tenni kell azért, hogy ne a 12 vagy 13 területi felügyelő - azt hiszem, ennyi van ma az OBI részéről - próbálja meg felügyelni a 4 millió hektoliter bort. Képtelenség! Ennek következménye mindaz a hiányos ellenőrzés, az egyközpontú OBI, ami sajnos nem bírja ellátni ezeket a feladatokat. Ezt valljuk be őszintén, mert nem kell ahhoz nagy ész, mondjuk, 100-110-120 forintért nem lehet ma egy palack bort a piacon reális értéken megvásárolni, mégis találunk olykor ilyen borokat a piacon. Talán meg kellene nézni, hogy miért történhet meg, miből van az a bor.

Ez elvezet az ellenőrzés hiányosságához, ezért változatlanul pártolom azt az indítványt, amiért én három évig küzdöttem, most sikerült a négy párt egyetértésével átvinni, hogy a cukrot a vám- és pénzügyőrség ellenőrzése alá kell vonni. Kérem államtitkár urat mint kormánytagot, hogy a testvérminisztériumot, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot sarkallják arra, ami a törvényben most már előírt kötelezettsége, hogy alkossa meg a jövedéki törvényből adódó feladatát, azaz a cukor forgalmazásának a szabályozását, mert most már a kerettörvény adott. Most már csak a napi gyakorlatot kellene a kereskedelemben megcsinálni ahhoz, hogy záruljon ez a sokak által nagy kapu, ami a kellemetlen jelenségeket okozza.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu