NAGY JENŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly októberre elkészült a Budapesti Műszaki Egyetem tanulmánya a Balaton helyzetéről, amit a Magyar Tudományos Akadémia eseti bizottsága jóváhagyott. E jelentésre támaszkodva készült a Környezetvédelmi Minisztérium intézkedési terve a Balaton vonatkozásában.

Már a megjelenés pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a Műszaki Egyetem jelentése túl optimista, abban reménykedik, hogy a jelenlegi téli félévben időjárási fordulat következik be, és így a tó vízpótlásának kérdésével a jövőben nem kell foglalkozni. Úgy látszik, az égiek nem olvasták a tanulmányt, mert az élet, a természet az optimizmust nem igazolta. Az MTA tavaly szeptemberben kutatási programot indított a globális felmelegedés hatásainak vizsgálatára is.

Persze, a fenti tanulmány is számolt a helyzet rosszabbodásával; idézet a tanulmányból: “Szükségállapot esetére a karsztvízből történő vízpótlás terveinek előkészítése jöhet szóbaö megállapítást tette. Felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy az évtizedek óta negatív vízháztartású karszt ilyen megterhelése az egész Közép-Dunántúl ivóvízellátását sodorná veszélybe: kiapadnának a még éppen létező vízfolyások, ismét eltűnne a víz a tapolcai tavasbarlangból, és áttételesen, de a hévízi tó is újra veszélybe kerülne. De a vízre, még ha az idegen is, szüksége van a tónak.

A Balaton alacsony vízszintjéről, annak okairól jó néhány éve folyik a vita. Tudós szakemberek foglalnak állást, többnyire úgy, hogy a legbiztosabb az, ha nem csinálunk semmit, majd a természet segít - de nem segített, és jó esélyünk van arra, hogy a közeljövőben nem is fog: az idei csapadékszegény tél után húsz centivel alacsonyabb vízállással kezdjük a tavaszt, mint amennyi tavaly ilyenkor volt.

A vízpótlást ellenzők legkomolyabb érve eddig az volt, hogy előre nem láthatóan ugyan, de megzavarhatja azt a kiváló vízminőséget, amit évtizedek foszforvisszatartó, -csökkentő munkájával elértünk. Kérdés, hogy a víztömeg további csökkenése, a lefolyástalanság, a bent lévő és még bekerülő tápanyag koncentrálódása merre billenti a mérleg nyelvét. Sokunk, és köztük szakemberek véleménye is az: most már elkerülhetetlen a vízpótlás lehetőségének megteremtése, és azonnal el kellene kezdeni a tervezési munkálatokat.

A vízpótlás ügyében sokszor ér bennünket az a vád - és sajnos sokan eléggé lelkiismeretlenül szítják is ezt a hangulatot -, hogy a Rábát szeretnénk mi esetleg feláldozni a Balaton oltárán. Erről szó nincs. A Balaton mindenkié, a Rába környékén lakóké ugyanúgy, mint a Balaton környékén élő embereké. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mi csak a Balatont szeretnénk megmenteni.

A fentiek ismeretében kérdezem a miniszter urat...

Forrás: parlament.hu