IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslatot, illetve törvénymódosítási javaslatot tárgyalunk, mely a munka világát minden pillanatban, percről percre érinti. Ehhez képest a szakirodalmat tanulmányozva és a napi sajtót figyelve arra a megállapításra jutottam, hogy ma ez Magyarországon semmiképpen sem sláger, tehát a napi sajtóban, a mindennapokban igazából nem találkozunk ennek a témakörnek, hogy úgy mondjam, felelős felvetésével, pedig véleményem szerint nagyon szükséges volna, mert a kihatása az elkészült termékre és a munkában részt vevő emberre, úgy gondolom, mindenki előtt világos, hogy döntő.

Ez látszik abból, ahogy a “munkavédelemö szóban, ha levezetjük ezt a fogalmat, hogy munkavédelem, akkor ebben a magyar nyelv szabályai szerint a munkást nem találjuk, pedig valójában, ha jól megfontoljuk a kérdést, akkor itt a munkás védelméről volna szó, mert a munkát, úgy gondolom, talán a Távol-Keleten védik azzal, hogy a munkás becsületét semmibe nem nézik, és gyakorlatilag abszolút a munka elvégzése alá rendelik a munkát végző embert is. Szerencsére ez Európában nem így van, Magyarországon sem így van, vagy legalábbis a törvényeinkben nem így szeretnénk. Ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat is világosan megfogalmazza, ahol, nyugodtan mondhatjuk, olyan új értékeket is beemel a javaslat, amely újabb elágazásokat nyit a dolgozó, a munkás megvédése érdekében, az életminőségének a megőrzése érdekében. Mert az, hogy mindjárt az 1. §-ba beemeljük ezt a mondatot, hogy a munkaegészségügy, a munkahigiéné és a foglalkozás-egészségügy szakterületét foglalja magában maga ez a törvény, rendkívül fontos, hiszen a humanizált munkahelyeken, ma mondhatjuk azt, hogy olyan háttérfeltételek működnek, melyek a munkavégzés minőségére valójában nagyon komolyan kihatnak. Például egy számítógépes munkahely vagy akármilyen adminisztratív, adminisztrációs tevékenység elvégzésénél nagyon fontos már annak a munkahelynek a páratartalma, hőmérséklete, megvilágítása és sok minden olyan téma, amely szintén a munkavédelem tárgykörébe sorolható, nem beszélve a fizikailag kitett és nagyon nagy igénybevételnek kitett munkahelyekről, ahol örvendetesen megállapíthatjuk, hogy 1990-hez képest a kilencvenes években trendszerűen és nagyon látványosan csökkent a balesetek száma is és csökkent ezen belül a halálos balesetek száma is.

Figyelemre ad okot a számunkra az, hogy 2000-2001-2002-ben beáll egy bizonyos stagnálás a balesetek számának a csökkenésében, és mondhatjuk azt, hogy az 1990-es évek után ez elég gyorsan bekövetkezik, tehát az esés - mert 1990-ben egy olyan adatot tudok mondani hirtelen, mondjuk, Bács megyéből, egész Bács-Kiskun megyére vonatkoztatva, hogy 1990-ben 4213 volt a balesetek száma, 1999-ben pedig már csak 843. Természetesen az egész munkahelyi struktúra vagy a munkáltatói struktúra is megváltozott. A nagy munkáltatók, úgy gondolom, hogy kivonultak, és kivonult az állam a munkáltatás területéről, így a balesetek lejelentése, illetve a balesetek nyilvántartása egészen más megközelítésbe került, hogy úgy mondjam, elvesztette ez a terület a függetlenségét, és a munkáltató érdekei alá sorolódott valamilyen mértékben. Úgy érzem, a jelenlegi törvénytervezet is segít abban, hogy itt a kiegyenlítés, illetve a dolgozó védelme valamilyen módon megerősödjön. Az az érzésem azonban, hogy néhány területen talán túl bürokratikussá tesszük ezt a tevékenységet, és a saját vállalkozóinkat is nehéz helyzetbe hozzuk, olyan körülményeket teremtünk, amely a dolgozó foglalkoztatását nagyon sok esetben megnehezíti.

(18.00)

Úgy érzem, hogy figyelemmel kell lenni azokra az észrevételekre, amelyeket a munka világából a foglalkoztatók részéről kapunk, ugyanakkor nekünk oda kell figyelni, hogy ez valóban munkásvédelem legyen. Ehhez hozzájárul a törvénytervezetnek mindjárt a 3. §-ában egy újabb beemelés, ahol a munka-egészségügyi szaktevékenységet nevesíti a törvénytervezet, illetve a módosítás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében, ahogy az előttem szóló Rákos Tibor képviselőtársam is említette, támogatásra, elfogadásra javasoljuk az előttünk lévő módosítást, és megpróbáljuk azokat a kis hibákat kiküszöbölni módosító javaslatokkal, melyek azért fellelhetők benne.

Én vitára javasolnám azt a megközelítést, amely a zárórendelkezésekben fogalmazódik meg, amiben az 50 fő feletti üzemeknél a munkavédelmi képviselőt kötelezően megválasztandónak írja elő a tervezet. Úgy gondolom, hogy növelni lehetne ezt a számot. Meg kellene nézni a magyar statisztikát, hogy az 50 fő alatti üzemek száma mennyi, és mennyi a 100 fő alatti üzemek száma, mert egy olyan vállalkozói kört, illetve egy olyan kisüzemi kategóriát érintünk ezzel a nagyon komoly teherrel, melynek jelen pillanatban a versenyképessége, életben maradása nagyon kérdéses. Tehát nem látom itt azokat a véleményeket, amelyeket a munka világából jelzésként a foglalkoztatók küldtek volna, és kíváncsi is vagyok államtitkár úr véleményére, hogy ezzel kapcsolatban milyen álláspont alakult ki.

Végezetül még egyszer szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a munkavédelem valódi munkásvédelem, a dolgozó védelme legyen. Akkor valószínű, hogy jobb eredményeket fogunk elérni, és ehhez könnyebben meg fogjuk nyerni a vállalkozókat is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu